A malmot hétfő és kedd kivételével minden nap meg lehet nézni jelképes belépődíj fejében. Szinte sosem lehet rosszkor érkezni ahhoz, ha többet szeretnénk megtudni a malom és a környék történelméről, hiszen Simonyi Péter malomgondnok lelkesen mesél mindenről. Aki szereti a történelmet, az bőven fog hallani Csopak és a környék malmainak múltjáról.
A mai Csopak helyén egykor három falu állt, lakóinak pedig mindig is két fő bevételi forrása volt: a szőlőtermesztés, és a Csopaki-séd – másnéven Nosztori-patak – vizére épített malmok. A malmot tápláló patak vízfolyása évezredek óta változatlan, még a rómaiak is a Séd mellé építették a téglaégető kemencéjüket, amelyek közül hármat meg is találtak itt római kori sírok és agyaedények mellett.
A négy és fél méteres malomkerék
Fotó: Szücs Ildikó
Az itteni patak karsztvíz, amely több mint 2000 éve folyik erre. Azt is megtudjuk, hogy a Séd egy szláv szó, ami azt jelenti patakocska. Ezért létezhet több Séd nevű patak itthon is és szláv területeken is, amiket számozással különböztetnek meg a geodéták.
1277-ből van egy dokumentum, amelyben V. László veszprémi kanonok cserenyilatkozatot állított ki egy Liliom nevű asszonynak, akinek négy malma volt. Ebből kettőt adott Csopaknak. Egy korabeli feljegyzés tanúsága szerint a tihanyi várkapitány nem kapta meg a cipóját, amiből kiderül, hogy a malom nem terményben, hanem kész cipóban adózott, és ez is bizonyítja, hogy már akkor állt itt malom. Sőt, a Séd vize összesen hat malom kerekét hajtotta, a XVIII. században pedig még Somogy megyéből is ide, Csopakra szállítottak gabonát őrlésre.
Fotó: Szücs Ildikó
A malomnál található tájékoztató táblán nem egészen pontosak az évszámok, erre Simonyi Péter hívta fel a figyelmet. A Plul név Elzász-Lotaringiából származik, a Plul család már az 1700-as években letelepült Csopakon, és a család egyik sarja vette el az akkori molnár lányát 1704-ben. Ezért viseli a malom az ő nevüket, és közel 300 évig volt a tulajdonukban. Ezt bizonyítja egy ásatások során előkerült tengely, amin a felirat: „1704. május 4. Jozef Plul tulajdona”. A lelet megtekinthető az egyik veszprémi múzeumban.
Az 1909-ben épült vasútvonal miatt a malmok nem jutottak elegendő vízhez, ezért a vasúttársaság kárpótlást fizetett az akkori tulajdonosoknak. Ezt a malmot le is bontották 1910-ben, és egy félautomata, serlegfelvonós, két hengerszékes, hasábszitás és csapott malmot építtetett a helyére. Az 1950-években még Plul Jenő és Plul Kálmán tulajdonában volt a malom, de az államosítás miatt elveszik tőlük, és bérlőknek adják. Az utolsó bérlő, Sebők József még az 1970-es években is működtette a malmot.
Fotó: Szücs Ildikó
A malom belsejében láthatók az ép berendezések, régi kézi szerszámok és egyéb gabonafeldolgozásra használt korabeli eszközök is. Láthatjuk a malomkereket működés közben, az őrlés folyamatát is. A malomgondnok elmondása alapján a malomkerék 4 és fél méter átmérőjű, 8 küllőből áll, átmérője 60 centiméter. Egy rekeszbe 40 liter víz fér, és amikor négy rekesz megtelik vízzel, akkor indul el a malomkerék.
2010-ben az önkormányzat gyönyörűen felújította az épületet és környezetét. Belül a molnárlakásban kapott helyet a kelytörténeti gyűjtemény az egykori kézi eszközökkel, mérleg, daratisztítógép, hengerszék, függőköves daráló, garat, terménytároló, szita – minden megtekinthető. A bemutató során végignézhetjük a malmot működés közben, ami nem egy halk folyamat, de annál izgalmasabb.
A malom rendezett udvara csodás környzetet ad különböző rendezvényeknek, a megépült kemencét pedig ki lehet bérelni. Negyven cipó fér el benne, a mellette lévő nyárson pedig egy kisebb malacot lehet megsütni, tökéletes piknikező hely.
Plusz érdekesség, elsősorban gyerekeknek, hogy az árnyas fák alatt kialakítottak egy rovar-lakóházat a hasznos rovaroknak. A házikóban helyet kapott a magányos méhecske – másnéven poszméh –, a fátyolka, a hétpettyes katica és a kaparó darázs, amik mind segítik az embert, hiszen levéltetveket esznek.
A tervek között szerepel, hogy majd látványőrléseket is tartsanak az érdeklődőknek.
Csopak látnivalói közül nem érdemes kihagyni a malmot, hiszen a múltidézés, a békés környezet és a patak csobogó hangja megállítja egy pillanatra az embert, aki nem akar tovább rohanni, hanem csak élvezi a régmúlt hangulatát.
