Szücs Ildikó | 2020.05.24. 08:00
Tematikus vezetett séták Füreden #7 - Egy kedves fészek: a Blaha villa
Balatonfüreden sok gyönyörű villa van ami megcsodálható, némelyik bejárható és mindegyik külön történettel rendelkezik. A történetek és épületek ismerője, Fülöp Júlia idegenvezető mesél nekünk a VillaSéták alkalmával. A nemzet csalogányának egykori fészke, Blaha Lujza nyaralója ma hotelként üzemel pár lépésnyire a Tagore-sétánytól.

A nemzet csalogányának egykori kedvenc fészkét Balatonfüreden eredetileg Jókai Mór nagynénje építtette 1861-ben. Özvegy Szűcs Lajosné, akinek keresztneve Teréz, de egyes feljegyzések szerint Erzsébet volt, a családban először vásárolt telket az akkor még Savanyúvíz nevű településen és klasszicista stílusú, gyönyörű nyaralót épített. Ő volt az, aki befogadta a Jókai házaspárt, miután az író a nála jóval idősebb Laborfalvi Rózát feleségül vette, és ezért családja kitagadta.
Maga a nyaraló egy épületből állt, a mai parkoló helyén gyümölcsfák álltak és zöldségeskertet gondoztak. A második szárnyat csak a második világháború után toldották hozzá, amikor üdülő lett belőle.

Blaha Lujza egykori nyaralója Balatonfüreden (Fotó: Szücs Ildikó)

A nagynéni halála után az épületet eladták, egy rövid ideig a Cséry család tulajdona volt, majd 1893-ban Blaha Lujza vette meg, aki fészeknek nevezte el és hamarosan a legkedveltebb helye lett. A nemzet csalogánya téliesítette a nyaralót, hogy azt egész évben használhassa. A főépületben két hálószoba, középen fogadó, keleti szárnyban voltak a cselédek és a konyha. Az épülettel szemben lévő telek is hozzá tartozott, és annak idején innen még rá lehetett látni a Balatonra. A művésznő szintén gazdálkodott, Laborfalvi Rózához hasonlóan ő is nagyon ügyes volt a konyhában, ahol sorra készültek a lekvárok, befőttek és finomságok. 23 évet töltött el Füreden, és ő volt az, akiről még életében teret neveztek el Budapesten, a Balaton parti városban pedig utca viseli a nevét.

A Blaha villa 1956-ban (Fotó: Fortepan/Kotnyek Antal)

 

“A templomtól balra egy bájosan egyszerű, fehérre meszelt villa áll s oldalablakainak rácsai mögött szerényen, de üdén húzódik meg, a fehér batisztfüggöny. Széles udvarán tizenkét oleander fa virít s a rózsaszín virágfejecskék elevenen sütkéreznek a ragyogó napsugárban. Az udvar mögött szépen parkírozott kertecske, bóbiskoló rózsákkal s a bársonyos pázsiton egy gyönyörű selyemszőrű angora-macska incselkedik a lehullott rózsalevelekkel. A villa homlokzatának közepén két oszlop között egy tágas terasz nyílik, ahol kalotaszegi varrottassal megterhelt, szélesöblű kosárszékek kínálgatják a kényelmet. Ez a nyári pihenője Blaha Lujzának. Igazi puha fészek, a nyugalom hajléka ez a bájos otthon, annak a gondtalan nyugalomnak, amely megtermi a csattogó nótát, a ragyogó napsugarakat. Mert Blaháné nyári otthonában, mindenütt felcsillan a pajkos napsugár; a magyar nóta édes-bús melódiája még akkor is felhangzik itt, amidőn nem énekel senki, amidőn méla, suttogó csönd terpeszkedik a tágas szobákban. A nagy ebédlő faláról reánk mosolyog a Blaha Lujza pajkos orczája, mint Török bíróné, mint Gyimesi vadvirág bájos, egyszerű székely leánya. Az utóbbi Géczy István szeretettel festett képe, amellyel a Gyimesi vadvirág huszonötödik előadása alkalmával lepte meg darabjának főszereplőjét.” ( 1913. Vasárnapi Újság/Forrás: Arcanum.hu)

 

Az udvaron egykor gyümölcsfák nőttek (Fotó: Szücs Ildikó)

