A gazdasági iskolákat végzett, morva származású Virius Vince (1847-1918), még magyarul sem beszélt amikor 1867-ben a Balaton közelébe került: Deym Ferenc osztrák tábornok lesencetomaji birtokán lett írnok, majd később tiszttartó. Ezen a vidéken telepedett meg, alapított családot, majd nemes érzelmű lokálpatriótává vált.
Hamar felismerte, hogy a tó környékén megjelenő filoxéravész nehezen megállítható: 1890-ben a tapolcai Filoxéra Ellen Védekező Egyesület – mely Tapolcza és Vidéke címmel tartalmas lapot is indított – alapító tagja és tevékeny harcosa lett. Mintaértékű szőlőtelepével példát statuált: a filoxéra ellen a szőlők újratelepítésével, új fajták bevezetésével, korszerű művelési módokkal lehet csak védekezni.
1899-ben még a franciaországi Montpellierbe is tanulmányutat tett, hogy elsajátítsa a modern szőlészeti eljárásokat. Lesencetomajon létrehozta azt a vincellériskolát, amelyben ingyen oktatta a vincelléreket.
A filoxéra elleni küzdelem mellett a másik nagy vállalkozása is példaértékűvé vált: Virius Vince 1890-ben vásárolta meg azt a Szepezd határában fekvő nagyterületű erdős részt, amelyen később lakásokat, villákat építtetett, valamint megkezdte a szepezdi hajókikötő kiviteleztetését is, amelyet 1912-től vettek használatba.
Saját költségén megépítette a szepezdi fürdőtelep vasúti megállóját is. Így alapozta meg a későbbi Virius telepet, amely üdülőhelyként szolgálta az itt pihenni vágyókat.
1909-ben Nagy Irén és Virius Vince elnökletével a Szepezdi Szépítő Egyesületet is életre hívták, melynek szerepe egyértelműen a település ügyeinek felkarolása volt. Virius hirdetéseivel teli voltak az országos lapok: „Orvosok szanatórium felépítésére ingyen kapnak területet a Balatonpart leggyönyörűbb pontján. Vállalkozókat kérném ajánlott levélben hozzám fordulni. Virius Vince, Balatonszepezd.”
De akadt ilyen is: „Viriusz-telepen Szepezden (Zalamegye) villák szőlővel, vagy szőlő nélkül, úgyszintén parczellázott villatelkek olcsón el-adók. A telep a Balaton egyik legszebb és legegészségesebb pontja. Körülvéve erdővel, teljesen por- és szúnyogmentes. Helyben vasúti, hajóállomás és postahivatal. Bővebbet Viriusz Vincze földbirtokosnál Balatonszepezden.”
Virius Vince kiemelkedő tevékenységei – elsősorban a lesencetomaji uradalomban végzett munkái – miatt 1904-ben lesenczetomaji előnévvel nemesi rangot kapott Ferenc József osztrák császár és magyar királytól.
71 esztendősen, Szepezden hunyt el, sírja is itt található.
Munkájának gyümölcse, Szepezd felfutása, a két háború közti időszakban folytatódott, egy 1928-as ismertető már ezt írta a Viriustelepről: „Zánka és Révfülöp között fekszik. Természeti fekvése és szépsége folytán közkedvelt és nagyon látogatott. Szepezdnek már negyedszázaddal előbb is volt élénk fürdőélete. Mióta a vasút megépült, ismét megélénkült. Mióta pedig a balatoni körutat megépítették, nagyobb jelentőségre tett szert, úgy a község, mint a telep és még több látogatónak örvend. A balatoni műúttal festői külsőt kapott a környék és ennek oka az, hogy az utóbbi időben a festőművészek is állandóan látogatják…”
Virius Vince halálát követően veje, Pallaghy Dezső a Virius-villa bejáratával szemben vörös obeliszkből emeltetett emlékművet, 1935 júliusában. Lánya, Virius Karolin és felesége, Szalmássy Karolin halálát követően nem sokkal, 1949 októberében a Virius-birtokot államosították.
Az 1990-es évektől rendszeres megemlékezéseket tartottak Szepezden, Virius Vince sírjánál.
A 2018-as esztendőt – Virius Vince halálának 100. évfordulójára emlékezvén – emlékkévvé nyilvánította a település, melynek egyik kiemelt eseménye a Virius emlékmű újbóli, méltó helyen történő felállítása és egy emlékkönyv megjelentetése volt. Virius Vince emlékét ükunokája, Szabó Kristóf is szorgalmasan ápolja, bízva abban, hogy e nagyszerű, balatoni lokálpatrióta, Virius Vince alakja még sokáig példaként szolgálhat a 21. század emberének is.
Szöveg: Kovács Emőke