–Milyen volt a Balaton?
–Nagyon jó – felelte Nagy Ádám, a válogatott és az angol másodosztályban szereplő Bristol City 26 esztendős középpályása. – Az Európa-bajnokság után Balatonszemesen pihentünk a családdal néhány napot,

a pici Vencel csupán háromhetes, ez volt az első kiruccanása.

De nem baj, ha már most ingerek érik, legyen csak belevaló srác! Jó volt a Balatonon, sétáltunk, pihentünk.

–El tudom képzelni, hányan állították meg autogramra, közös fotóra…
–Tömegbe nem mentünk, a családdal egyébként is szeretünk elvonulni a világ elől. A szabadságomból van még néhány nap, másfél hetet talán tudok még szusszanni. Abádszalókra megyünk, az a rész talán még vadregényesebb, imádom. Nagy nádasok vannak, hajóval is szeretek kimenni a vízre.

– Amikor esténként leül egy pohár borral, és elgondolkodik, mi is történt önökkel az elmúlt hetekben, hogy érzi, leülepedett már a nagy siker?
– Nehezen dolgozom fel, ami történt. Olyan közel voltunk a csodához, hogy továbbmenjünk a halálcsoportból, a végén mégsem jött össze.

Nem volt elég, amit kiadtunk magunkból. Valamilyen szinten csalódott vagyok, hiszen hatalmas lehetőséget szalasztottunk el, ki tudja, lesz-e még ilyen az életünkben.

Kevésen múlt, és legalább olyan kevesen voltak, akik a torna előtt hittek bennünk. Sokan azért szorítottak, hogy sikerüljön a tisztes helytállás, ehhez képest az utolsó csoportmérkőzésre, Münchenbe úgy mehettünk, hogy volt miért játszanunk, volt tétje a meccsnek.

Nagy Ádám (balra) nagyon összpontosított a magyar válogatott első Eb-meccsén, igyekezett féken tartani a világhírű Cristiano Ronaldót
Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt

– Csak azt ne mondja, hogy az Európa-bajnokság előtt bízott a továbbjutásban!
– Rólam érdemes tudni, a sportban nem érdekelnek az erőviszonyok. Nyilván tisztában voltam vele, kik az ellenfeleink, milyen világsztárok ellen kell pályára lépnünk, de ha hiszi, ha nem, nem különösebben foglalkoztat. Nem érdekel, ki mekkora sztár.

– Az ötszörös aranylabdás Cristiano Ronaldo elleni játék sem jelentett extra motivációt?
– Őszintén szólva sohasem estem hasra tőle. Óriási játékos, nagyobb sikerei vannak, mint nekem, de sohasem voltam és nem is leszek olyan futballista, aki a meccs után rohan, hogy letépje az ellenfél sztárjairól a mezt… Engem ez hidegen hagy.

– Az első csoportmérkőzés után csalódott volt? Vagy bízott még a csodában?
– A portugáloktól azt kaptuk, amire számítottunk. Ők viszont aligha készültek fel arra, hogy ennyire egységesen és szervezetten védekezünk. Nehéz volt feltörni a védelmünket, álltuk a sarat, emiatt volt olyan a meccs forgatókönyve, amilyen. Az utolsó néhány percig nulla nulla volt az állás, de megmondom őszintén, a lesgólunk ellenére sem éreztem, hogy támadásban kellő erő lenne bennünk, hogy veszélyesek lennénk. Azt is mondhatnám, kicsit gyáván játszottunk, nem mertük vállalni az egy az egy elleni szituációkat. A végére pedig sajnos kiengedtünk, elveszítettük a tartásunkat. De talán az a pofon is kellett, hogy a másik két mérkőzésünk jól sikerüljön.

Nagy Ádám ezeken kívül többek között azt is elárulta, mi az, ami számára a leginkább emlékezetes maradt az Európa-bajnokságról, illetve, hogy eljutna-e a száz válogatottságig. Olvasd el a teljes beszélgetést a Nemzeti Sport Online cikkében!

Forrás: nemzetisport.hu