Roboz István életműve nagyban kapcsolódik Somogyországhoz, de a Balaton vidékéhez is. Tartalmas és sokszínű életet élt.
Roboz István a reformkor idején született, 1826-ban, Kötcsén. A pápai református gimnáziumba neves írókkal, Petőfivel és Jókaival járt együtt. Diákéveit Petőfi Sándor és az én pápai emlékeim című, forrásértékű visszaemlékezéseiben örökítette meg.
Miután befejezte jogi tanulmányait – ahogy a korszak reformértelmiségének többsége –, a forradalom és a szabadságharc szolgálatába állt. Ekkor visszatért Somogyba
és Noszlopy Gáspár, a neves somogyi forradalmár, kitűnő hadvezér, kormánybiztos titkára lett.
Roboz István Somogyban jegyezte le Kossuth Lajos imáját
Az ihlet a harcok idején sem hagyta cserben. Egy kis somogyi településen, Ádándon, gróf Csapody Pál piramistölgyekkel, vadgesztenyékkel, páfrányfenyőkkel körülvett kastélyában vetette papírra, 1849. március 2-án Kossuth Lajos imáját a kápolnai csatában elesettek emlékére.
A harcban közel ötszáz honvéd lelte halálát. A kápolnai imát sokáig Kossuth Lajosnak tulajdonították, de később kiderült, hogy a fohász nagy valószínűséggel Roboz István műve.
A magasztos hangvételű ima szövegét – mely legtöbbször Székely Bertalan festményének színes reprodukciója alá volt nyomtatva – később angol, francia, lengyel, német és olasz nyelvre is lefordították.
A szabadságharc ötvenedik évfordulójára emlékező években képes olajnyomat formájában sokszorosították és terjesztették.
Kossuth Lajos imája
Forrás: Országos Széchenyi Könyvtár
Roboz Istvánt a világosi katasztrófa után, a Bach korszak önkényuralma, a felelősségre vonások egy időre visszavonulásra kényszerítették. A bujdosás után szülőhelyén, Kötcsén gazdálkodott. Az 1850-es évek közepén már hivatalt vállalt: a kaposvári törvényszéknél bíró, majd a megye tiszti főjegyzője lett. Az osztrák-magyar kiegyezés megkötése előtt, az enyhülés évében
1866-ban megalapította a Somogy című politikai hetilapot. Ez egyedülállónak számított. Nemcsak a térségben, hiszen a Magyar Királyság területén ekkor három politikai napi és öt vidéki hetilapot lehetett forgatni.
Roboz a Somogy szerkesztője lett, szervezte a helyi kulturális életet, felkarolta a kisebb-nagyobb volumenű írókat, cikkeket jegyzett. Számos fővárosi sajtóorgánumba is (Pesti Naplóba, Vasárnapi Újságba, Pesti Naplóba) küldte költeményeit, leveleit, elbeszéléséit, rajzait, Labora álnéven.
Összeállította a Kaposvári Képes Naptárt (1863-1866) és a Somogyi Képes Naptárt (1863-1866) egyaránt.
A Balaton irodalom-történetének alakításában is óriási szerepe volt
Szerteágazó hírlapírói és organizátori tevékenysége mellett a Balaton irodalomtörténetébe is beírta nevét, ugyanis 1855-től egészen haláláig gyakori vendégnek számított Balatonfüreden Füredről szóló írásainak egy része az általa szerkesztett Zala-Somogyi Közlönyben látott napvilágot.
1856-ban pedig egy – A Balaton szerelme című – regéje is született a tóról. Ezen műve idillikus világba kalauzolta az olvasót.
A Balaton szerelme a csillogó kis csillag volt
Témája újszerű – szerzője, állítása szerint a néphitből eredeztette –: magának a tónak keserédes, fájdalmas, beteljesületlen szerelmét mondta el, verses elbeszélés formájában. A Balaton helyén valamikor, nagykiterjedésű tenger állott, melynek Óceán volt a neve, az Óceán azonban egy másik tengerbe volt szerelmes, s királyhölgye miatt itt hagyta nővérét, a Balatont. De mielőtt magára hagyta volna: óva intette a szerelemtől, mert a szerelem csak fájdalmat szül – állította.
A kékhajú tündérleány, a Balaton azonban nem hallgatott fivére, az Óceán tanácsára, s évezredek múltak ugyan el, de szerelembe esett a kis tó. Szerelme nem más volt, mint egy csillogó csillag, aki esténként ráült a tóra, s szerelmes csevejbe elegyedett a kékhajú tündérleánnyal.
A csillag – az éj elmúlta után – csillagtársainak is elmesélte a boldogságát. A csillagtársak azonban, irigységükben bosszút esküdtek, s azt véghez is vitték: ha leszállt az este nem hagyták magukra a két szerelmest, az összes csillag a Balaton közelébe szállt alá. A szerelmes csillag ezután elpártolt Délre, örömét ott kereste, a szép Balatont pedig a bú ölte:
– Így szenved a háborgó Balaton,/Hullámlelkén nincsen nyugalom./Ha eszébe jut hütlen csillaga,/S a szerelem eltünt szép sugara,/Majd összetépi a fájdalom
–írta Roboz.
Balatonfüred 1906-ban. Szemben Tihany
Fotó: fortepan
Roboz tudósításai a Balaton vidékének fejlesztéséről a Somogy című lapban
Roboz István irodalmi művei mellett rendszeresen tudósított a Balaton vidékének fejlesztéseiről, problémáiról. A Somogy című lapjában 1881-ben megjelentek fürdőlevelei, A déli Balatonpart-vidék címmel.
Többször szót emelt a Balaton vidékét érintő természeti károk, pl. filoxéra ügyében, a balatoni horgászat visszásága tekintetében.
Roboz István neve már önmagában is sokat mondó, de
unokája – Bernáth Aurél festőművész – is híres és neves lett.
Bernáth Aurél Így éltünk Pannóniában című érdekfeszítő könyvében többször utal anyai nagyapja tevékenységére, alakjára. Roboz István irodalmi és szervező munkássága eredményeként 1879-ben a Ferenc József rend lovagja arany érdemkeresztet nyerte el, majd 1887-ben megkapta a királyi tanácsosi rangot is. 1916-ban hunyt el, sírja a kaposvári Keleti temetőben található.
A Balatonról mindig rajongással írt és vallott. Írásaiban a nyári tavi élet mellett a téli Balaton világát is megidézte. Egyik szép részletét idézzük most zárásként:
– A hóparányokon a sugártörések brilliáns színekben játszanak s olyan a Balaton színe, mintha Brazília kincseivel volna megrakva. Azután a partok? A magas jegenyék és fűzfák beborítva jégharmattal, égbe meredő piramisokban szegik be a szemhatárt. Azt hiszed, egy kiszakított menyország minden tűzfényben, minden csillog és ragyog s fönt a sugárözönben. pompázó nap büszkén fut át a téliégövön, maga is bámulva a pompát, amit a koldus földnek adott farsangi ajándékul! – fogalmazott Roboz a téli Balaton világát bemutatva.
:
Forrás: veol.hu
Nyitókép: Keszthely 1895-ben
Fotó: Fortepan/ Budapest Főváros Levéltára/Klösz György
