Tímeára 2019 óta számíthat az intézmény rendezvényszervezőként, ahol különböző koncerteket, színházi eseményeket, fesztiválokat, Helikoni Ünnepséget rendezett ez idáig. Az év elejétől új szerepben, Keszthely város kulturális életének vezetőjeként viszi sikerre a rendezvényeket. „”
Az 1956-os forradalom 60. évfordulóján a Kanadai Magyar Kultúrközpont alelnökeként, Torontóban
Forrás: Stadler Tímea
– Kell egy teljes év, hogy egy vezető mindent átlásson egy szervezet működésében, pláne, hogy integrált intézmény lettünk. Más dolog részfeladatokat elvégezni vagy egy nagy rendezvényt átlátni, koordinálni, egyszerre gondolni az őrzés-védésre, a kitelepülőkre, s nem utolsó sorban a financiális részre, csak hogy a nagyobb részeket említsem. Az elmúlt évek programsorozatában sok dolog volt, ami nagyon jól működött, s nem is szabad rajta változtatni. Vannak azonban olyan területek, amelyeken muszáj, de nem csak azért, mert ne lett volna jó, hanem mert a világ változott, átalakult, és most nem csak a covidra gondolok. Gyorsuló ütemben változnak a tényezők, amelyekhez igazodni kell, más trendeket kíván a körülöttünk lévő világ. Például 2000 és 2010 között a média szerepe jelentősen megváltozott. Emellett a 3 év covid és a rezsiválság miatti bezárások következtében is újra kell gondolni a stratégiát az intézmény tekintetében.
Erdélyből Kanadába
Tímea az erdélyi Máramarosszigeten töltötte gyerekkorát, Temesvárott járt egyetemre, néhány Magyarországon töltött év után költözött Torontóba. Erdélyben, az adott korszak nehézségei nem könnyítettek a helyzetünkön, mert a kommunizmus alatt nem volt könnyű magyarnak lenni, és főleg magyarnak megmaradni Máramarosszigeten. Nagyon sok nehézség volt, ami megkeményített és megedzett minket. Kegyetlenül kaszaboltak minket. Az egész városban nem lehetett gimnáziumi szinten csak egy fél magyar osztály, úgy, hogy négy gimnázium volt a városban. Minden eszközzel megpróbálták azt elérni, hogy minél nagyobb és gyorsabb mértékben történjen a magyar kisebbség beolvadása vagy elköltözése. Az én családom is kitartóak közé tartozott, s ebben megerősödtünk, megkeményedtünk, vásottabbak, edzettebbek lettünk ezáltal. Ez is része annak a nagy egésznek, ami most én vagyok.
Máramarosszigeten magyarul érettségizők, köztük Tímea
Forrás: Stadler Tímea
– Én erdélyi vagyok, nem innét, Keszthelyről vagy a környékéről származom, nem ide kötnek a gyökereim, így egy teljesen más szemlélettel, más szemszögből nézem a dolgokat. Erdélyben nőttem fel, majd ott végeztem az iskoláimat. Egy jó darabig ott dolgoztam, majd Magyarországra költöztem, laktam Budapesten, majd Nyíregyházán telepedtem le, Nagykállóban dolgoztam három éven keresztül egy olasz ruhaipari cégnél, itt még a kelet-európai gyárak közötti termelésütemezés és a logisztika összehangolása voltak a feladataim. Az első végzettségem műszaki irányultságú, ipari mérnök vagyok. Az ország keleti csücskéből kerültem el Kanadába, a férjemmel költöztünk ki Torontóba, a gyermekeink is ott születtek. Torontóban közel tíz éven keresztül az autóiparban dolgoztam, mint értékesítési mérnök. Ettől persze távol áll a mai munkaköröm. A sors fintora, hogy ameddig mérnökként dolgoztam, a szervezés, az amatőr színjátszás volt a hobbim, és a kanadai magyar diaszpórán belül különböző kulturális és oktatási feladatokkal találtak meg a magyar szervezetek.
