– Gyönyörű az ősz a tónál. Kedveled az utószezont?
– Szeretném gyakrabban megélni. Nyár közepén voltam utoljára a Balatonnál és az elmúlt hetekben, amikor még tombolt az a csodás nyárutó és lehetett fürödni a Balatonban, nagyon fájt a szívem, mert nem tudtam megoldani, hogy akár egy délután erejéig csobbanjak egyet Balatonaligán vagy Balatonakarattyán.
– Utószezonban, ha egy napra mennél, mivel töltenéd az időt a Balatonnál?
– Balatonalmádiban meglátogatnám a barátnőmet. A balatonakarattyai magaspart után elmennék az almádi strandra, ahol van egy szuper halsütöde. Ennék egy halászlevet, aztán fel Ábrahámhegyre a házunkhoz. És persze úsznék egyet az ábrahámhegyi strandon is.
Vágó Piros imád vitorlázni
Fotó: Vágó Piros
– Mit ad neked egy Balatonnál töltött nap?
– Amikor a tónál vagyok, kerülöm a zsúfolt helyeket és ténylegesen töltődöm, kitisztul a fejem. Ilyen szempontból a Káli-medencén túl sokkal nyugisabb. A Badacsony, a Szent György-hegy – ott bárhova be lehetne ülni és a nyugalom mellé gyönyörű látvány is jár. Én mégis jobban szeretem a keleti medencét, minden emlékeim oda köt.
Vágó Piros ma már a fiával jár a Balatonhoz és kihagyhatatlan program a strandolás
Fotó: Vágó Piros
– Hogyan kötődsz a Balatonhoz?
– Volt nyaralónk a tónál. Ez érdekes sztori! Nagyjából ötven évvel ezelőtt anyai nagypapámnak volt egy telke Balatonfüreden, a vízparton, de kénytelen volt lemondani róla, mert kiderült, hogy ott valami nagy épületet szeretnének felhúzni. Ezen a területen áll ma a Hotel Annabella. Két, kisebb telket ajánlottak fel helyette, választhatott, hogy melyiket szeretné.
– A nagypapád egészen különös módon választotta ki a két vigasztelek helyét.
– Elment az adott település strandjára szétnézni. Az egyik strandon megvágta őt egy kagyló a vízben és ez alapján döntötte el, hogy na ide biztosan nem jövünk. Ez amúgy egy szuper telek lett volna, csodás kilátással a tóra…(mosolyog) Így lett egy kis telkünk Balatonfüreden, nem túl jó helyen és nem túl sok komforttal, de itt töltöttem a nyaraim jó részét. Apai ágról pedig Ábrahámhegyen van egy kis szőlőnk, borospincével, rajta lakóházzal, néhány hetet itt is eltöltöttem minden évben. Húsz éves koromig ezeken a helyeken töltöttem minden nyaramat.
– Ábrahámhegyen borászattal is foglalkoztak a felmenőid?
– Apukám máig készít bort, így a szüretből sem maradtunk ki soha. (mosolyog)
– Mivel telt az idő gyerekként a tónál?
– Rengeteget strandoltunk, sátrat vertünk a kertben, tábortűz mellett töltöttük az estét. 8-9 éves korunktól sátorban aludtunk. Nagymamám imádta Balatonudvarit – rengeteget jártunk oda sétálni, és inkább azt a strandot választottuk, mint a füredit. Vonattal mentünk, leszálltunk és pár lépésnyire volt a vízpart. Udvariban mindig megnéztük a szív alakú sírkövekkel teli temetőt is és persze a hajókázás is rendszeres program volt.
– Dolgoztál is kamaszkorodban a Balatonnál?
– Természetes volt, hogy vállalok nyári munkát a vakáció alatt. Első munkahelyem 15 évesen a balatonfüredi Marina szállóban volt. Szobalány voltam és vécét is pucoltam. A későbbi években is kerestem minden nyáron munkalehetőséget valahol Füred környékén.
– Volt nyári, balatoni szerelmed?
– Akkor éppen az Annabella Hotelben dolgoztam, ahogyan az a zirci fiú is, akivel egymásba szerettünk. Esténként lementünk a partra és sétáltunk a Tagorén. Volt, hogy az unokatesómék is jöttek és együtt táncoltunk a parton.
