Keszey Ágnes | 2019.10.26. 07:00
Milliárdos feleség kerestetik, avagy a keszthelyi Festetics-hölgyek #5
Gazdag, dolgos, vagány – ilyen volt Jakabházi Sallér Judit, I. Festetics György felesége. Kalandozva a múltban, ismerjük meg őt is, folytatva a Festetics-feleségeket bemutató sorozatunkat.

1766-ban látta meg a napvilágot a Vas megyei Molnáriban Jakabházi Sallér Judit, tehetős család lánygyermekeként. 1789-ban, mikor bátyja fiatalon elhunyt, így lánygyermek létére ő örökölte négy vármegyében – Vasban, Zalában, Somogyban és Sopronban – elterülő hatalmas birtokot. Eme tény ismeretében nem meglepő, hogy Festetics III. Pál szemet vetett rá – no nem a maga, hanem fia számára.

A leendő após ugyanis – s ezt ugyancsak Kériné Ódor Orsolya, a keszthelyi Helikon Kastélymúzeum könyvtárosának kutatásaiból tudjuk – úgy gondolta, hogy a gyermekeire váró vagyon nem elegendő arra, hogy abból könnyen megélhessenek, ezért előnyös házassggal kívánt javítani gyermeke, I. Festetics György anyagi helyzetén. A kiszemelt hölgy jelentős, 400 ezer forintos hozománnyal rendelkezett. (Ez mai értéken kb a 4435-szörösét jelenti, vagyis 1 millárd 774 millió forintos hozományt.)

Kériné Ódor Orsolya fel is idézte az apa “kerítő” sorait, melyet fiának írt:
„Adom tudtodra, hogy Sallér-háznál igen megtetszettél” – olvasható a levélben, s még tovább buzdította Györgyöt, ne hagyja elszaladni a kedvező alkalmat:
„Magyarországnak ennél jobb partija nincsen” …, sőt még azt is írta: „ az a madár az kezünkből ki ne repüljön”. III. Pált az is megnyugtatta, hogy Sallérék nem kívánták a katonai pályától való elszakadást.

1781-ben találkozott először Judit és György, s 1883-ban vált valóra az apa álma, s keltek egybe a fiatalok.

Fotó: Varga Norbert

– Sallér Judit – mai szóhasználattal élve – belevaló, vagány csaj lehetett. Feljegyezték róla, hogy – bár tucatnyi uradalmában cselédek százai dolgoztak neki – mégis saját kezűleg főzte a szappant, mártotta a gyertyát vagy pörgette a rokkát.

Sőt! Nagyváthy Jánost (1755-1819) a Georgikon ihletőjét, egy ideig a Festetics-birtok jószágkormányzóját is felkérte egy háziasszonyoknak szóló, az ésszerű gazdálkodásról és háztartásvezetésről szóló könyv megírására. Megszületett a „Magyar házi gazdaasszony”.

Egy évvel Nagyváthy halála után jelent meg először, de népszerűségét jelzi, hogy 1830-ban újra ki kellett adni. A benne összefoglalt teendők jól mutatják az akkori korszak magyar gazdaasszonyainak legfőbb kötelességeit: „kenyérsütés, len-, kender-, fonálszövés, a vászon kidolgozása. Keményítőkészítés, szappanfőzés, gyertyamártás, ecetcsinálás, a fejőstehén gondozása, vajcsinálás, szeszfőzés, gyümölcs- és zöldségtartósítás, sertés hizlalás és feldolgozás, szárnyas állatok tenyésztése és tartása, száraztészta készítése, selyemhernyó tenyésztése és selyemgombolyítás, takarítás, ruhamosás, mosogatás, zöldség- és virágkertészet” – mesélte Kériné Ódor Orsolya.

Kutatásaiból azt is megtudhatjuk, a feleség I. Györgyöt legtöbbször követte szolgálati helyére, s csak a terhességek idején tartózkodott Bécsben, vagy valamelyik családi birtokközpontban (Keszthely, Ság, Molnári).

A gróf leveleiben utasításokkal látta el Juditot a birtokai ügyeinek intézésével kapcsolatosan. Leveleiben mindig kitért gyermekeire (egy fiú és három leány). azok nevelésére. Érdekházasság volt, de leveleikben becézgették egymást: Édes Szívem, Kedves Angyalom, Szerelmes Angyalom, Édes Szívem Kintsem Angyalom, Édes Lelkem Drága Kintsem megszólítással kezdődtek egymásnak írt soraik, ám idővel elhidegültek egymástól.

– Az 1800-as évek első éveiben a feleség elhagyta Keszthelyt, és visszaköltözött ősei birtokára, Molnáriba. Az elválással kapcsolatos teendőket 1805. április 15-én kelt korrekt szerződésben kötötték ki, miszerint „mi módon lehessen közöttünk alább irattak között az már meghatározott Elválásunkat tovább is úgy folytatni, hogy ez a Gyermekeinknek legkevesebb kárával, a külső illendőséggel és Tisztességgel megeshessen”.

Az „egyezséget” 5 pontba szedték. Céljuk volt, hogy a „háborgás, pörlekedés vagy szemrehányás bármilyen lehetőségét messze elkerüljék” – idézte fel a könyvtáros.

Kériné Ódor Orsolya (balra) mutatta be a Festetics-feleségeket Fotó: Varga Norbert

 

Az érzelmek kihűlése, a házasság megromlása ellenére jó szívvel, s elismerően írt Festetics Györgyről a Georgikon 1801-ben megjelent emlékkönyvébe: „György nem azért cselekszik, hogy elkápráztasson, hanem lelkiismerete szerint, és egy jó cselekedet jutalmát nem az emberek beszédében, hanem magában a tettben keresi.”

Miután Jakabházi Sallér Judit hazatért ősi birtokára, átépítette a molnári kastélyt.

– Amikor I. Festetics György 1819. április 2-án elhunyt, másnap már az elvált feleség nagyon szépen, tisztelettel emlékezett meg róla – tette hozzá Kériné Ódor Orsolya.

Jakabházi Sallér Judit 1829-ben hunyt el, a szenttamási templom kriptájában helyezték örök nyugalomra.

Fotó: Varga Norbert

A fényképfelvétel egy másolat. Az eredeti fénykép az őt ábrázoló festményről 1911-ben készült Sárpentelén Széchenyi Viktor kastélyában. Ez családi elbeszélés alapján valószínűleg a II. világháború idején elveszett. A fényképmásolatot a Magyar Nemzeti Múzeum őrzi.

Nyitókép: illusztráció, shutterstock

Megosztom

Hozzászólások

Ezek is érdekelhetnek

A LikeBalaton kiadója a Mediaworks Hungary Zrt. © Minden jog fenntartva