– A mostani szemléletemet, világlátásomat leginkább annak köszönhetem, hogy az első 25 évemet Erdélyben töltöttem és nagyon aktív diákéletet éltem az akkori Temesvári Magyar Diákszervezeten keresztül, amelynek akkor a külügyi kapcsolatok felelőse voltam. Színjátszottam, riporterkedtem, a tévének és a rádiónak is dolgoztam. S már akkor, ott szerveztük mindenféle fesztivált, sporteseményt, nyári- és téliolimpiát. Felvettük az akkori európai egyetemista szervezetekkel a kapcsolatot, hiszen a magyaron túl beszélek románul, angolul és középszinten olaszul. Kiépítettem Görögországtól, Írországon át, Portugáliáig egy hatalmas nagy külügyi hálót. Szerveztem a szakmai találkozókat, kirándulásokat, bejártam kétszer Európát egyetemistaként. Az egyetem után egy picit be kellett húzni a kéziféket, hiszen dolgozni is kell…
16 év a tengeren túl
Kanadában a nyugati magyar diaszpóra legerősebb magja Torontóban található, amelybe Tímea a kiérkezésük után nagyon gyorsan bekapcsolódott, ahogyan a Magyar Mérnök Egyesület munkájába is. Hamarosan ő lett felelős az ifjúsági feladatokért, majd a szervezet alelnöke, 2006-tól pedig az elnöke lett.
– Végigkísérte az életemet a színművészet. Temesváron az egyetemi évek alatt is végig színjátszottam, Kanadában azon találtam magam néhány éven belül, hogy ismét próbálok . Valahogy mindig a színház közelében voltam, valamelyik oldalon. Vagy a nézőtéren, vagy a színpadon vagy a média felől. Torontóban működött két amatőrszínház, ami azért nagy szó, hiszen mégiscsak Kanadáról beszélünk. Voltam Zsani néni, Móricz Zsigmond Nem élhetek muzsikaszó nélkül darabjában, és játszottam a Szent Erzsébet Magyar iskola tanári karának társulatában éveken keresztül, ugyanitt gyermekszínházat alapítottam, rendeztem, sőt felléptünk a gyerekekkel a Niagarán is….
Tímea fiaival Kanadában
Forrás: Stadler Tímea
Tímea Torontóban az autóiparban dolgozott, egészen gyermekei születéséig. 2006-2007-től a magyar diaszpórán belül vállalt társadalmi munkát, többek közt a magyar iskolában, szervezett vers és mesemondó versenyeket. A nagyon nagy taglétszámmal rendelkező Orbán Balázs Társaság munkájába is bekapcsolódott, hiszen rengeteg székely lakik Torontóban és annak környékén.
– A Magyar Kulturális Központban a közkapcsolatok igazgatója voltam, majd annak alelnöki tisztségét töltöttem be. Rengeteg mindent kellett szerveznünk az ottani magyarságnak, hiszen annyira sokrétű, annyira sok helyről származó volt a közösség. Ott voltak az anyaországiak, az erdélyiek, a bácskaiak és a vajdaságiak, ott voltak a felvidékiek és ott voltak a többgenerációsok. Mindig meg kellett találni a középutat a programok kínálatában, hogy minél szélesebb közeget megszólítsunk. Rendszeresen hoztunk fellépőket Magyarországról. Táncházat tartottunk a fiataloknak, s ennek kapcsán minden nyáron tánctáborokat is szerveztünk. Az idősebbeknek koncerteket, bálokat, irodalmi délutánokat szerveztünk.
A torontói közösség nagy része a második világháború után vagy az 56-os szabadságharc után vándorolt ki Kanadába. Akkor még a technika nem állt a mostani szinten, nekik muszáj volt összefogni, összejárni, tartani a kapcsolatot, ápolni a hagyományokat. Összegyűltek különféle alkalmakkor: névnap, születésnap, farsang, csak hogy együtt lehessenek. Azért őrződött meg nyugati diaszpórában tisztán sok magyar hagyomány, mert összezárt a közösség és valamennyire el is voltak szigetelve a változásoktól. Például a cserkészet sehol nem annyira erős, mint a nyugati diaszpórában. Mindenki, aki meg szeretné találni a gyökereit távol a hazájától ezekbe a hagyományokba kapaszkodott és kapaszkodik a mai napig is. Lehet, hogy már a harmadik – negyedik generációról van szó, aki már nem beszél jól magyarul, de az biztos, hogy néptáncolni tud. Amikor Tímeáék hazaköltöztek Magyarországra, akkor a gyermekei nem elkezdték ezeket a tevékenységeket itthon, hanem folytatták. Ami Tímea családja számára nagy nehézséget okozott a külföldi évek alatt az a magyar iskola korlátozott lehetőségei, amely csupán három óra volt hetente. Ez nem volt elég számukra ahhoz, hogy itthon boldogulni tudjanak az iskolapadban.
