A légkúra után a hullámok erőművi hatását is kihasználták
Ebben szerepet játszott a külföldi minták hatása, a tó sajátos helyzete és a környék gyógyerejű forrásai, gyógyvizei. A tóban a rendszeres fürdőzés az 1860-as években kezdődött, de a modern fürdőtelepek, fürdőházak csak a XIX. század végére jöttek létre. Ezért nem is annyira a tó maga, hanem a környék látványosságai, a kikapcsolódás lehetőségei vonzották kezdetben az ide érkezőket és a füredi savanyúvíz megléte ezért jelentett oly nagy lépéselőnyt Balatonfüred számára.
A vidék bővelkedik gyógyító erejű szénsavas vizekben (ld. Hévíz, Kékkút), akad köztük olyan helyszín is, amelyik a XIX. században – elsősorban a helyiek körében – nagy népszerűségnek örvendett. Oláh János úti rajzában 1834-ben ezt jegyezte le a Zánkán található gyógyforrásról, amelyet a népnyelv Vérkútnak nevezett el: „egy orvosló erejű forrás ferdőházakkal, mely nyári napokon oly népesen látogattatak, kivált a köznéptől, mint a Füredi.
1933 – A balatonfüredi fürdőház
Fotó: Fortepan
A népnyelv Vérkútnak nevezte a zánkai gyógyforrást
Kesernyés, gyógyító vizére az 1830-as években fürdőházat építettek, amely sokáig rangos gyógyfürdőként működött.
A Vérkút megnevezés a vasoxidos vörös színre és a vérszegénységet – állítólagosan – gyógyító hatásra utalt. Köszvényre, kólikára ajánlották leginkább, de ivókúraként is alkalmazták étvágytalanság, gyengeség, vérszegénység ellen is.
Ekkoriban felcser is működött a településen. A XIX. század végére – mivel a helyet kevésbé karolták fel a korabeli befektetők – a vérkúti gyógymód szinte teljesen megszűnt, s már csak ivóvízként használták. A zánkai Vérkút fejlődésének, fejlesztésének elmaradása jól példázza, hogy milyen nagy szerepe volt a korszakban a földrajzi fekvésnek, elérhetőségnek, vagy akár a későbbiekben a propagandának, reklámoknak is.
Balatonföldvár az 1900-as évek elején, háttérben a fürdőházak.
Fotó: Fortepan/Kurutz Márton
Kneipp elvei alapján légsátrakban gyógyították a légzőszervi megbetegedéseket
Akad egy olyan helyszín is a tó partján, ahol a Balatonban való fürdést a korszak divatos gyógymódjaival kombinálták. Balatonalmádiban a század végén megnyílt az a gyógyintézet, ahol a korszak divatos gyógymódjai, az orvostudomány és a természetgyógyászat ötvözésével komplett gyógyprogramot dolgoztak ki. Az Országos Kneipp Egyesület a Balaton mellett, Almádiban hívott életre egy sajátos intézetet, 1899-ben. Az intézet igen szervezett módon és valóban a kneippi elvek mentén működött. A gyógyprogram több elemből állt. A légkúrához tartozott a testmozgás, a torna, a labdázás is.
A légkúra során légsátrakat állítottak fel, amelyek éjszakázásra alkalmas, de tetején nyitott szobák voltak: „Az ilyen légsátor bútorzata egy vaságy, jó kettős derékaljjal, pokróctakaróval, éjjeliszekrény, mosdóasztal, asztal, 1-2 szék, tükör- és ruhaszekrény.”
A hévízi tófürdő 1900-ban
Fotó: Fortepan / Magyar Földrajzi Múzeum / Erdélyi Mór cége
A napkúra közben meztelenül feküdtek a az emberek a fürdőben
A napkúrát 10 és 14 óra között alkalmazták, s „erre a célra a Balaton víztükre felett emelt, felülről nyitott épületben mezítelenül fekszik a napra, úgy, hogy csak feje van a nap sugaraitól védve.” A napfürdő után pokrócba göngyölték a testet, s a test izzasztása után ledörzsölés következett, majd a Balatonban történő úszást – a hullámok „erőművi hatását” – ajánlották, főként idült betegségek és gyulladások ellen.
A légsátrakon és légfürdőhelyeken kívül szép parkokat és sétányokat létesítettek, valamint az étkezésre is külön gondot fordítottak. A vendégeknek az ún. „Lahmann rendszerű természetes gyógyétlapot” javasolták, amelyet Heinrich Lahmann (1860–1905) orvos diétás tanácsai alapján állítottak össze. Az étlap változatos és vitamindús volt, szerepelt rajta: spenót, tükörtojás, tökfőzelék, friss gyümölcs, aludttej, túró, húsféleségek, de édességek (pl. rétes, puding) egyaránt.
Almádi az országos hírű gyógymódok alkalmazása és a nagy vendéglétszám hatására hamarosan elnyerte a gyógyfürdői rangot.
Kicsi és kezdetleges fürdőház valahol a Balatonon 1894-ben Fotó: Fortepan/Adományozó: KissDabasy Fromm Géza felvétele
A XIX. század végére népszerűvé váltak a korabeli fürdőkúrák
Balatonfüredet kezdetben nem a Balaton, hanem savanyúvize tette híressé, ami nagy lépéselőnyt jelentett számára. Régóta használták gyógymódként, a XIX. századtól a polgári fürdőközönség elsősorban a savanyúvíz-fogyasztás miatt kereste fel. Oesterreicher Manes József (1759–1831), az első füredi fürdőorvos a savanyúvizes gyógykúrákat 1822-ben úgynevezett balatoni hideg fürdőzéssel párosította, s a tóban való hosszas időzés ekkoriban még inkább egyfajta gyógymódszerként szolgált.
A Baross gőzhajó a balatonfüredi mólón, háttérben a fürdőház. A felvétel 1894-ben készült.
Fotó: Fortepan/Kiss László, szerző: Dabasy Fromm Géza
A savanyúvízkúrát a XIX. század végére már balatoni fürdőzéssel, iszappakolással, tejsavó- és szőlőkúrával, valamint érvágással és purgálással egészítették ki. A XIX. század végére, a XX. század elejére népszerűvé váltak a korabeli fürdőkúrák, amelyeket a tóban való fürdéssel, a szép természeti környezet adta kiváló lehetőségekkel egészítettek ki. A korabeli reklámokban ekkorra már mindenütt megjelent a Balaton vidékének egészségre gyakorolt kedvező hatása.
:
Forrás: veol.hu
Nyitókép: Hévíz, a Gyógyfürdő parkja (ma Dr. Schulhof Vilmos sétány), György-ház (ma Szent András Állami Reumatológiai és Rehabilitációs Kórház) és a kápolna.
Fotó: Fortepan
