A Kapolcsi Pokol-lik megkülönböztetetten védett, bazaltban kialakult barlang. A barlangban talált cseréptöredékek közül a legidősebbek késő bronzkori darabok. A barlang legalább 3000 éve ismert hely. Az első írásos megemlékezés 1610-ből származik, mely Thurzó György barlanglátogatásáról számol be.
Kapolcs határában, a Bondoró-hegy délkeleti sziklaperemében nyílik. A barlang 4,5 méter magas és 3,5 méter széles háromszögformájú száját a fokozatosan alacsonyodó, 24 méter hosszú főág követi. A főág mennyezetén mindvégig jól látható az a törés, amely mentén a barlang bal oldali falát alkotó kőzetkaréj elvált és megbillenve lejjebb csúszott. A mennyezeti törés a barlang közepe táján Y-szerűen elágazik és ennek megfelelően maga a barlang főága is egy hosszabb előre folytatódó és egy rövidebb bal oldali elágazást mutat. A barlang hossza 56,8 méter.
Előfordul az irodalmában Bondoró-barlang, Kapolcsi-bazaltbarlang, kapolcsi Pokol-lik (Kordos 1984), Kapolcsi Pokollik (Bertalan 1938), Kapolcsi sziklaüreg (Kordos 1984), Kapolczi-Ördöglyuk-barlang (Gazdag 1990), Pokol-lik és Pokol-lyuk néven is.
A barlang teljes egészében bazaltban alakult ki. Az egykori vulkáni tevékenység középső fázisában nagy tömegű, de vékonyabb, 20–30 méteres, közel vízszintes lávalepény borította be a pannon kori homokkőfelszínre már korábban kiszórt vulkáni hamuréteget. A bazaltlepény maradványa alkotja a Bondoró csúcsrégióját körbefogó, alacsonyabb fennsíkszerű részét. Az évmilliók óta tartó lepusztulás során a bazaltlepény pereméből egyre több rész töredezik le. A letöredezés bizonyos esetekben hatalmas, egyben maradó karéjok formájában történik. Egy ilyen nagyobb peremdarab leválása és részbeni megcsúszása alakította ki a Kapolcsi Pokol-likat.
Az így kialakult barlangok, a vulkáni kőzetben, posztgenetikusan keletkezett barlangok közül, a peremmel párhuzamos törés mentén, tektonikusan képződött, tömegmozgásos barlangok.
A barlang széles bejáratú, tágas belsejű, benne iható víz fakad, így szinte természetes, hogy a történelmi idők kezdetétől ismert üreg. Vízszerző helynek, menedéknek és talán vadásztanyának is használták. A legújabb kori cseréptöredékek és a helyiek elbeszélése is mutatja, hogy megbecsült vízvételi helynek számított és számít még ma is.
Oláh János a barlangról szóló leírásában említette, hogy a török háború idején Kapolcs egész lakossága itt talált menedéket. Természetesen a falu lakossága akkor jóval kevesebb volt. 1939-ben Bertalan Károly feltérképezte és kutatott benne régészeti leletek után. A barlang főágában Bertalan Károly egy 1,4 méter mély ásatási próbagödröt mélyített, de őslénytani és régészeti leletek nem kerültek elő. Az 1950-ben megjelent „Bakony útikalauz”ban le van írva.
1986-ban a főág és a mellékágba vezető átbújó felszínén Eszterhás Istvánék 79 darab cseréptöredéket találtak. A cserépdarabok első rátekintésre három korba csoportosíthatók voltak. A részletes vizsgálatuk nem történt meg, mert a székesfehérvári István Király Múzeumban elvesztek. A legrégebbi darabok késő bronzkorinak tűntek, ezek nem korongozott és korongozott, vastagfalú, fekete cserépdarabok voltak. Kora középkori, máztalan, vörös, korongozott darabok voltak még a leletegyüttesben. A legfiatalabbak a részben mázas, részben máztalan, valamint a festett edények és korsók darabjai. 1987-ben Eszterhás István tanulmányozta részletesen a barlangot. 1990-ben az Alba Regia Barlangkutató Csoportnak volt kutatási engedélye a barlang kutatásához. A FIR feldolgozását Szentes György készítette. 2012-től megkülönböztetetten védett barlang a vidékfejlesztési miniszter 4/2012. (II. 24.) VM utasítása szerint. 2013-tól a belügyminiszter 43/2013. (VIII. 9.) BM rendelete szerint régészeti szempontból jelentős barlangnak minősül.
Forrás: Wikipédia
