A riportokban arra kerestük a választ, hogy a megkérdezettek miként érkeztek Magyarországra, milyen tevékenységet folytatnak, s főként milyennek látnak minket.
Az Urálból Keszthelyre
Kashin Konstantin és Staroseltceva Natalia Keszthely kulturális szövetének részesei
Fotó: Kashin Konstantin és Staroseltceva Natalia
Kashin Konstantin és Staroseltceva Natalia 2015 novemberében költöztek Keszthelyre, miután beleszerettek a városba – fotók alapján. Az uráli Perm-ben éltek, amely egy ipari nagyváros, majd az orosz sarkkör közelében laktak.
Konstantin programozó, akinek a fotózás a hobbija, míg Natalia belsőépítész és reklámtervező, aki szabadidejében festészettel és rajzfilmkészítéssel foglalkozik. Nagyon szeretik Magyarországot és Zalát, különösen a Balaton környéki természeti szépségeket, a történelmi helyeket és a helyi embereket. Több kiállítással is bemutatkoztak már a városban, a kulturális élet színfoltjai, megkerülhetetlen alakjaivá váltak.
Családjuk is van: felnőtt lányaik gyakran látogatják őket, és mindig elragadtatással beszélnek a vidékről. – Sajnos csak keveset beszélünk magyarul, de az őszinte érdeklődés, a barátságos hozzáállás, a mosoly és a pantomim, na meg a fordító program segít a barátokkal való kommunikációban – mondja mosolyogva Konstantin. Keszthelyen barátokra leltek, nemcsak magyarok, hanem oroszok és ukránok között is.
– Keszthely lett az otthonunk – jelenti ki Natalia – és itt szeretnének maradni!
A letelepedési engedélyüket hosszas intézés után idén ősszel kapták meg. A helyi emberekről nagyon jó véleménnyel vannak, mivel a közösség meleg szívvel fogadta őket, támogatást nyújtott nehéz időkben, és örült a sikereiknek. Amikor családi nehézségeik adódtak – Natalia-nál rákot diagnosztizáltak, a kezelési költségeket nehezen tudták finanszírozni, így keszthelyi barátaik árverést, sütivásárt is szerveztek megsegítésükre -, ismerősök, barátok, sőt idegenek segítettek nekik, amiért hálásak, és úgy érzik, Isten áldása van azon, hogy ilyen emberek veszik körül őket.
Nyaralni jött, itt ragadt
Mark Châtel élvezi, hogy Zalában tapinthatóak az évszakok
Fotó: Mark Châtel
Mark Châtel története egy új élet felépítéséről szól, amely Belgiumból Magyarországra vezetett. A belgiumi Gent környékén született és élt, félúton Brüsszel és az Északi-tenger között. Édesanyja halála után egy kisebb örökségre tett szert, és elhatározta, hogy egy másik országban vásárol ingatlant, mivel úgy érezte, a banki megtakarítás és a tőzsdei befektetések nem biztonságosak. Elsőként Franciaországban, Spanyolországban és Portugáliában keresett házat, de ezek az országok túl költségesek vagy nehezen megközelíthetőek voltak számára. Ekkor eszébe jutott egy korábbi élménye Magyarországról, ahol lenyűgözte a táj szépsége, a Balaton közelsége és az emberek vendégszeretete.
2014 szeptemberében döntött úgy, hogy Zala vármegyében vásárol egy házat, és hamar rátalált egy cserszegtomaji ingatlanra, amelyet először csak nyaralónak szánt. A válása miatt azonban végül úgy döntött, hogy állandóan Magyarországon él majd.
– 2015 közepe óta élek itt és még mindig teljesen meg vagyok győződve arról, hogy ez volt életem legjobb döntése! – mondja Mark. – Itt sokkal kevesebb a stressz és úgy érzem, több oxigénhez jutok: nyitottabb a táj, mint a túlzsúfolt Belgiumban, sokkal szebb a természet, jobb az éghajlat és több a fény. Belgiumban van egy mondás: „onnan tudjuk, hogy nyár van, hogy melegebb az eső, mint télen.”
