viharjelzés: nincs
-1°
Déli
3 km/h
2019.01.10. 15:00 Sokszínű művészlélek Felsőörsről
Megosztom
Vannak művészek, akiknek mindegy milyen anyaghoz nyúlnak, kezük nyomán alkotás születik. Lipovszky Drescher Mária ilyen művész. A Felsőörsön élő alkotó kerámia szakon végzett a Moholy Nagy Művészeti Egyetemen, de azóta kevés lehetősége volt, hogy a kerámiában valósítsa meg magát. Sütött viszont elképesztő cukorvirágokkal díszített tortákat esküvőkre, illusztrált képeskönyvet, magazint, tervezett bélyeget, baba- hordozókendő mintákat, boroscímkéket, de ha gyerekarcot fest, abból is alkotás kerekedik. 2017-ben avatták az 56-os eseményeknek emléket állító köztéri szobrát, ami Nyárádon, egy Pápa melletti kistelepülésen látható.

 

Itt még készül a szobor

– A szobor egy madár alakja, de más munkáiban is gyakran feltűnik a madár-motívum.

– A madár a kedvenc motívumom. Ehhez a munkához egy olyan szimbólumot kerestem, ami egyszerű nyelven szól az emberhez, ezért közérthető. Igyekeztem a témában személyes vonatkozásokat keresni, ezért ragadtam meg végül a település címerállatát, a békegalambot. A madár az ősi koroktól megjelenő lélek-szimbólum, egy olyan jelkép, ami a világ legkülönbözőbb részein is hasonló jelentést hordoz. A kereszténységben a galamb a béke, az Isteni Lélek szimbóluma. Ebben a munkámban egy lövést kapott galamb képét formáltam meg. Csak a fejrész kidolgozott a test többi része elnagyolt, kőszerű, befejezetlen, mint egy félbe hagyott alkotás. Az áttört, tömbszerű test, utalás arra, hogy a szabadság madara még azelőtt elhullott, hogy valójában megszülethetett volna, és megidézi az 1956-os forradalom egyik képi emlékét a lyukas zászlót is.

– Hol van olyan kemence ahol ezt ki lehetett égetni?

– Balatonalmádiban, az Almádi Art művésztelepen készítettem el ezt a nagyméretű munkát, itt adottak a lehetőségek az alkotásra, és égetésre egyaránt. A szobrot a legnagyobb kemence méreteihez igazítottam. Nagy lehetőség ez az alkotóház olyan művészek számára, akiknek még nincs saját műtermük. Az ország egyik legjobban felszerelt művésztelepéről beszélünk, üvegművészek, keramikusok, szobrászok, de akár festők is alkothatnak itt. De amatőr alkotni vágyóknak is tartanak kerámia kurzusokat, gyerek és felnőtt csoportokhoz, is lehet csatlakozni a szakma iránt érdeklődőknek.

– Miért nincs műhelye?

– Az elmúlt 14 évben ötször költöztünk, most is egy bérleményben lakunk. 2005-ben mentem férjhez, először Budapesten éltünk, aztán, mivel férjem Ádám hajóépítő, leköltöztünk a Balatonhoz, amit nem bántunk meg. Laktunk Füreden, majd Tihanyban, közben születtek a gyerekeink. Áron 13, Andor 11, Rebeka 9 éves. Az elmúlt években úgy tudtam dolgozni, hogy pályázatok útján különböző művésztelepekre jutottam el, és a Kozma ösztöndíj is lehetőséget adott a szabad alkotásra. Többször dolgoztam Kecskeméten a Nemzetközi Kerámia Stúdióban. Volt, hogy nagy hassal vagy kisgyerekkel mentem alkotni. Tavaly előtt Felsőörsön vettünk egy telket, ahol már egy műhely is épül az otthonunk mellé.

– Eredetileg is pesti?

– A szüleim Nyárádról származnak, ahova a szobrot készítettem. Én már Budapesten születtem, de a nyarakat vidéken a nagyszüleimnél töltöttem, mindig is ezen a vidéken éreztem igazán otthon magam. Ezért nem is mondanám magamat tipikusan pestinek. Budapesten a Szabadság hegyen éltünk, ahol a kertünk végében erdő volt, nem volt igazán az a városi hangulat. A Jókai Mór általános iskolában kezdtem tanulni, ahol Juhász Judit volt a rajztanárom. Ő vezetett be engem is az alkotás örömébe, de több művész is nála kezdte a pályafutását. Képes volt minden kis tanítványából kihozni a legtöbbet, mindezt szeretettel és rengeteg kreativitással. Sokat jártunk a természetbe rajzolni, plakátot terveztünk, különböző technológiákat próbáltunk ki. Nyolcadikos koromban már bejártam a Képző és Iparművészeti Szakközépiskolába, felvételi előkészítőre. Mivel ott szombaton is volt tanítás, a szombati napjaimat már ott töltöttem, reggeltől késő délutánig csak rajzoltuk az aktokat, portrékat, csendéleteket. Izgalmas volt ilyen kis gyerekként belecsöppenni egy művészeti iskola életébe. Elsőre felvettek bár akkoriban még tízszeres volt a túljelentkezés. Ötvös szakra kezdtem el járni, de gyorsan rájöttem, hogy az nem nekem való.

