– Melyek a Korbuly család életének fő állomásai?
– Korbuly József, az ükapám volt az első gépészmérnök a családban, ő hozta létre az ún. Korbuly-féle csapágyat, melyet az 1878-as párizsi világkiállításon kitüntettek. 10 gyereke volt, sajnos közülük sokan elhunytak kiskorukban. Korbuly József fiai közül a legidősebb, Korbuly Károly lett a Weiss Manfréd gyár vezérigazgatója az 1910-es évek végén, ő az én dédapám. Korbuly Károly még a Ganz gyárban került kapcsolatba Kandó Kálmánnal, akivel barátságot kötöttek. Korbuly Károly 1907-től Kandó Kálmánnal közösen Olaszországban a helyi Vatellina villamosvasút beindításán dolgozott, az első villanymozdonyokat közösen fejlesztették. A fiatalabb Korbuly József a kaposvári cukorgyár igazgatója volt a két háború között. Nagyapám pedig Korbuly János, aki a Weiss Manfréd gyárban műszaki igazgatói tisztséget töltött be, majd később a második 2. világháború vége felé ő vette át a vezérigazgatói széket. Három gyermeke született, közülük Pál az édesapám.

Képes Sport 1943-03-02 Garas Lajos igazgató, Wefss Edith bárónő, Korbuly Károly vezérigazgató Forrás: arcanum.hu

– Hogyan kötődik a Korbuly-család a Balatonhoz?
– Két fontos szál is van. Korbuly Józsefék Fonyódon vettek egy kisebb villát, ez még ma is a család leszármazottainak tulajdonát képezi. A másik kapcsolódási pont Balatonföldvár. Korbuly Károly vásárolta meg 1930-ban az impozáns balatonföldvári villát. Ekkoriban Földváron már számos közéleti személyiség, politikusok, orvosok nyaraltak. Amikor Kandó Kálmán is villát vett Földváron, ő javasolta családunknak, hogy ők is válasszák a valóban szépen fejlődő Balatonföldvárt. Dédnagyapám választása a – Rákóczi Ferenc utca 27. sz. alatti – földvári villára esett.

– Hogyan zajlottak a földvári nyarak?
– Korbuly Károly a három gyermekének e nevére vásárolta meg a villát, Korbuly Jánosné (született Korbuly Mária), Bókay Árpádné (született Korbuly Lili) és Korbuly László nevére. 1945-ig az egész család lent töltötte a nyarakat. Hatalmas ház volt, mindenki kényelmesen elfért benne, egy igazi kulcspontját jelentette a család összetartásának, a közös élmények szerzésének. Kalóz vitorlásunk és Botond nevű motorcsónakunk a villa előtti kikötőben állt, minden nap használta a család. A villa előtt egy olyan stéget építettek, ami alatt a motorcsónakot éjszakára fel tudták emelni. A családi archívumunkban fennmaradtak azok a diaképek, amelyek jól mutatják az akkori földvári életet. Az egész család együtt étkezett (a földszinten akkora ebédlő volt, hogy 24 személy le tudott együtt ülni), nagy társasági élet zajlott, közös programjaik voltak, a nők délután csoportosan közösen kézimunkáztak, a család lovagolt, teniszezett, bridzsezett, este együtt vacsoráztak a Holovits vendéglőben és látogatták a híres-neves földvári kaszinót is.

A vitorlázás egy fontos, családi programnak számított, ez is jól látszik a diaképeken és azon a mozgóképfelvételen, amely egyedülálló módon őrizte meg családunk ezen meghitt, balatoni korszakát. De ezekről az eseményekről tanúskodnak nagymamám fennmaradt kéziratos naplójának bejegyzései is. Több Korbuly gyerek ekkoriban nagy eredményeket ért el a balatoni vitorláséletben az egykori Királyi Magyar Yacht Club MYC klub tagjaként. Bókay Árpád 14 évesen megnyerte a Star hajóosztály országos versenyét.