Mark jelenleg kétféle tevékenységet folytat: Belgiumban egy sikeres bútorgyártó céget vezet, amely speciális bútorokat szállít iskolák, rendőrségek és más intézmények számára. Korábban belga élelmiszerek importjával is foglalkozott, de később úgy döntött, hogy második, magyar feleségével inkább az olasz ételek forgalmazására koncentrálnak.
Elmondása szerint Magyarországon a barátságos emberek, a természet közelsége és a nyugodt életstílus mind hozzájárulnak ahhoz, hogy itt érzi magát igazán otthon. Bár Mark számára a magyar nyelv elsajátítása kihívást jelent, hetente részt vesz nyelvórákon. Ezenkívül három lánya gyakran látogatja Cserszegtomajon, egyikük pedig fontolgatja, hogy maga is itt telepedne le. Mark számára a magyar emberek családcentrikussága, a közösségi élet és a szomszédok közötti összetartás olyan értékek, amelyeket Nyugat-Európában már kevésbé talál. Családjával együtt felfedezte és megszerette a környéket, beleértve a Balatont, Zalaegerszeget és Keszthelyt.
Mark jövőbeli tervei között szerepel, hogy nyugdíjas éveit is Magyarországon töltse, ahol anyagilag és kulturálisan is megbecsültnek érzi magát.
A hitben való megnyugvás
Areniello Maria Nápolyból származik
Fotó: Mészáros Annarózsa
Areniello Maria Nápolyban született 1978-ban, olasz apától és magyar anyától. Édesanyja egy tanulmányúton, régészeti ásatások megtekintése során ismerkedett meg Mária édesapjával, majd végleg Nápolyban maradt, ahol nagy családot alapítottak, öt gyermekük született.
Maria Nápolyban nőtt fel, de tanulmányai és életének egyes szakaszai Magyarországhoz is kötötték. Később, Budapesten egy ólomüvegtanfolyam során ismerkedett meg férjével, Gergővel egy koncerten. Több országba is költöztek: Pisában született első gyermekük, majd Galwayben, Írországban éltek két és fél évet.
2009 óta Keszthelyen él – második és harmadik gyermekük már itt született. Kezdetben egyedül érezte magát és sokáig nem találta a helyét. A helyi közösségbe való beilleszkedése kihívás volt számára, mivel úgy tapasztalta, hogy az emberek zárkózottak, és nehezen alakulnak ki szoros, bizalmon alapuló kapcsolatok. Maria azonban felismerte, hogy mindezek közepette az önismeret és az élet mélyebb megértése felé vezető út sokat segíthet neki.
A beilleszkedést jógával kezdte, amely egyfajta belső nyugalmat adott számára, de hosszú távon nem tudta kielégíteni és a vágyott nyugvópontot sem hozta el. 2017-ben apja halála és saját belső válsága hatására a helyi katolikus keresztény közösséghez csatlakozott, amelyben végül mély kapaszkodóra talált. Ez az élmény segítette őt abban, hogy újraértelmezze az önazonosságát és helyet találjon a világban, hiszen a kereszténység erős alapot adott az identitása kialakításában. Azóta a templomi közösségben otthonra lelt, és ezt a stabilitást olyan értékesnek érzi, amit addigi kaotikus életében nélkülözött.
– Amit észreveszek a magyarokban, hogy ők nagyon finom lelkűek. Sokszor kérnek bocsánatot, elnézést. Ehhez képest a nápolyiak faragatlanok, nyersek – mondja Maria észrevételeit. – Magyarnak olasz vagyok, olaszanak pedig túl magyar. Viszont a kereszténység adta meg az identitásomat. Ezért nagyon hálás vagyok.
Maria Hévízen dolgozik, és úgy érzi, Keszthely lett a számára megfelelő hely, ahol végre megtalálta önmagát és megértette, hogyan kapcsolódhat másokhoz is.