– Miért nem?

– Két hónapig csak a leendő szerszámainkat készítettük, ez nem az én türelmi szintem, én szeretem látni, ahogy a kezem alatt alakul az anyag és erre az agyag sokkal alkalmasabb volt. Átjelentkeztem kerámia szakra Szalai Lászlóhoz, aki fantasztikus ember, és kiváló keramikusművész. Apánk helyett apánk volt, még az iskola után is egyengette az utunkat. Amit a szakmáról tudok, azt tőle tanultam. Őt tartom mai napig mesteremnek.

– Aztán jött az iparművészeti.

– Így utólag jobb lett volna a Képző. Nem vagyok iparművész alkat, de nem számítottam rá, hogy elsőre felvesznek, gondoltam, majd következő évben felkészülök a Képzőművészeti felvételire. Első év után lett volna lehetőségem átjelentkezni animáció szakra, de végül maradtam kerámián. Ezt a mai napig bánom. Az animáció szakon rengeteg olyan dolgot tanulhattam volna, aminek hiányát érzem a grafikai, illusztrációs munkáim terén. Három gyerek mellett pedig már nehézkes a tanulás.

– Mi volt a diplomamunkája?

– 18 évesen volt egy meghatározó Isten élményem, ami nagy hatással volt az életemre. Ezért az egyetem alatt sokszor nyúltam a szakrális témához. Diplomamunkám egy oltárasztal volt a Győr-Ménfőcsanaki evangelizációs iskola kápolnájába, ahova már a korábbi évben az oltárképet elkészítettem. A diploma után pár évre itt tartottuk az esküvőnket is.

– A kerámia háttérbe szorult.

– Nem szorult háttérbe, csak a sok költözés és a gyerekek miatt nem igazán volt lehetőségem alkotni. Műhely hiányában elkezdtem grafikával foglalkozni, három bélyegem jelent meg a Magyar Postánál. Készítettem illusztrációkat a Képmás magazinnak, az Anyák Lapjának és a Baba Magazinnak. 2006-ban megjelent a Kaláka Ukulele verses kiadvány a Cartaphilus kiadó gondozásában, amit én illusztráltam. Közben babakelengyét, játékokat varrtam, gyerekszobát festettem, születésnapokon mesés elképzeléseket valósítottam meg torta formában. Öcsém és unokatestvérem esküvőjére is elkészítettem a teljes esküvői arculatot a meghívótól a csokrokon át a tortáig. Be is iratkoztam egy cukrász tanfolyamra, de hamar rájöttem, hogy ez nem a kreativitás kiéléséről szól. Esküvői meghívókat, torta terveket, esküvői arculatot ma is készítek. Közel áll hozzám a hagyományos magyar népi motívumkincs, szívesen merítek belőle. Szerintem a hagyományt elsősorban élni kell, hogy később legyen mit őrizni. A meghívók kapcsán keresett meg egy hordozókendőkkel foglalkozó cég, hogy tervezzek neki olyan mintát, ami a magyar népművészeti formakincsből merít. Később egy saját hordozókendő brandet is létrehoztam.

– Mi a következő?

– Január 17-én, 17 órakor nyílik kiállításom a Gyulafirátóti művelődési házban, ahol kerámiáimmal és illusztrációimmal is szeretnék bemutatkozni. A kiállítás egy hónapig lesz megtekinthető.
Mindig ezer dolog foglalkoztat. Szívesen illusztrálnék még könyvet, kiadványokat, nagy terveim vannak a kerámia terén is. A mintatervezés is szívügyem, rengeteg elkészült mintám lapul az asztalfiókban. Pár éve egy helyi bábművésznek készítettem bábokat, de a tanítás, gyerekekkel való munka is vonz. Idén szeptembertől elkezdtem tanítani a Színvonal alapfokú művészeti iskola keretei között Zánkán a Bozzay Pál általános iskolában, második félévtől Veszprémben a Báthoryban. A gyerekekkel való munkát mindig is nagyon szeretem, ezen a területen is vannak terveim a jövőben. Tematikus táborokban, szakkörökben gondolkodom ehhez keresek helyet Veszprémben vagy Balatonalmádiban. Az idei évben reményeink szerint felépül a házunk ahol végre saját műhelyben lesz lehetőségem az alkotással foglalkozni.

Fotók: Sági Ági, lipodresch facebook

készítette: Sági Ági

Hozzászólások

A LikeBalaton kiadója a Mediaworks Hungary Zrt. © Minden jog fenntartva