Balatonföldvár, Kaszinó Fotó: Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum – Budapest

– Meddig tartott ez az idillinek mondható állapot?
– A háború végéig. De a családtagok közül még jártak azt követően is a villába. Egészen addig, amíg 1947-ben ki nem sajátították, magyarul elvették. Ez úgy történt, hogy az egyik nagybátyám elment vitorlázni, és amikor fürdőruhában hazatért volna, már nem engedték be a család nyári otthonába. Amikor kérdezte, hogy ez mit jelent, akkor azt kiabálták ki a házból, hogy ez már nem a maguk háza, menjenek innen, majd a ruháit az emeleti ablakon kidobták. Így legalább fel tudott öltözni és hazamehetett Budapestre…

De lényegében a Korbuly-család egész vagyonát államosították, köztük az elzamajori birtokot, a rózsadombi villákat, a Szerb utcai bérházat. Érdekességképpen elmesélem azt is, ez a tetemes vagyon – beleértve a balatonföldvári villát – egy szabadalomnak volt köszönhető, amelyben Korbuly Károly és János egy olyan csőgyártási eljárást találtak ki, ami forradalmasította azt és a mai napig világszerte így készülnek a varratnélküli csövek. Ennek a szabadalmi licencét értékesítették a híres Westinghouse-nak és ez alapozta meg azt a jómódot, amit abban a 15 – balatonföldvári – évben élvezhettek.

– Mi lett a későbbiekben a Korbuly-családdal?
– 1944 végén dédnagyapám elhunyt, aztán a Weiss Manfréd gyár vezérigazgatója nagyapám, Korbuly János lett. Nehéz idők jöttek, nagyapám 1945-ben még segített az akkori Weiss Manfred gyár újraindításában, végül 1946-ban elvesztette állását, kivezették a gyárból, mint osztályellenséget. Hosszú munkanélküliség után, mégis szükség volt a szakértelmére, ezért gyárról-gyárra, tervezőirodáról-tervezőirodára vitték, majd végül a Vörös Csillag traktorgyár főmérnöke lett. Így hozta létre a DUTRA traktorokat, az egyetlen, magyar gyártású traktort, amiért 1963-ban Kossuth díjat kapott. Ezek a traktorok jellegzetesen hosszú orrésszel rendelkeztek, ami a négykerék hajtással ötvözve világszinten megelőzött minden akkori korszerű technológiát, és nemcsak a KGST országokban, de a világon mindenütt nemzetközi sikereket ért el, egészen a gyártás megszüntetéséig, aminek politikai okai voltak. Később édesapám is a gyár főkonstruktőre lett, annak 1970-es évekbeli bezárásáig.

– Visszatért még a család a Balatonhoz?
– 1959-ben egy családi barát villájának kis szobáját bérelték a nagyszüleim Lellén. Itt töltöttem kislányként a nyarakat, utána 1962-től Bogláron béreltünk egy kis lakrészt. Kialakult egy baráti köröm, akikkel a Hullám étterembe jártunk táncolni kamaszkoromban.

Családunk Frenreisz ágával Balatonszemesen sokat összejártunk, engem életemben először Bujtor István nagybátyám táncoltatott meg egy ilyen esti összejövetel során.

Nagyon szerettük ezeket a nyarakat, de sokszor elmentünk megnézni az egykori földvári családi villát, ami ekkor már állami – SZOT – üdülőként működött. A privatizálást követően magánbefektető vásárolta meg a földvári villát és panzióként üzemeltette. Részben megmaradt olyannak, mint ahogy dédnagyapám megépítette, de sokat alakítottak a korábbi nagy tereken. Szerveztünk itt azóta családi találkozókat, nagy élmény volt az idősebb családtagjaimnak visszatérni egykori nyaraik meghitt helyszínére. Jómagam is többször jártam ott, furcsa érzés volt, éreztem az ősök lelkét. Talán azért is lehetett ez így, mert mindig arra az életre vágytam, amit a földvári fotókon látok. De barátnőimmel is szoktunk nyaralni Földváron. Tehát ez a Földvár-szerelem megmaradt nálam.

