– Elmondható, hogy az édesapja nyomdokaiba lépett?
– Édesapám nagyon komoly életutat járt be, 1913-ban lett orvos. Az I. világháború idején már reumatológusként, tevékenyen vett részt a sebesültek utókezelésében. Gróf Apponyi Albert kórházat hozott létre a birtokán, az I. világháborús sérültek ellátása miatt. Ennek a kórháznak a működtetésére kérte fel az apámat. Igazolást adott, hogy amíg lehetett, ne vigyék őt katonának. Később azonban elkerülhetetlenné vált, aztán olasz hadifogságba került.
Budapesten, az I. számú Belgyógyászati Klinikán dolgozott belgyógyász és reumatológus szakon, itt foglalkozott a mozgásszervi betegségekkel is. Engedélyt kapott Jendrassik professzortól, hogy nyáron két hónapig Hévízen tevékenykedhessen. Így pontosan jövőre lesz 100 éve, 2020-ban, hogy először rendelt Hévízen, ellátva főleg a MÁV betegeit.
10 éves klinikai munka után a MÁV Kórház vezetése felkérte a betegeinek MÁV Kórházi ellátásására. Ezért 1928-tól ott látta el a reumás betegeket, megalapítva az ország első reumatológiai fekvőbeteg osztályát. A legalább 2000 évre visszavezethető, gerincre irányuló húzásos technikát álmodta újra, súlyfürdő formájában. Mellette még hipnotizálni is megtanult.
– A magyar történelem történései komoly hatást mértek a Moll családra is. Ön hogyan élte meg az ’56-os eseményeket?
– Teljesen új környezetbe kerültem az egyetemen, az úgynevezett diákparlamentek beindították a forradalom tetleges részet. Október 22-én gyönyörű idő volt, a forradalom napjára azonban beborult. Éppen vettem fel a táskám, hogy elindulok az egyetemre, aztán egy katonával és egy rendőrrel találtam szembe magam. „Hova megy? Ma nem lesz egyetem!”. Helyette felvonulás következett. Ma is előttem a kép, fantasztikus dolog volt látni, ahogy duzzadt az a bizonyos tömeg. Eleinte nem mutatkozott hatalmas küzdelem, aztán a Mecsekben komoly harc kezdődött. Az indexembe pecsételték, hogy ebben a félévben nem volt kötelező vizsgázni.
– A forradalom lecsengése után hogyan abszolválta az egyetemi éveket?
– Szerencsére ment a tanulás. Az ötödévet is kijártuk. A szigorló évben négy szakmában: belgyógyászatból, sebészetből, nőgyógyászatból és gyerekgyógyászatból kellett három hónapot eltölteni különböző osztályokon. Úgy lehetett a szigorlatot letenni. A szombathelyi gyerekgyógyászaton elkaptam a gyerekektől a reumás lázat. Mandulakivétellel sikerült meggyógyulnom. A különlegessége az volt az egésznek, hogy Pécsett a belklinikán bejött hozzám a professzor és a gyerekgyógyászat szigorlatomat pizsamában tettem le.
– Mely kórházakban találkozhattak az Ön nevével a páciensek?
– Az egyetem elvégzését követően három helyre adtam be a jelentkezésem. Nagykanizsán, a röntgen osztályon álltam először munkába. Két év múlva a Keszthelyi Kórház röntgen osztályán dolgoztam, majd rövidesen szakvizsgát tettem.
Mivel a családunk számára hagyomány a reumatológia, a szüleimet és persze engem is érdekelt a téma, ennek köszönhetően nem volt kérdés, hogy abból is szakvizsgázom. Néhány évet Budapesten töltöttem, majd visszatértem a Keszthelyi Kórházba, ahol osztályvezető főorvosként tevékenykedtem.
Tekintve, hogy megvolt mind a két szakvizsgám, ezért a beosztásom úgy történt, hogy délelőttönként röntgen osztályvezető voltam, délután pedig az SZTK reumatológiáján rendeltem.
A legnagyobb meglepetésemre, a hévízi kórház igazgatója reggelente ott ült és várt engem. Mint kiderült, a főorvosa nyugdíjhoz közelített, ezért hosszasan csalogattak, majd engedve a hívásnak, átmentem a Hévízi Kórházba, ahol egészen a nyugdíjazásomig röntgen főorvosként dolgoztam.
Itt elolvashatsz mindent a hévízi súlyfürdőről!
– Mit jelentett a gyakorlatban ennek a két szakmának az ismerete?
– Fantasztikus előnyt. A röntgen révén rengeteg esettel találkozhattam. Néha meg is jegyezték, hogy „Könnyű magának doktor úr, mert úgy belém lát, mint egy üvegszekrénybe!„ Ezáltal széles látókörre tehettem szert.
– Hogyan értékeli a mai orvostudományt?
– Manapság már minden merőben más, mivel rendelkezésünkre állnak az MR, a CT és az ultrahangvizsgálatok. A mostani tudomány annyira fejlett, hogy a legújabb kezelések által belenyúlhatnak az immunrendszerbe. Műtéteket egy lyukon keresztül végeznek. Egyszerűen lenyűgöző ez a hatalmas fejlődés. Daganatok terén főleg. A szervezet önmagában abszolút drasztikus, létezik egy -tól -ig határ, egy-két sejt azonban kimegy a törvényei alól, és itt a hiba. Miért gondolja így? Időben kell gyógyítani!
– Milyen problémákkal fordulnak Önhöz a legtöbben?
– Leginkább gerinc és váll panaszokkal. Külföldről és a szomszédos településekről érkeznek hozzám betegek.
Moll Károly Budapesten született, Hévízen kezdte a tanulmányait. Apai kérésre 2 éven át Sárospatakon tanult, de az elemit Hévízen fejezte be. A keszthelyi Vajda János Gimnáziumban érettségizett, majd 1956-ban került a Pécsi Orvostudományi Egyetemre.
Forrás: zaol.hu