Érdi Tamás 1979. november 23-án született, s egy hibás inkubátor következtében elvesztette a látását. Zenei érdeklődésére hamar felfigyeltek. Tanárai, Becht Erika, Kollár Zsuzsa és Eckhardt Gábor máig egy speciális módszerrel, a darabok újrakomponáltatásával „láthatóvá” teszik számára a kottát.
Nyolcévesen lépett fel először a Pesti Vigadóban, tizenöt évesen a Budapesti Tavaszi Fesztiválon eljátszotta Mozart A-dúr zongoraversenyét, Vásáry Tamás vezényletével. 1994-ben felvételt nyert a Bécsi Zeneakadémiára, Joó Imola tanította. Kanadában folytatta tanulmányait, 2002-ben szerzett művészdiplomát Leon Fleisher tanítványaként.
Huszonhét országban koncertezett, a világ számos pontján lépett fel. A koncertsorozatokból lemezek is születtek. Az élő koncertfelvételen készült Schubert-szóló-CD-je 2003-ban látott napvilágot, 2004-ben kiadták Chopin-szóló-CD-jét is. 2006-ban jelent meg újabb szólólemeze, melyen Bartók- és Liszt-műveket játszott, illetve mindkét Mozart-CD-je. 2008-ban elnyerte a Junior Prima díjat, mely a harminc év alatti tehetséges fiataloknak jár. 2010-ben Prima Primissima díjat, 2012-ben a Magyar Érdemrend lovagkeresztje (polgári tagozat) kitüntetést, 2019-ben Liszt Ferenc-díjat kapott.
Az ember mindig elámul, valahányszor hallja, látja őt. Mennyi erő, kitartás, elszántság, akarat kellett ahhoz, hogy ide eljusson, mennyi tudás, tehetség, zsenialitás, hogy így zongorázzon! Vagy ez csak nekünk, hallgatóknak olyan különleges? Neki egyértelmű, hiszen számára minden zene, kicsi korától kezdve, egészen mostanáig. Ahogyan egy interjúban nyilatkozta:
– Szemműtétem miatt hároméves koromig több alkalommal Amerikában tartózkodtunk, s a szüleim már ekkor észrevették, hogy számomra minden zene. Nekem »muzsikált« a mosó- és a mosogatógép, a centrifuga, illetve a villamos fisz hangon fékezett, a madarak énekében pedig észrevettem Chopin zenéjét. Schubert-melódiákat Kistétényi Melinda és Bartalus Ilona zongorázott és énekelt nekem először élőben. Azonnal beleszerettem a Pisztráng-ötösbe, s ennek alapján bal kézzel komponáltam hozzá új variációkat.
Számára természetes, hogy a zene nyelvén fogalmazza meg érzéseit: örömöt, bánatot, sikert, kudarcot, szerelmet, szeretetet. Mindezt egyszerűen és természetesen, szerényen, tartózkodóan. Bár fellépett a világ jelentős koncerttermeiben, a világ nagy szimfonikus zenekaraival együtt, ő ugyanolyan szerény, mint régen. Egyforma odaadással és felkészüléssel lép fel nagy színpadokon, egy kis iskola előcsarnokában, egy kastély termének szűkös helyén. Vagy a Balaton-parti szabadtéri színpadokon, a Klassz a pARTon fesztivál részeként, amelyet 2019-ben ötödik alkalommal rendeztek meg. Az álom megvalósult: júliustól szeptemberig a Balaton északi partján, Almádiban, Tihanyban, Füreden, Keszthelyen és számtalan kis faluban heteken át szólt a klasszikus zene.
Édesanyjával, É. Szabó Mártával, a sorozat producerével kezdetben nem hitték, hogy az első év koncertjeinek száma négy év alatt kétszeresére – 25-ről 50-re – nő, de a városok és a közönség lelkes támogatása és néhány sikeres pályázat lehetővé tette, hogy a pihenni vágyókat évről évre ingyenes nyáresti koncertekkel szórakoztassák. Szeretnék, ha a koncertsorozat Európa nemzetközileg elismert állomása lenne.
Zsúfolt Érdi Tamás naptára. Az év utolsó két hónapja is gazdag volt számára, a zongoraművész mindenütt méltó elismerést kapott. Novemberben Hamar Zsolt karmester a Bartók rádióban méltatta a Kocsis-emlékkoncert sikerét, pár nap múlva a lengyel nagykövet Veszprémben a Chopin-koncert után lelkesedett. Azt mondta, Érdi Tamás zongorajátékát a lengyeleknek is meg kell ismerniük. Ezt követte a bakui utazás; a Chopin-zongoraverseny mérföldkő az azerbajdzsáni televízió történetében, először közvetített élőben klasszikus zenét a bakui közszolgálati televízió.
Az elmúlt hétvégén igazi örömkoncert várta a balatonfüredieket az Anna Grand Hotelben. Érdi Tamás tizenharmadik alkalommal lépett fel. Minden év novemberében, decemberében Füreden koncertezik, mindig nagy öröm ide visszatérni, mondta a bevezetőben, majd időutazásra hívta a hallgatókat: Mozart-, Schubert-, Liszt-darabokat játszott, végül Muszorgszkij Egy kiállítás képei című művét.
A nagyszabású, pianisztikus hatásokra épített kompozíció elszigetelt, magában álló remekmű, és nem volt folytatása sem. Muszorgszkij harminckilenc évesen, 1874-ben írta. Megalkotásának ösztönzője tragikus esemény, a zeneszerző barátjának, Viktor Hartmann festőművésznek elhunyta volt. Muszorgszkij hatalmas zongoraműve nem folytatja a romantikusok érzelmektől sugallt zenei előadását, de nem hírnöke a festői elemekben gazdag impresszionista zongoramuzsikának sem. Tíz kép tárul elénk – többek között a gnóm, az ódon kastély, a játszó gyerekek, a kiscsibék tánca a tojáshéjban, a piac, a katakombák, baba-jaga kunyhója –, realisztikusan felvillantva az egyes jeleneteket: a zene által szinte magunk előtt látjuk a nyomasztó gnómot, az oldott sétát, a táncoló csibéket, a zajos piacot. Monumentális mű, felkonferálásánál a közönség sem hitte, hogy az.
Érdi Tamás most is örült a balatonfürediek lelkesedésének, a hallgatóknak köszönte a részvételt, az ünneplést. Műsorát Beethoven egyik szonátájával zárta nemrég megjelent CD-lemezéről. Méltó befejezése volt az estnek.
Forrás: veol.hu
Fotó: Penovác Károly/Napló
