– A pandémia alatt a színészekhez hasonlóan ön sem dolgozott? Vagy szinkronizálni lehet otthonról is?
– Szerencsére nem vesztettem el minden munkámat. Szinkronizáltam rádióknak, reklámokban. Évek óta fel vagyok arra készülve, hogy bármikor bárhonnan tudjak dolgozni, így ez a pandémia alatt sem volt gond. Nyáron a Balatonról vagy akár egy szállodai szobából is el tudom készíteni a hangfelvételt. A munkám ezen része nem állt le és az ebből származó bevételemet sem veszítettem el. Azt a pánikot, amit más kollégák megéltek, hála istennek nekem nem kellett megélnem, biztonságban éreztem magam.
Kautzky Armand lánya a Balatonnál
Fotó: Ripost7
Balatongyörök látnivalóit itt gyűjtöttük össze, hogy könnyebben tájékozódj, amikor arra jársz.
– Milyen érzés, hogy a legtöbben James Bond szinkronhangjaként ismerik? Mennyire tud azonosulni a 007-es ügynökkel?
– Vannak színészek, akik végigjátsszák az életüket, mégsem alakul ki egy olyan karakter, amire mindenki emlékszik. James Bondot nagy áldásnak élem meg. Még abban a faluban is tudják, hogy neki kölcsönöztem a hangomat, ahol soha nem láttak színpadon. Csodálatos dolog, hogy kötődik valami a nevemhez és van egy csak rám jellemző szerep. Minden mikroportos beálláskor, akár a televízióban, akár a színházban, mindig azzal hangolok be: A nevem Bond, James Bond! Természetesen ez nem okoz nálam személyiségzavart. Tisztában vagyok azzal, hogy nem én vagyok a magyar James Bond, csak egy színész vagyok, akinek a hangján megszólal, de azért némiképp hasonlít a karakterünk.
– James Bond semmitől sem fél, vagy legalábbis úgy tesz. Mi a helyzet önnel? Van valami, amitől kifejezetten viszolyog?
– Nem megyek bele a Balatonba, szorongok tőle. Úsztam már benne, a Dunában és a Tiszában is, de mindig rossz érzéssel, bizonytalansággal töltött el. Azt a felszabadultságot, amiért az ember bemegy a vízbe, hogy labdázik, úszik, soha nem tudtam élvezni, mert mindig halálos feszültségben voltam. Egyszerűen nyomaszt, hogy nem tudhatom, mire lépek, hova lépek, kire, milyen állatra. Ha sikerül eljutni a tengerhez, mindig nagyon boldog vagyok, mert ott sok méter mélyre lelátok a víz alá. A Balaton egy plátói szerelem. Nem becstelenítem meg azzal, hogy belemegyek, nem akarom a testiséget, csak nézem és elvarázsol. Minden napszakban és minden pillanatban újat mutat, egyszerűen imádom.
Kautzky Armand balatongyöröki nyaralója
Fotó: Ripost7
– Amikor szóba kerül a neve, az orgánuma után a tökéletes megjelenése ugrik be mindenkinek, van, aki egyenesen piperkőcnek tartja. Hiú ember?
– Igényesnek tartom magam. Akkor is megborotválkozom, ha lent vagyok a Balatonon, és akkor is, ha egy hétig ki sem mozdulok otthonról. Önmagam számára is megadom a tiszteletet, de ha véletlenül valaki becsenget hozzánk, nem szeretném, ha azt mondaná magában: úristen, hogy néz ki ez a színész. Szóval fürdőgatya, papucs lehet, de megborotválkozva, kis arcszesszel közlekedem otthon is.
Mit csinál a többi sztár a Balatonnál? Nézd meg itt.
– Jórészt a hangjából él, így a hangszerére vigyáznia kell. Milyen lemondásokkal jár ez? Ihat hideg üdítőt, vagy egy fagyit sem ehet meg jóízűen?
– Megengedek magamnak mindent, de közben mégis vigyázok. Alapvetően az életemre, a szervezetemre figyelek nagyon oda, nem csak a hangomra. Sántán, bicegősen, rekedten vagy félszeműen kevesebb megkeresést kapnék. A táplálkozásra nagyon odafigyelek, épp azért, mert szeretek jókat enni, inni, ahogy főzni is imádok. Komoly örömforrás ez számomra, emiatt óvatosnak kell lennem. Nemrég rátaláltam egy olyan konditeremre, ami egyben wellnessközpont is, így nemcsak a fizikai edzés, de az élmény is adott. Az én koromban már elég bő fél órát emelgetni a súlyokat, utána fél órát szaunázom vagy úszom egyet. Eddig ilyen nem volt az életemben, de most nagyon élvezem, komplex élmény. Fontos, hogy bírjam a sok munkát, a megterhelést fizikálisan és lelkileg is. Hatalmas lelkierő kell ám ahhoz, hogy egy sportcsarnokban több ezer ember elé egymagam kiálljak egy Petőfi-verssel.
– Azt akarja mondani, hogy ennyi év után még mindig izgul, mielőtt színpadra áll?
