Búzás Előd és Sinka Gábor, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság (BfNPI) természetvédelmi őrszolgálatának tagjai 2022 februárjában egy búvármerülés során
a Hévízi- tó nyugati partjánál lévő agyagos lejtőn 4 méteres mélységben lettek figyelmesek egy eddig még nem látott halfajra.
2022. március 1-én a BfNPI két búvár természetvédelmi őre újabb merülést hajtott végre, hogy ha sikerül megtalálniuk az egy héttel korábban felfedezett fészket, akkor minél több fotót készítsenek a valószínűsíthetően a fészkét őrző halról.
Üreget fúr az ivadékainak a párducmintás vértesharcsa
Fotó: Balaton-felvidéki Nemzeti Park/Sinka Gábor
Ivadékot is nevelnek a Hévízi-tóban
A merülés során a tó forráskürtőjének nyugati falán, mintegy 7 méteres mélységben, egy párkányon a korábban fotózott példánynál sokkal élénkebb színű, de ugyanolyan kinézetű halat sikerült fotózni, majd emelkedés közben az agyaglejtőn apró halivadékokról készültek fotók, végül sikerült megtalálni a fészket is.
A harcsa még mindig a fészek bejárata előtt lebegett, de körülötte több száz fiatal egyed úszkált.
Ekkor rajzottak ki a fészekből az ivadékok
– számolt be a róla a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság. A fotók elemzése során sikerült a fajt is meghatározni:
párducmintás vértesharcsa (Pterygoplichthys disjunctivus) az újonnan előkerült faj. Sajnos mindjárt sikerült azt is bizonyítani, hogy szaporodó állománya van jelen a tóban.
2023 áprilisában újabb búvármerülésre került sor, ekkor a párducmintás vértesharcsa felnőtt populációjából 3 különböző egyedet sikerült lefényképezni.
Lefényképezték az invazív halat
Fotó: Balaton-felvidéki Nemzeti Park/Sinka Gábor
Csontpajzsuk van
A tepsifejűharcsa-félék családjába (Loricariidae) több mint 700 faj tartozik. Mindannyian Közép- és Dél-Amerikából származnak,
testüket erős csontpajzsok védik, nagyrészt növényekkel táplálkoznak.
Élőhelyeik többnyire gyors folyású folyók, patakok 3.000 méteres tengerszint feletti magasságig, de előfordulnak szinte minden egyéb vizes élőhelyen is, brakkvizes torkolatokban, alacsony pH-jú „fekete vizekben”, barlangok vízfolyásaiban.
A párducmintás vértesharcsa (Pterygoplichthys disjunctivus) Brazíliában és Bolíviában őshonos, a Rio Madeira medencéjében és mellékfolyóiban. Nem túl magas a hőmérsékleti igénye,
22°C feletti vízben már jól érzi magát.
Bár élőhelyén viszonylag lágy a víz, jól alkalmazkodik a közép-kemény vízhez is.
Az egyik legnagyobb méretűre megnövő faj a családon belül, kifejlett egyedei elérhetik akár a 60-70 cm-es testhosszúságot is. A Hévízi-tóban látott egyedek közül több is meghaladta az 50 cm-es testhosszt.
A világ számos országába (USA/Florida, India, Indonézia, Japán, Szingapúr, Tajvan, Fülöp-szigetek, kivadult állományai élnek Bangladesben, Hondurasban, Törökországban, Malajziában, Mexikóban és Puerto Ricoban) betelepítették már.
Több helyen megfigyelték, hogy megváltoztatják a víztestekben a táplálékviszonyokat, az őshonos fajok kárára. Azokon a területeken, ahol nem éltek vértesharcsák, az őshonos ragadozók (halak, madarak, emlősök) nincsenek felkészülve ezeknek a halaknak a páncéljára és az elcsontosodott, tüskeszerű mellúszóikra, emiatt könnyen megsérülhetnek, megfulladhatnak.
Fotó: Balaton-felvidéki Nemzeti Park/Sinka Gábor
Megakadályoznák a szaporodásukat
Fiatal korban a tapadószájuk segítségével még sok algát, moszatot fogyasztanak, idősebb korukban már növényekkel és elpusztult állatok tetemeivel is táplálkoznak. Szaporodásuk során akár méteres járatokat is vájnak a folyók partjába (ezt a Hévízi-tóban is tapasztalták). A nőstények a járatokba helyezik az ikráikat, amiket a hímek gondosan őriznek.
A szakemberek most azon dolgoznak, hogy
hogyan tudják megakadályozni ennek az invazív halnak a további szaporodását.
Ennek a kérdésnek a megválaszolásához azonban további merülések szükségesek, hogy megtudják, mi történik a kikelő ivadékkal és egyáltalán mekkora lehet a tóban élő állomány, mikor és mivel táplálkoznak.
Nyitókép: Fotó: Balaton-felvidéki Nemzeti Park/Sinka Gábor