“Blaháné úgyszólván az utolsó nevezetes állandó vendég Balatonfüreden. Elfogytak már a hajdani környékbeli magyar urak, akik olyan patriarkális színt adtak a füredi életnek, rég nincs már meg Jókai, aki egykor a fürdőszezon főérdekességeinek egyike volt s a magyar arisztokráczia is, mely egykor sűrűn látogatta, mind jobban elmaradozik. Balatonfüredet is többnyire ugyanaz a fővárosi közönség látogatja, amelyet nyáron a többi balatoni fürdőkből, télen pedig a budapesti korzókról ismerünk. Blaha Lujza jóformán egyedül maradt a régi füredi hírességek közül, ő még híven fölkeresi évről-évre kedves villáját, melyhez annyi szép emléke fűzi, amelynek minden tárgyán rajta van valami az ő szép és gazdag művésznői és asszonyi életéből. Ebben is az a kedves ragaszkodás nyilvánul, amely őt mindenben jellemzi. Nyugalmát néha megzavarja ugyan a fürdőző közönség érdeklődése, de azért a nyugalom és pihenés tanyája a balatonfüredi villa, mely külsejével, oszlopos tornáczával is elmúlt idők ízlésére emlékeztet — maga is mintegy élő tanuja azoknak az időknek, mikor a művésznő legszebb diadalait aratta. S mintegy Blaháné művészetének szelleme is ábrázolódik a villában: tipikus dunántúli kúriákra emlékeztető harmonikus egyszerűségében, amelyeket annyira megszoktunk, hogy szinte a magyarsághoz hozzátartozónak érezzük, épp úgy, mint Blaha Lujza művészetét.”
(1913. Vasárnapi Újság/Forrás: Arcanum.hu)

 

Blaha Lujza szalonja a nyaralóban (Fotó: Arcanum.hu)

“Belül magyar kert volt. Blaha nem szerette a külföldi virágokat sem, az ő lelke egészen magyar volt. Viola, muskátli, tulipán, jázmin, szegfű stb. díszítette ezt a kertet, s itt tanulta a legszívesebben szerepeit, itt gyakorolta be ‘csalogány-dalait’. Amennyire szeretett villája tornácán üldögélni, annyira félt a Balatontól, ettől a gyorsan haragvó, de még gyorsabban megbékülő tótól. Félelmének érdekes magyarázata van. Esterházy Mihály gróf, a Stefánia Jacht club commodoreja egyszer meghívta Blaha Lujzát nagyobb társasággal jachtjára. Nagy angol hajó volt ez, vagy 30 személy fért bele. A gróf azonban valahogy elvétette dolgát, a vitorlás lecsapott a vízre, s a bennülők kifordultak. Viharossá is vált hirtelen a Balaton, s csak nagy üggyel-bajjal, tengernyi ijedelem árán tudtak kivergődni a szigligeti partra. ” (1926. Magyarország /Forrás: Arcanum.hu)

Blaha Lujza 1908-ban (Kép a Színész lexikonból)

A színésznő 1916-ig élvezte a füredi villa adta nyugalmat és pihenést. Miután “elvették tőle” a Népszínházat, amit hivatása miatt otthonának tekintett, kereset nélkül maradt és a nyaralótól meg kellett válnia. Az épület 1917-ben Tarányi Ferenc nyugalmazott táblai bíró, az akkori vasmegyei főispán birtokába került, aki Deák Ferenc rokona volt. Blaha Lujza pedig ezután már csak mint vendég jelent meg néhányszor Füreden, és ilyenkor a Huray villában szállt meg.

Feljegyzések szerint Tarányi Ferenc ebben a nyaralóban hunyt el 1927-ben. Ezután panzió működött az épületben, majd 1938-ban az Ipartestületek Országos Központja vásárolta meg és iparosüdülőnek használta egészen 1945-ig, amikor az orosz katonaság foglalta el. Az államosítás után a Kisiparosok Szervezetéé lett, végül a 2000-es években került magántulajdonba, és hotelként üzemel. A szálloda azonban megtartotta a Blaha nevet, az épületen emléktábla őrzi a nemzet nagyasszonyának emlékét, valamint a homlokzaton olvasható felirat: “Ez volt a nemzet csalogányának legkedvesebb fészke”.

Blaha Lujza nyaralója (Fotó: Szücs Ildikó)

Nyitókép: Szücs Ildikó

Megosztom

Hozzászólások

Ezek is érdekelhetnek

A LikeBalaton kiadója a Mediaworks Hungary Zrt. © Minden jog fenntartva