Vágó Piros húsz éves koráig minden nyarát a Balatonnál töltötte
Fotó: Vágó Piros
– Milyen érzéseket ébreszt benned, amikor visszagondolsz erre az időszakra?
– Az egész nyár egy soha véget nem érő, egybeolvadó folyam volt. Teljesen természetes volt, hogy a komfort nélküli, kis házunkban laktunk. Folyt a víz a csapból, volt egy konyha, volt hol aludni és ennyi bőven elég volt. Egy sárga és egy kék műanyag lavórban fürödtünk és nagyokat nevettünk azon, hogy melyikünk fürdik épp a kék vagy a sárga fürdőszobában. (nevet)
– Mára mi változott karakteresen a Balatonnál a gyerekkorodhoz képest?
– Ábrahámhegy akkor még nem volt ennyire felkapott, mint manapság. A hegyen, a temető mellett van a házunk és akkor még a helyi strand is nyugis volt – virslis lángossal és bájos fürdőzős szakasszal. Én ott még megtapasztaltam, hogy mennyire intimit tud lenni a balatoni lét.
Vágó Piros számára a nádas illata jelenti a Balaton illatát
Fotó: Vágó Piros
– A balatoni gasztronómiából mit emelnél ki?
– Ritkán ülök be étterembe, mert a nagybátyáméknál Felsőörsön mi magunk főzünk. De nagyon szeretem az Istvándy Birtokot Káptalantótiban. Az ételkínálatukban annyi csavar van, amennyire én vágyom. És persze kiváló boraik vannak, a kilátás pedig fantasztikus. A másik, aki szerintem csodálatos dolgot alkotott, Árvai Anita, aki volt annyira bátor, hogy látrehozta Balatonalmádiban a Veganeeta-t – szuper hely.
– A termelői piacokat ismered a Balaton körül?
– Szeretem a káptalantóti és a badacsonylábdihegyi termelői piacot is. Az utóbbin vettem egyszer egy gyönyörű kerámiatálat, amely azóta eltört. Szeretném pótolni, de a mester, aki készítette, semmilyen kiolvasható névjegyet nem vésett bele.
– Az úszás mellett mit sportolsz Balatonnál?
– Badacsony környékén szoktunk kerékpározni, illetve van egy számomra kedves tánc, a nia. A tánctanárom tavasszal és ősszel tart elvonulásokat a Balatonnál. Olyankor a parton táncolnak. Nagy vágyam, hogy idén ősszel eljussak erre az eseményre. A későbbiekben pedig szeretném olyan szintre fejleszteni a tánctudásomat, hogy én is tarthassak órákat. Egy napfelkeltés vagy naplementés táncsorozat egy egész nyáron át a Balatonnál – nagyon kedvemre való lenne.
– Milyen számodra a Balaton illata?
– Egyértelműen a nádas illata. Arra emlékeztet, hogy apukámnak volt egy csónakja Ábrahámhegyen és gyerekkoromban úgy mentünk be a strandra, hogy reggel áteveztünk a nádason, a csónakot ott hagytuk és egész nap fürödtünk.
Vágó Piros gyerekkori strandolásainak emlékét őrzi a fotó, amikor csónakkal eveztek be a nádasba
Fotó: Vágó Piros
– Milyen a Balaton színe?
– A kék, a zöld és a szürke minden árnyalata, amelyek másodpercenként változnak. Ahogyan a felhő árnyékot vet a vízre. Miközben fodrozódik. Amikor szélcsend van. Naplementében, napkeltében és amikor feljön a Hold.
– Mi jelenti neked a Balaton ízét?
– A roppanós, nagyszemű cseresznye. Füreden két hatalmas cseresznyefánk volt gyerekkoromban. Mindig azon lógtunk és ettük a cseresznyét. Nagymamám pedig utánunk kiabált, hogy azért ne felejtsünk el szedni is belőle. Olyankor hajlandóak voltunk egy vödörrel levinni. (nevet)
:
Nyitókép: Vágó Piros hivatalos
