A hangulatos kis udvarra jázminnal befuttatott kapun át hívott be Molnár Piroska, a fülén bordó cseresznye lógott.
– A fonyódi piacról van, itt a cseresznyeszezon… – magyarázta mosolyogva, miközben megcsodáltam fügefáját is, mely biztatóan árulkodott a leendő termésről. – Valamennyi növényt én ültettem még egykor – mutatott körbe. – A kerítés melletti tuják akkor csupán a derekamig értek, mostanra viszont már jól megnőttek. A borostyánfal is a két kezem munkája, egyesével fűztem át a kerítésen az indákat, hogy szép legyen. Mostanában inkább csak gyönyörködöm az itteni környezetben, egy kedves házaspár gondozza a kertet, ha távol vagyok – tette hozzá, miközben a terasz árnyának örülhettünk, ahol a nyaraló történetéről faggattam.
– Egy régi nyáron Spindler Béláéknál nyaraltam. A sarki kisboltba erre vezetett az út. Szinte minden nap eljöttem a telek mellett, amelyen romos ház állt, és a kerítésen tábla hirdette, eladó! Meg-meg álltam itt, és arra gondoltam: „Istenem, ha az enyém lehetne…!” Mivel a telek két utcára nyílik, többször is alaposan körbejárta, közben a nyaralóról álmodozott. A következő évben aztán úgy hozta a sors, hogy Kossuth-díjat kaptam. 1995-öt írtunk. Azonnal szóltam Spindler Bélának, hogy nézzük meg, vajon eladó-e még a kinézett ház. Nem sokat haboztunk, azonnal autóba ültünk, ám amikor megérkeztünk, sajnos azt láttuk, hogy a táblát levették. Szomorúságunkat látva a szomszédból előjött egy néni, és biztatott, hogy ott van az a tábla, csak a szél lefújta. Megkerestük… Egy kaposvári szám állt rajta. Egy keveset hozzátettem a Kossuth-díjért kapott pénzhez és valóra vált az álmom – mesélte Molnár Piroska, aki élete nagy építkezésébe fogott akkoriban.
– Emlékszem, hogy kaposvári kollégákkal álltunk itt télen, a hóesésében, a csupasz falak között, amikor lelkesen meséltem nekik, mi hol lesz. Ők pedig vacogva bólogattak csak, mialatt fohászkodtak magukban, hogy menjünk már, mert megfagynak. Évek múlva csodálkozva látták, hogy minden pontosan úgy lett, ahogy akkor terveztem – mosolyodott el a nyaralótulajdonos, aki tizennyolc évesen látta először testközelből a Balatont egy nyári sátortáborban. Már akkor, azonnal beleszeretett a balatoni tájba. Itt tanult meg úszni is, ám elmondása alapján szereti érezni a lába alatt a talajt a vízben is.
– Felföldi Anikóval együtt játszottunk az Operettszínházban – emlékezett vissza Molnár Piroska. – Nagyon jó barátságban voltunk, egy szerep kapcsán „testvérkém”-nek szólítottuk egymást. Férjével, Körmendy Vilmossal nagy vitorlázók voltak, s gyakran átjöttek értem és elvittek magukkal vitorlázni. Nekik is a közelben volt villájuk, sőt, Pogány Judit az út túloldalán nyaralt, sokszor átintegettünk egymásnak – idézte fel emlékeit a Nemzet Színésze, aki bár megszámlálhatatlanul sok szerepet eljátszott már, mégsem fűződött igazán egy sem a Balatonhoz, csupán egy Jancsó Miklós-film forgatásán vett részt a tó közelében. – Amikor csak tehettem, Budapestre menet mindig erre vitt az utam. Ha másra nem is, egy-egy éjszakai fürdőzésre megálltam itt, és aztán mentem tovább. A legnagyobb élményem egy ilyen alkalommal az volt, amikor tanúja lehettem, hogyan tanítják a sirályok repülni a fiókáikat. Mindez nagy szerepet játszott abban, hogy meghozzam a döntést, miszerint itt kell kialakítanom egy lehetőséget magamnak.
Molnár Piroska leginkább akkor szeret a parton lenni, amikor a nagy, nyári nyüzsgés még nem kezdődött el, vagy éppen már véget ért. Egy alkalommal egy barátnőjével töltötték Fonyódligeten az őszt, csupán ketten fürödtek a tóban.
– Azzal viccelődtünk, hogy kiküldtük egymást a partra, hogy ne kelljen „tömegben” fürdenünk – mosolyodott el a régi emlék kapcsán.
Molnár Piroska úgy tapasztalja, nem számít feltűnő jelenségnek a parton, inkább a hangjára kapják oda fejüket a strandolók.
– Ha egyszer visszavonulnék, biztosan itt szeretnék élni, ám nehezen tudom magamat munka nélkül elképzelni – mondta Molnár Piroska, miközben egy újabb cseresznyét vett ki a tálból.
A változások korában alakult át a kisvendéglő
Víg matróz. Ezen a néven ismerték a fonyódligetiek azt a kisvendéglőt, amelyben a kiváló konyha mellett esténként tánczene szólt. A szórakozóhely és az azt működtető házaspár fölött szép lassan eljárt az idő, ezért szerettek volna túladni az egyre romosabbá váló épületen. Molnár Piroska újragondolta a házat: a Víg matróznak csupán a falait hagyták meg az építkezés során.
– Eleinte elkeseredett voltam, mert hatalmas átmenőforgalom volt erre, és egy időben még a Balaton vízszintje is kritikusan alacsony volt. Ám az autópálya megépítésével, a kamionok eltűntek, és azóta már kiöntött a Balaton is – tette hozzá.
Még maradna, de már várják
– Talán júliusban tudok még egy hetet Fonyódligeten tölteni. Augusztusban a Thália Színházban próbálom a Gyilkosság az Orient expresszen című krimit. Csupán egy főpróbahét kell az előadásnak, még tavasszal elkezdtük a próbafolyamatot. Nagy izgalommal várom az RTL klub új tévésorozatát is, amelynek forgatása szeptember elején kezdődik: A Keresztanyu címszerepét játszom. Ezek mellett még sok szerepem van a műsoron maradt előadásokban, mint a Kolibri Színházban a Bors néni, hogy csak néhányat említsek a rám váró feladatok közül – sorolta Molnár Piroska, akinek hangját a közelmúltban felvett hangoskönyv adja hamarosan vissza. A gyerekek pedig egy animációs sorozat kapcsán találkozhatnak vele.
Forrás: Sonline.hu/Turbéki Bernadett
Nyitókép: Sonline.hu
