A második világháború vége felé járunk. Az egykor sikeres, közkedvelt író gyakran betér egy színházba, hogy újabb és újabb előadásötleteivel meggyőzze a direktort, adjon neki munkát, és persze: előleget.
De azok az idők már elmúltak, amikor az írónak színpadi sikere lehetett. Miután az igazgatói irodából újra elkergetik, az író az üres színpadra menekül, ahol egy korhadt, régi székre ülve elmereng. Gyönyörű képek és történetek jelennek meg a szeme előtt: az igazgató úr fiatal feleségéről; a nem szép, de nem is tehetséges színésznőről; a teniszrajongó férjes asszonyról; az öngyilkost megmentő ligeti kisasszonyról és megannyi más elbűvölő nőről.
Szép Ernő válogatott szerelmei: „Barátom, volt ifjúság és volt szerelem. Csak nem vettük észre.”