2016-ban a kanadai Magyar Házban
Forrás: Stadler Tímea
– A kanadai társadalom is, mint minden társadalom változó félben van. Elkezdődött egy olyan tendencia, hogy a másodgenerációs vagy az én gyerekeimnél nagyobb gimnazisták, egyetemisták, annak ellenére, hogy a szüleik kitelepedtek, az egyetem után döntöttek úgy, hogy eljönnek Európába, letelepednek Magyarországon. Azt tudni kell, hogy Kanada mindentől elég messze van, európai tekintetben. Az időeltolódás miatt hosszú ideig tart az átállás. A 2010-es évek derekán már több ismerősünk jött haza. Akkor jött szóba nálunk is hazatelepülés. Budapestet az elsők között kizártuk, mint hazai lakhatási célpontot. Nem szerettünk volna órákat autózni, mert Kanadában is ezt csináltuk, hogy a gyerekeink magyarságának megőrzésének érdekében heti szinten minimum háromszor ültünk autóba és utaztunk autópályákon órák hosszát. Magyarország ezen része: Hévíz és környéke tetszett meg nekünk. Talán a zalai dombok miatt is, hiszen síkságon sehogy sem tudom jól érezni magamat, hegyek, szerpentinek között nőttem fel. Nem volt itt senkink sem, de mi már itt vagyunk otthon. Jó néhány év azzal telt el, hogy segítettem a gyerekek beilleszkedését, ami nem volt egy könnyű mutatvány. Az tartotta bennem a lelket, hogy tartottam a kapcsolatot a többi Kanadából hazaköltözött családdal. Aztán már nagyon hiányzott a nyüzsgés, s örültem, hogy itt a Balaton Színházban, Csengei Ágota mentorálásával rögtön a mélyvízben sikerült elhelyezkednem. Sok konvenciót átugorva, volt, hogy hoztam saját ötleteket. Tudtam és tudom, hogy az a fontos, hogy minden korosztályt megszólítsunk, élményt adjunk.
A gyökerek táplálják a lombkoronát
– A származásomból fakadó megpróbáltatások, a külföldön eltöltött évek most a vezetői pályámon sokat adnak, ahogyan a számok világából hozott tapasztalati tőke is nagyban segít. A mérnök végzettségem mellé már van egy közművelődési szakember diplomám is. Az is sokat adott, hogy a kanadai években ’56-os mentoraim voltak. Ők más értékrendszert képviseltek, képviselnek mai napig. Tőlük sokat tanultam, hogy mit jelent adni és újból adni és még mindig nem arra gondolni, hogy mit kapsz, hanem, hogy mennyit és hogyan adsz. Becsület, gerincesség, erkölcsi normák. Ez volt a biblia. Miként lehet megállni a nagy szélviharban. 16 évig éltem és dolgoztam közöttük. Én a magyar közösség része voltam, de mégiscsak egy kanadai-angol társadalomban éltem, dolgoztam, ez is hatott rám. Elfogadtak, s én csak hálás lehetek, mert sokat nyertem azzal, hogy átadták nekem a több évtizedes tapasztalatukat, ezt most megoszthatom és továbbadhatom Keszthelynek.
A 2023-as Farsangon, Keszthelyen
Forrás: Stadler Tímea
– Távol áll tőlem az a szándék, hogy mindent megváltoztassak az intézményben, de az értékek megőrzése mellett szeretnék friss színeket is hozni a palettára. A sors úgy hozta, hogy jelenleg egy teljesen új szervezői csapattal dolgozunk, sok az újragondolt tartalom és kreatív ötlet. Mint mindennek, ennek is megvannak a nehézségei és szépségei is. Emellett az intézményeinkben is rengeteg programmal készülünk a nyárra, hiszen ilyenkor Keszthely egy turisztikai központtá alakul át. Sokan látogatnak hozzánk, így a szokásos repertoárt is érdemes bővíteni, s mi azon vagyunk, hogy minden érdeklődőnek adni tudjunk!
Keszthelyre tömegközlekedéssel is eljuthatsz! Nézd meg menetrendi keresőnket!
:
Nyitókép: Mihály Szilvia