– Hát hogyne, persze, hogy izgulok. Soha nem az a kérdés, hogy van-e drukk az emberben vagy nincs, mert mindig van. Az a kérdés, hogy miként tudom kezelni. A sportban is így van, hiszen akik kijutnak egy világbajnokságra, egy olimpiára, mind fantasztikus úszók, de a kérdés az, hogy versenyhelyzetben hogyan tudják a terhet kezelni. Leuralja a versenyzőt a stressz vagy szárnyakat kap tőle? A gondolatok, amiket át akarok adni, a közléskényszerem sokkal erősebb, és emellett eltörpül, hogy izgulok. Ki vagyok én, miközben szerelemről, háborúról, emberek életéről, sorsáról kell beszélnem a színpadon.
Kautzky Armand a színpadon
Fotó: Ripost7
– És mi a helyzet a bakikkal? Megtörtént már, hogy hirtelen elfelejtette a szöveget? Be szokta biztosítani magát a fellépéseken?
– Olyan velem is megtörtént már, hogy másik versszakot kezdtem el szavalni, de szerencsére nem vették észre. Vannak azonban olyan helyzetek, amikor nem lehet hibázni! Ezeket hívjuk csúcsizgalmaknak, hiszen a Himnuszt, a Szózatot mindenki ismeri. Emlékszem, amikor a Red Bull Air Race versenyén kitalálták a szervezők, hogy ne énekeljük a himnuszt, hanem inkább szavaljam el. Az összes kivetítőn, hangszórón a fél Dunakanyar az én arcomat nézte, a hangomat hallgatta. Életem egyik legnagyobb izgalma volt! A biztonság kedvéért kiírtam a szöveget egy cetlire, és bár nem néztem rá, biztos, ami biztos, ott volt az egyik operatőr mögötti kukára ráragasztva. Tudtam, hogy nem jöhetek szégyenbe, így bebiztosítottam magam.
– Említette, hogy sokat dolgozik, gyakran van úton. Sikeres színész, de milyen apa Kautzky Armand?
– Nehéz erre válaszolni, de az első szó, ami eszembe jut, a megértő. Kisebb korukban talán szigorúbbnak kellett volna lennem, de mostanra kezdenek összeérni a dolgok. Már felnőttek a gyerekeim, 20 éves a fiam, 18 a kislányom. Felnőtt problémákkal, igényekkel élnek, így az, hogy megértő vagyok, szerintem segíti a személyiségfejlődésüket. Nem erőszakolom rájuk az ízlésemet, sem az akaratomat. Vannak alapvető igényességek, amiket képviselek, és azokra próbálom felhívni a figyelmüket. Természetesen szoktunk beszélgetni az élet nagy dolgairól, de manapság nem túl hosszan. Már a saját korosztályukkal beszélik meg inkább.
A színész palacsintasütés közben
Fotó: MTI
– Milyen útravalót ad a gyermekeinek? Mit tart a legfontosabbnak az életben?
– A legfontosabb szerintem az igényesség. Nem tudom, ezzel mennyire teszek jót velük, hogy mekkora terhet rakok ezzel a nyakukba, mert úgy gondolom, hogy alapvetően egy igénytelen világban élünk. Szeretném, ha a gyerekeim igényesek lennének arra, amivel foglalkoznak, amit viselnek, a kapcsolataikra, mert akkor van önbecsülésük és tartásuk is. Sok mindent kaptam a szüleimtől, egy életformát láttam tőlük, ezt örököltem és ezt is adom tovább.
Még több sztárinterjút olvasnál? Itt keresgélj.
Kautzky Armand gyerekei
Fotó: Ripost7
– A közismert Kautzky Armandnak lenni előny vagy hátrány?
– A tehetség, a képesség kegyelmi állapot és egyben átok is, nem hagyja nyugton az embert. Akinek van adottsága valamihez, az arra kötelezi, hogy használja, és ne csak a saját, de a köz javára is. Ha hívnak, nekem mennem kell, hiszen tudom, hogy nem véletlenül engem hívnak el egy rendezvényre verset mondani, rám kíváncsiak. Az én hangomat, ezt a megjelenést és ezt a gondolatiságot szeretnék, és ennek meg kell felelnem.
– Az évek gyorsan szaladnak, különösen, ha az ember azt csinálhatja, amit szeret. Fél az idő múlásától? Gondolt már arra, hogy nyugdíjba menjen?
– A félelem része az életemnek, de nem élek félelemben. A legnagyobb félelmem természetesen az elmúlás, a betegség. Szakmailag az elmúlás azt is jelenti, hogy elfelejtik az embert. Lehet, hogy ma még mindenki tudja, ki a magyar James Bond, de holnapután már nem biztos. Most szeretnek és hívnak, de egy pillanat alatt elmúlhat az egész. Ezt hívják nyugdíjaskornak, de a mi szakmánkban ilyen nem létezik. A színész haláláig színész, és bízom benne, majd ha már nem állok színpadon, a hangom még akkor is sokaknak ismerős lesz.
Kautzky Armand a Szépkilátónál. A balatongyöröki nyaraló a második otthona lett
Fotó: Ripost7
Forrás: Ripost7
Nyitókép: Kautzky Armand a Balatonnál