– Ön hogyan ápolja a nagymúltú Korbuly-család emlékét?
– Egyfelől rendben tartom a Korbuly-család írásos és képi archívumát, ezekből sokszor osztok meg részleteket a közösségi portálokon. Fiammal közösen kiállítást is szerveztünk a Közlekedési Múzeumban a múzeum szervezésében. Dokumentumfilm is készült a családi filmarchívum felhasználásával a Korbulyokról, melyben Péterffy András interjúzta végig főként Korbuly Juditot, nagynénémet, valamint a család összes tagját is. Ez olyan sikeres lett, hogy 2010-ben a Magyar Filmszemlén megnyerte a dokumentumfilm kategóriát, majd pár évvel később beválasztották a valaha volt legjobb 100 magyar dokumentumfilm egyikének. Igyekszünk propagálni a nagyszerű szakértelemmel bíró felmenőink szellemi örökségét. A tavi fotókat sokszor teszem közzé balatoni csoportokban az Interneten. De ugyanilyen hagyomány a családunkban a vitorlázás szeretete is, amely szintén öröklődött generációkon át a családunkban. Ádám fiam is szeret vitorlázni, most 18 esztendős Saci unokám a földvári Spartacusban kezdte, majd Balatonfüreden folytatta a BYC-ben, és nagyon komoly eredményeket ért el, számos díjat nyert, nagy reménységnek számít. Amikor balatoni vitorláson látom, úgy érzem, hogy a múlt és a jelen összeér, és minden viszontagság ellenére: sikeresen folytatódik!

Korbuly Andrea nagymamájának, Korbuly Máriának – azaz Mickónak – kézírásos naplója igazi kordokumentum.
Számos bejegyzés tudósít a balatonföldvári nyarakról, a szórakozási lehetőségekről, a korabeli társaseseményekről és a fürdőéletről. Ebből szemezgettünk érdekességképpen:

Földvár

1931. június 13. szombat
Tizenegy felé megérkeztek Mamuska és Lili a kicsivel. Jancsi, Laci Siófokra mentek, ott bocsátották vízre a Botondot. Nagy hullámverésben érkeztek mindnyájan meg fél egy felé. Rettentő komikusan, csurom vizesen, és különböző toalettben. Végre sikerült a hajóról ki illetve bekecmeredniók, és a helyére felhúzni, a szerkezet nem működött kellőképpen. Közben fürödtünk. Még mindég magas a vízállás. Délután megérkezett Árpád és akkor meg akartuk keresztelni a hajót – borral. Mire azonban reá került volna a sor, az üveg kézen-közön kiürült. Így elmaradt a keresztelő, pezsgőt vár. Kimentünk a motorral, nagyszerű volt. Este egy kis bridge volt, és korai fekvés.

1931. június 14. vasárnap
Gyönyörű idő. Nagyszerű kint a verandán a reggeli. Gyerekek már láztalanok. Tihanynál voltunk, és közben mélyvízben fürdés. Délután ugyanaz. Laci este hazament, mi bridgeztünk, vacsora után meg tükörsima vízen motorozunk.

1931. június 18. csütörtök
Rekkenő hőség. Estefelé borzasztó szélvihar kerekedett, az egész korzó úszik. A kis stégnek a lépcsőjét elvitte a hullám. A vihar most 10-kor is tart.

1931. június 19. péntek
Reggelig tartott a borzasztó vihar. A kis stéget teljesen elvitte, a hosszú új hidat is megrongálta a víz. Reggel telefonáltam, hogy megjavítsák, s Jancsi már délre itt is volt. Ma az idő gyönyörű ismét. Vacsora után motoroztunk.

1931. június 21. vasárnap
Kicsit szeles nap volt. Délelőtt persze fürdés, ebéd után Apuskáék Révfülöpre mentek. Itt volt Viktor. Estére ismét nagy szélvihar keletkezett. Ma fagylaltoztunk, és kint voltam a vonatnál, nagy vállalkozás. Vacsora után rettentő nagy hullámok kerekedtek. Az autóval Jancsi kiment a strandra, és megvilágította a hajót és a vizet. Gyönyörű látvány volt.

