A város történelmében fontos szerepet betöltő Szalay családról nevezték el Balatonlelle legújabb vendéglátóhelyét.
A Szalay Cukrászda tágas belső terében egyszerre van jelen a modern design és a „békebeli idők” hangulata.
Szép környezetben idéződik meg a történelmi hangulat
Fotó: Krausz Andrea/likeBalaton.hu
Fényes felületek, hatalmas pultok, süteményekkel teli hűtővitrin, csillogó fedőkkel ellátott süllyesztett fagylaltos tégelyek, kényelmes bársonyszékek,
valamint rózsákkal díszített fal és szelfipont épp úgy megtalálható, mint a tágas terasz, vagy a romantikus, kovácsoltvas pavilon. A hatalmas ablakfelületeken keresztül (és persze a teraszon ülve) rálátni a Balatonra, és a kikötőre. A kínálatban pedig a hagyományos sütemények és édességek kedvelői épp úgy megtalálják számításukat, mint azok, akik mentes édességekre vágynak.
Szelfipont is van a balatonlellei cukrászdában
Fotó: Krausz Andrea/likeBalaton.hu
Kézzel írt, 130 éves süteményes recepteket rekonstruáltak
A Szalay Cukrászdában két olyan sütemény is mindig kapható lesz, amit a történészek fedeztek fel a Szalay család hagyatékában. Az 1890-es években kézzel írt recepteket Nagy Csaba vállalkozó, a Kedvesem Bisztró tulajdonosának irányításával rekonstruálták, és készítették el a város egyik legnagyobb fesztiváljára, a Szalay napokra.
Az egyik a diós és csokoládés ízesítésű Károly torta, a másik pedig a kekszes piskótára helyezett diós, vaníliás sütemény, tojásfehérje habbal a tetején, amit Székely tortának neveznek.
– Innen jött az inspiráció, hogy megnyissuk a cukrászdánkat, ahol megpróbáljuk megidézni az 1890-es évek hangulatát modern dolgokkal ötvözve. Ezzel egy régi álmunk vált valóra – mesélte Nagy Csaba. – A két receptet megtartottuk, ez a két sütemény állandóan szerepel majd a kínálatunkban.
Fent modern, alul pedig a régi receptek alapján elkészített sütemények
Fotó: Krausz Andrea/likeBalaton.hu
Az egészséges életmód jegyében ragaszkodunk az adalékmentességhez, hagyományos módon készülnek a desszertjeink.
Szem előtt tartjuk a modern étkezés alapjait is, ezért külön „mentes” cukrászrészleget építettünk, így mindenki megtalálja a magának megfelelő süteményt – hívta fel a figyelmet Nagy Csaba, aki egyébként lokálpatriótának nevezte magát, és mint mondta „szinte mindent ennek a városnak köszönhet”. A neves vállalkozó „szuper kezdeményezésnek” tartja a Szalay-napok létrejöttét, és a történelmi múlt felkutatását, megőrzését.
A szezonon kívül úgy tervezi, hogy kulturális rendezvények helyszíne lesz majd az impozáns cukrászda.
Középen Nagy Csaba vállalkozó – kezében a történelmi receptek alapján készített desszertek
Fotó: Krausz Andrea/likeBalaton.hu
Mi az a Szalay-napok?
2021-ben hagyományteremtő céllal rendezték meg az első Szalay-napot Balatonlellén, ami mostanra kétnaposra nőtte ki magát. A rendezvény az 1800-as évek végére kalauzolja el a vendégeket. – Ha valaki eljön hozzánk egy régi vásári komédiában találja magát.
Gólyalábasokkal, mutatványosokkal, korabeli ruhába öltözött emberekkel, interaktív színdarabokkal idézzük meg a történelmi hangulatot
– mondta a cukrászda átadásán Hartmann Zoltán, a művelődési ház igazgatója, aki hozzátette, a pünkösdi hétvégére időzített esemény abban is segít, hogy Balatonlelle egész évben vonzó célpont legyen.
Kovácsoltvas pavilon a Szalay Cukrászda teraszán
Fotó: Krausz Andrea/likeBalaton.hu
Anekdota Marcoról, a lellei orángutánról
A Szalay Cukrászdában korabeli fotókat is láthatunk a Szalay család életéről. Kovács Péter helytörténész több száz oldalas könyvben írta meg történetüket. – Egy egyszerű köznemesi családról beszélünk, akik a XVIII. század végén kerültek Lellére a Felvidékről. Szalay József 1838-ban itt építette fel klasszicizáló, toszkán oszlopsoros kúriájukat. Ez az épület ma a művelődési ház – mesélte Kovács Péter.
Marco, az orángután a Szalay család egyik szolgálójának karjaiban 1896-1900
Fotó: Krausz Andrea/likeBalaton.hu
A helytörténész elmondta, a leghíresebb Szalay, az 1846-1902 között élt országgyűlési képviselő, Szalai Imre szívesen járt külföldre vadászni.
Megjárta például Tunéziát és Ceylont is. Medvét tartott, és volt egy Marco nevű orángutánja is.
A majmot próbálták „megnevelni”, de nem sok sikerrel jártak. Az orángután könnyen el tudta oldani karabineres kötelét, és a zsineget az egyik mancsában tartva gyakran látták, ahogy „saját magát sétáltatta” Lellén.
További fotókért kattints a képbe!
Nyitókép: Krausz Andrea/likeBalaton.hu
