– Fonyódtól kezdődően egy nagy félkör karéj húzódik, ami elnyúlik Tihanyig. Ezek a magaspartok azok, amelyeket mindenki lösznek nevez. Azonban ez nem az, az anyaga nem lösz – vág is bele a tabudöntésbe Árvai Gábor.
– Ennek a bizonyításához vissza kell mennünk 12 millió évet, konkrétan a miocén nevű földtörténeti időszakba. Ekkor történt, hogy a Szarmata-tengerről elkezdett leválni, megszűnt a hidrológiai kapcsolata annak a Pannon-beltónak, amit sokáig Pannon-tengernek neveztek, de fontos megjegyezni, hogy nem volt az tenger sohasem. Ebben az időszakban az Alpi-Kárpáti hegységkeret elkezdett erőteljesen kiemelkedni, ugyanakkor a Kárpát-medence belseje süllyedésnek indult. Ennek az lett a következménye, hogy egyrészt ez a tó teljesen elszigetelődött az egykori nagyobb víztesttől, hidrológiai kapcsolata megszűnt vele, másrészt pedig az Alpi-Kárpáti keretből az Alpok irányából észak-nyugat, a Kárpátok felől, észak-kelet irányából folyók érkeztek a Pannon-beltóba, amelyek folyamatosan édesítették azt. Ez a tó 9-10 millió évvel ezelőtt, bizonyos részein 1 kilométeres mélységű volt. A folyók óriás mennyiségű üledéket hoztak ebbe a tórendszerbe. Mindeközben a Pannon-beltó folyamatosan visszahúzódott a Dráva irányába, miközben folyamatosan töltődött, ezáltal delta képződmények, delta fennsíkok, felszínek alakultak ki, s ezeket hívjuk “löszfalaknak”. Tehát a delta képződményeknek a megmaradt részei. Hivatalos néven geológiailag delta-síkságokról beszélünk.
Se nem édes, se nem sós – ez a brakkvíz
– A folyamatosan érkező édesvíz miatt, a Pannon-beltónak a sótartalma 10-12 ezrelék körül mozgott, tehát nem beszélhetünk tengerről, hanem brakkvízről – ami egy csökkentett sósvíz tartalmat jelent. Összehasonlítva az Adriával vagy épp a Földközi-tengerrel, amelyeknek 32-38 ezrelék között van a sótartalma – mondja Árvai Gábor. – Ennek egy endemikus élővilága volt, például a congeria kagylók, ami kecskeköröm néven már ismertebb. Ezt a kagylófélét Tihanytól Somlóig megtalálhatjuk, ebből is látható ennek a tónak az egykori kiterjedése, amely jócskán kitöltötte a Dunántúl területét is. A Pannon-beltó kialakulása nagyjából 12 millió évvel ezelőtt kezdődött el hazánk területén. A Balaton-felvidék területén körülbelül 8,5 millió évvel ezelőtt már szárazulat volt, s ahogy dél felé visszahúzódott, 5-5,5 millió évvel ezelőtt szűnt meg a mai Magyarország területén a Pannon-beltó hullámzása, az utolsó része a mai ország déli területén, Baranya térségében volt, tehát a Dráva menti területről van szó.
Árulkodó delták
A miocén időszak vízi élővilágának maradványai azok a kagylóhéjak, kőzetek, amelyeket a partfalakból lehet kiszedni. – Tehát ez is mutatja, hogy itt nem löszről van szó, hiszen a löszképződés az a pleisztocén időszakban, a jégkorszak eredményeként történt, s nem más, mint gyengén összecementálódott hulló por. Ha megnézzük ezeket a delta síkságokat és ezeknek a falait Balatonkenesénél, Fonyódnál, Balatonvilágosnál vagy a tihanyi Fehér-parton, akkor látjuk azt, hogy keresztrétegzés van, ez viszont soha nem keletkezhet hullóporból. A keresztrétegzés mindig hullámzás vagy folyóvíz által történő lerakást jelent.
– Ebből fakadóan ezt a kőzetanyagot, ami Balatonkenese, Fonyód, Tihany területén felépíti ezeket a magaspartokat aleurolitoknak vagy kőzetlisztnek nevezzük. Szemcseátmérője az agyag és homok közé esik. Agyag frakcióról akkor beszélünk, ha 0,02 mm-nél kisebb az átmérője a szemcsének, 0,02-2 mm között beszélünk homokról. Ennek az összetétele egy iszap közeg, homok-agyag keverék, ami megint mutatja, hogy nem folyóvízi eredetű, így ezek a szemcsék mind legömbölyítettek. Egy pleisztocénban lerakódott hullóporos lösz esetében a szemcsék minden esetben élesek.
A kenesei partfalnál, annak a tetején, találhatunk 6-10 cm vastagságú löszt. Ezt a hullóport a pleisztocén, tehát a jégkorszak időszakában északkeletről fújó szelek rakták le.
Magyarországon Paks, Szekszárd környékén, a tolnai-dombság vidékén hatalmas löszterületek vannak. Ha összehasonlítjuk ezeket a területeket a Balaton mellett húzódó magaspartokkal, jól látszik a jelentős különbség a két kőzetanyag között.
Dől a fal!
Árvai Gábor az omlások miértjéről is szót ejt: – Ezek a falak omladékonyak, ennek a rettentő egyszerű oka, hogy nagyon puha kőzetek, s nagyon nagy mennyiségű csapadék hatására átvizesednek, csuszamlások jönnek létre és omlásnak indulnak. Tehát ebben semmi meglepetés nincs. Nincsenek megkötözve gyökerek által, hiszen nincsenek rajtuk erdők, amelyek stabilizálnák a falat, így az állékonysága sincs biztosítva, labilis rendszer.
Ezeknek az omlásoknak az előrejelzésére nincs módszer. 110 évvel ezelőtt, 1914. május 11-én egy komplett vasúti szerelvényt sodorta a Balatonba a hirtelen bekövetkezett omlás Balatonkenese és Balatonfűzfő között. Vitte magával a síneket is, talpfákkal.
Balatonföldváron tavaly december elején szakadt le egy hatalmas darab a Kemping utcai partfalból. A korábban kiépített védműnek köszönhetően az omladék szerencsére nem okozott kárt, de most vis-maior pályázatot nyújtottak be, hogy acélhálóval védenék meg a löszfalat. Az önkormányzat egy független szakértővel szakértői véleményt készíttetett, mely alátámasztja, hogy a közterület védelme, élet- és vagyonvédelmi okok érdekében stabilizációs munkák elvégzése szükséges, azonban a szabadon álló partfal-tagnál már nem elegendő a frissítés jellegű talajlemezek letermelése, hanem egy 30 méteres hosszú horgonyzott acélhálós pergésvédelem is szükséges.
A Balatonra tömegközlekedéssel is eljuthatsz! Nézd meg menetrendi keresőnket!
:
Nyitókép: Balatonföldvár Város facebook oldala