1931. június 22. hétfő
Délelőtt még szeles, délután gyönyörű, csendes idő volt. Tihanyban fagylaltozunk. Este Póschékat motoroztattuk. Reich Karcsi bezuhant a vízbe ruhástól.

1931. június 27. szombat
Nem esik, de fúj a szél. Délelőtt a férfiak dolgoztak. Délután voltunk a tenisz versenyen. Bandi is befutott. Gschvindt Edit is játszik. A Kupában vacsoráztunk mindnyájan. Mamuskáék fölmentek később a clubba, nekünk nem volt kedvünk, lefeküdtünk.

1931. június 28. vasárnap
Ma már nagy motorozás és deszkázás, mindenki végig próbálta. Verebély Tiborka volt itt ebéden. Estefelé átvittük őt Bélatelepre. Öreg Tiborral is beszéltünk, megengedte az úszást. Visszajövet bent voltunk a tennisznél, Hüttnerékkel találkoztunk. Megbeszéltünk vacsora után bridget a clubban, ellenben ők nem jöttek fel. Így rettenetes unalmas Pedzrik, Horthy Miki stb. társaságban. Hamar hazajöttünk és kimentünk csónakon, teli hold van.

1931. július 4. szombat
Rekkenő hőség, a napon 46˚ volt délben. Déli szél van, egész nap a vízen voltunk. Vacsora után is kint ültünk a stégen, és később mentünk föl a klubba. Negyed háromig voltunk, de gyenge dolog volt.

1931. július 12. vasárnap
De jó week-end ez! Szép az idő, és olyan nyugodtság van. Vacsora után, csónakról adtunk grammofon hangversenyt.

1931. július 13. hétfő
A szemesieket látogattuk meg vízen. Holovitsnál vacsoráztunk, és Hutyráéknál bridgeztünk utána.

1931. augusztus 6. csütörtök
Reggel telefonált Árpád, hogy egy amerikai, Mr. Emerson lejön Földvárra, és kalauzoljuk stb. Elébe mentünk az állomásra, azután elkészítettük Botondot, és átvittük őt Tihanyba, meg fürödni. Adtunk neki jó ebédet. Azután Lili gondjaira bíztam, mivel Ferenc értem jött, és felmentem Pestre. Ma vezettem először a fölülvezéreltet, nagyon tud.

1931. szeptember 3. csütörtök
Nagy bolondozás volt. Átmentünk a Csókás hegyhez, a túlsó parton majdnem Badacsonyig, át Bélatelepre, ott kiszálltunk és úgy jöttünk vissza ebédre. Nagyszerűen ment a csónak. Este kettesben, moziban voltunk, egész jó volt.

1931. szeptember 4. péntek
Forró nap. Liliék Badacsonyba mentek, mi nagyszerűt motoroztunk, júniusi hőség volt. Délután jöttek Mamuskáék, mi viziteltünk. Este Kupában vacsoráztunk, nem táncoltam, nagyon mísz volt.

1931. szeptember 5. szombat
Idő még mindég kellemetlen. Délutánra derült ki. Teniszt néztünk. Amikor besötétedett, teljes szélcsend volt, Apuskáék fellampionozták a Botondot, és úgy mentek vele ki, nagyon szép volt, egy pár tűzijáték is volt. Vacsora után a siófoki barban voltunk, Richard is velünk volt. Kitűnően mulattunk. Nagyszerű a zene, és sokat táncoltunk, régen mulattam oly jól.

1931. szeptember 6. vasárnap
Nem lehet már fürödni, hűvös van. Bridgezünk. Délután Bélatelepen voltunk. Jancsi Palkóval sínautón jött haza, borzasztóan élvezett. Holovitsnál vacsoráztunk, korán feküdtünk le.

1931. szeptember 7. hétfő
Mamuskáék reggel megszöktek, hűvös van. Gyerekekkel játszottunk a réten, azután jöttek Haggenmacherék, elmentünk csónakázni, azt hiszem egyszer s mind búcsúzás a Balatontól. Délután nagy csomagolás. Jancsi elment. Vége a nyárnak, de kár. Szomorú hangulat, ősz, öregszünk mindnyájan.