Csopak területe a leírásokban királyi birtokként, majd a veszprémi egyház részeként szerepelt, első írásos említése 1277-ből származik. A szőlőművelés már évszázadokkal ezelőtt is meghatározta a település arculatát, lakói nagy részét a szőlőművesek tették ki.
Rómer Flóris, a neves régész kutatásai alapján Csopak templomát 1266-ban szentelték fel Szent István tiszteletére.
„A csopaki kicsi templom, hajdan a rom. katholikus parochia, sz. István királynak van szentelve; keletelt, szentélye egyenes záradéka, de tornya a szentély keleti oldalához van építve, mig a sekrestye az északi oldalon áll. A bejárás itt nyugatról van alkalmazva, csúcsíves, 4′ 8″ széles, 1′ magas; anyaga vörös homokkő. Szupoknak írva a tihanyi apátság birtokai közt már 1266-ban felemlíttetik IV. Kelemen pápa bullájában” – írta Rómer, aki a templomról egy alaprajzot is készített.
A középkori templomot a XIX. század második harmadában lebontották, s csak a tornya maradt meg.
Ezt megelőzően számos csapás érte: egykoron a protestánsok foglalták el a katolikusoktól, máskor egy villámcsapás miatt leégett a tetőszerkezete, majd a nagy esőzés következtében a Séd vize árasztotta el. Mindezek miatt döntöttek 1882-ben a bontás mellett, s így vált örök mementóvá a megmaradt Csonkatorony.
A csopaki katolikusok ezt követően Paloznakra jártak misére.
Az új templomra már 1948-ban megindult a gyűjtés, de a kommunizmus évei nem kedveztek a templomépítésnek, így az épületet csak 1961-től kezdték el kivitelezni. Ebben az évben kerültek át a Csonkatorony harangjai is az új templomba.
A torony megmaradt önmagában, szimbólumként: 1977-től 1990-ig helytörténeti kiállításnak adott helyet. 1977-ben Csopak fennállásának 700. évét ünnepelve Bencze László festőművész a Csonkatoronyra egy speciális technikával a vakolatba karcolta a Csopaki Hegyközség 1754-es pecsétjének rajzát.
A műemlék épület szomszédságában áll az 1931-ben az I. világháború csopaki halottainak tiszteletére állított Hősök keresztje. S szintén itt található az egykori veszprémi káptalan intézőjének lakása, amely később erdészházként és Dobó-étteremként üzemelt.
A csopaki Csonkatorony és környéke ma is a település origója: rendezvények, társas események zajlanak itt, központi helyszín a csopakiak életében. A szép múltú és a történelem viszontagságait is magán viselő építmény az irodalmárokat is megihlette. Bodosi György Veszprém megyei költő versében állított emléket Csopak díszének, belefoglalva művébe a torony és a település évszázados történetét is:
„Az Ég felé mutat,
int, mint az Isten ujja.
Hogy el ne tévelyegj
Csopak magányos tornya.
Nincs más, külön neve.
Tekint századok óta
a púpos hegyre fel
és le az öblös tóra.
Úgy áll mint rég lejárt
nagyóra mutatója.
Az Időt nem lehet
már leolvasni róla.
Ám annyi mást: igen.
Ő látta, hogy karéjba
köré mint gyűlt a nép,
s szaladt szét lopva-bújva,
ha rátört a pogány,
gyűlt, fogyott, gyűlt újra.
Romjai közt alig
maradt élő lakója,
de szőlőt telepít
megint. Jövőbe bízva
pincét rak, hogy abba
a termést majd behordja.
Veres földje tüzes
fehér bort ad. – Ki tudja
mitől piros a föld?
Ő. Ki ősidők óta
mindent lát. Téged is
figyelmeztet a jóra.
Vigyázz! Magadra is,
hogy légy soká lakója.
Búcsút int. Hazavár
és megsegít, hogy újra
rátalálj, ha tévedsz,
az egyenes Útra.”
(Bodosi György: Csopak csonkatornya)
Fotók: Cseresnyés Réka