Titokzatos belső hívás
Finnbarr Kennedy a fél világot megkerülve érkezett Zalába
Fotó: Mészáros Annarózsa
Finnbarr Kennedy Cork-ból, Írországból származik. 20 évet élt Thaiföldön buddhista szerzetesként, jelenleg Zalaszentlászlón lakik. Már fiatalon elhagyta Írországot, és évekig utazott: három évig élt Délkelet-Ázsiában, majd három évig Ausztráliában, mielőtt Thaiföldön szerzetesi életre adta a fejét. Magyarországon egy meditációs központot épít és online meditációkat tart, hogy segítse azokat, akik a spiritualitást keresik.
Zalaszentlászlóra való költözését egyfajta „hívásnak” érzi: valami titokzatos érzés vonzotta ide. Telkét látatlanban vásárolta, Thaiföldről. Az érdekes fordulat az, hogy a közeli Zalaszántón található buddhista sztúpát eredetileg Zalaszentlászlóra tervezték építeni, pontosan arra a területre, ahol Finnbarr jelenleg él. Különlegesnek tartja ezt a helyet, mert a sztúpa energiáját érzi, és saját kertjéből is látja azt, így úgy érzi, az energiamező részesévé vált.
Meditációs központját olyan helyszín, ahol az emberek hosszabb-rövidebb időre elvonulhatnak, és békét találhatnak. A központja eltér a nyugaton elterjedt elvonulásoktól, ahol gyakran magas költségekkel kell számolni; itt célja, hogy a lehető legkedvezőbb áron biztosítsa ezt a lehetőséget.
Finnbarr ugyan még nem beszéli jól a magyar nyelvet, de egy fordító program segítségével remekül tud kommunikálni.
– A zalai emberek nagyon hasonlóak az írekhez, roppant nyitott szívűek! – véli Finnbarr. Aztán hozzáteszi nevetve: – A többieket lehet, hogy nem szeretem, mert a magyarok közül csak zalaiakat ismerem.
A szíve hozta
Arjona Jorge Alberto muzsikájával minden hallgatót elvarázsol
Fotó: Mészáros Annarózsa
Arjona Jorge Alberto argentin zenész, aki észak-Argentínából származik, az Andok vidékéről. Hagyományos andoki hangszereken: pánsípon és furulyán játszik. Pályafutását Franciaországban szerette volna folytatni, de találkozott későbbi feleségével, egy magyar hölggyel, így Magyarországra költözött. Feleségével először Pécsett éltek, majd egy közeli faluban, ahol egy parasztházban telepedtek le. Házasságuk 27 évig tartott, életritmusukat nem tudták összeegyeztetni, barátságuk megmaradt és Jorge is Magyarországon maradt.
Jorge életében a zene mindig meghatározó szerepet játszott: kezdetben utcazenészként dolgozott, és többek között Pécsett, Keszthelyen és más városokban lépett fel, amit a közönség mindig nagy örömmel fogadott. A zenéjében rejlő nyugalom és energia sok embernek boldogságot, vidámságot adott, különösen olyanok számára, akik szomorúak vagy épp betegek voltak – Hévízen sokan leülnek csukott szemmel hallgatni a muzsikát.
– Álmomban sokszor megjelent egy kép: megyek egy úton, látok egy dombot. A dombot megmászva egy újabb dombot látok, ahol ott áll egy kis templom. Majd egyszer ezt a képet a valóságban is megláttam – ekkor úgy éreztem: megérkeztem, mindig is ide vágytam – meséli Jorge az egyik megható élményét, ami Magyarországhoz köti.
Jorge Keszthelyen él és Hévízen dolgozik zenészként, párjával Júliával. A helyi közösségekben barátságos emberekre talált, és különösen vonzza a magyarok családközpontúsága, amit Argentínával rokon szelleműnek érez. Remekül beszél magyarul és sokat olvas a magyar történelemről. Úgy érzi itt találta meg azt a stabilitást és hovatartozást, amelyet mindig is keresett.
