Hol volt hol nem volt, volt egyszer egy balatonfüredi hidegfürdő. Makettje megtalálható a Gyetvai villában, melynek tulajdonosa sokat elárult a Balaton egykor legnagyobb fürdőházáról. Nem is titkolt vágya pedig, hogy valamikor újra felépüljön a legendás, közel 3000 négyzetméteres építmény.
Történetéről azt lehet megtudni a város honlapján, hogy Szily József Pest vármegye alispánja 1783-ban saját kedvtelésére épített egy tutajszerű fürdőházat Balatonfüreden, amely elég szerény volt, viszont – szinte egyedülállóan – mindenki előtt nyitva állt. A családjával Füreden nyaraló József nádor az arácsi partnál készíttetett egy egyszerű, szőnyegekkel elrekeszthető fürdőhelyet, és bár négy év múlva egy vihar elsodorta és összetörte a szerkezetet, mégis innen indult a füredi hidegfürdő kalandos története.
Kicsi és kezdetleges fürdőház valahol a Balatonon 1894-ben (Fotó: Fortepan/Adományozó: KissDabasy Fromm Géza felvétele)
„Az első közcélokat szolgáló igazi hidegfürdőt 1821-ben Oesterreicher Manes József fürdőorvos építette a Horváth háztól keletre. A cölöpökön álló fürdőnek nem volt közvetlen kapcsolata a parttal, pénzért, gondolákkal vitték oda a fürdőzni vágyókat. A Balaton ezt is egy év alatt összedöntötte. Kopácsy József veszprémi püspök úgy akarta rávenni a rendet az építésre, hogy évi négy forint bér ellenében bárkinek engedélyezte volna egy fürdő létesítését. Nem volt jelentkező, ami nem csoda, hiszen ekkor még az volt az általános vélekedés, hogy a Balaton vízétől menthetetlenül ráncos lesz az ember bőre.
Így az uradalom a nádori fürdőkabin mintájára két nagyobb és négy kisebb részből álló építményt készíttetett a vízre a mai kikötő vonalában. Az 1834-es tűzvész azonban megrongálta a fürdőt, ezért újat kellett építeni.”
A megépült a fürdőház egyébként három részből állt: külön rész volt a bencés szerzeteseknek, külön a nőknek és a férfiaknak. A fürdés amolyan ketrecfélékben történt, amit kosárfürdőnek neveztek, ezekben a kosarakban engedték le a Balatonba a vendéget, majd negyed óra múlva felhúzták és megkérdezték tőle, hogy „ugye jó volt?”
1911. Füredi Fürdőház (Fotó: Fortepan/Czakó Ferenc)
Egy történet szerint 1836-ban Wesselényi Miklós a nagy árvíz előtt lejött ide fürödni, de nem volt szimpatikus neki a kosaras módszer. Híres úszó volt, ezért a kosárfürdő után átúszott Tihanyba. Akkoriban nagy csodálkozást váltott ki az emberekből, és az újságban az jelent meg, hogy Wesselényi megőrült, mert nem csupán csobbant egyet a Balatonban, hanem úszik a tóban! Ez akkoriban még nem volt szokás, mert igazán csak az 1920-as évektől terjedt el a fürdőzés a Balatonban.
A fürdőházban egyébként komoly szabályok voltak. Például nők és férfiak nem mehettek a vízbe együtt, ráadásul a nőknek vagy ötször át kellett öltözniük, és fürdeni is csak harisnyában lehetett. 1862-ben a helyi lap így ír róla: „Érdekes látni a sok bukót, ugrót, – háton lengőket, úszókat, – nagy és folytonos a zuhanyoknak, futkozó szolgáknak zöreje – bármerre tekint, úszóruhát, föveget és lepedőt lát az ember lebegni és száradni, – valóságos nemzeti színben van a hideg fürdő: veres a teteje, zöld az oldala, fehér a sok reá kifüggesztett lepedőtől.”
1933. Füredi Fürdőház (Fotó: Fortepan/Baráth Endre)
Egy év múlva már arról számoltak be, hogy a Balaton vízszintje a rendkívüli szárazság miatt olyan alacsony, hogy hasonlóra még a legidősebbek sem emlékeznek. A hidegfürdő kosarain kívül kétszáz méterre be lehetett menni száraz lábbal. Ez az alacsony vízállás is segített abban, hogy a következő néhány évben kiépítették a partot és létrehozták a vendégek kedvenc sétahelyét, az egykori Deák sétányt, amit később Tagore sétányra kereszteltek át.
1889. június elején elkészült az új, 12 tornyos fürdőház, amely száz méter hosszú volt, elegáns váróteremmel és 90 öltözőkabinnal. Homlokzatán pedig a Czuczor Gergely által írt, de Kisfaludy Sándornak tulajdonított sorok: „Lelked szép erejét a sors hullámai edzik. E tó testednek nyújt vidor életerőt.”
A második világháborúban aztán találat érte a fürdőházat, amit akkor lőszerraktárnak használtak, felrobbant és teljesen megsemmisült. A maradék cölöpöket később kihúzták a vízből.
Ha újra felépülne, igazi gyöngyszeme lehetne Balatonfürednek. A helye megvan a sétány közepén, amit most egy emléktábla mutat.
1935. (Fotó: Fortepan/Ted Grauthoff)
Némelyek szerint a Balaton vizét egykor gyógyhatásúnak tartották, és nem véletlenül volt népszerű a Kneipp kúra az egykori intézetben Balatonalmádiban. Híres földrajztudósunk, Cholnoky Jenő, aki Veszprém szülötte, a Balaton és a Káli medence szerelmese volt, így írt a tó vizéről:
| „Hogy a Balaton vizében való fürdésnek a tisztálkodáson kívül van-e valami testedző, vagy ideggyógyító hatása, azt megmondani nem az én dolgom. Arra emlékszem, hogy gyermekkoromban és fiatalember koromban nagyon sokat fürödtem a Balatonban s fürdés után mindég valami kellemes bágyadtságot és egyúttal valami rendkívül érdekes munkavágyat éreztem. A fürdőből hazafelé sétálva, mindig valami lelkes vágy fogott el, hogy rajzoljak, fessek, írjak, vagy tanulmányozzak valamit, egyszóval kétségtelen, hogy az idegekre pihentetően, megnyugtatóan és fölfrissítőleg hat a balatoni fürdő. Ez pedig nagy szó! Mert a mai, nehéz munkával járó korban az idegek mondják fel leghamarabb a szolgálatot s ennek mindenféle egyéb nyavalya lesz a következménye.” (Forrás: Arcanum.hu/ Cholnoky Jenő: Balaton, 1937.) |
Fürdőzők a déli parton 1930-ban (Fotó: Fortepan/Hetényi Zsuzsa)
Ismered a füredi savanyúvíz történetét? Ide kattintva elolvashatod.
Nyitókép: 1943. Füredi Fürdőház (Fotó: Fortepan/Szabó Viktor)
