Már zajlik a jelentkezés a Megyék Csatája Országos E-sport Versenyre. A versenyzők a világ legnépszerűbb játékában, a League of Legends-ben és a FIFA 21-ben mérhetik össze ügyességüket és erejüket. A Mediaworks főszervezésében zajló esemény versenyindító futamán több tucatnyi sztár és a legjobb gamerek csaptak össze egymással. A szervezők célja a sztárfutammal: felhívni a figyelmet a hazai e-sportra és közelebb hozni ezt a világszeret óriási népszerűségnek örvendő játékos versengést a magyar emberekhez.
– Szeretnénk ha ebben a nehéz időszakban is lenne olyan sportesemény amit az egész család végigizgulhat, nekünk pedig az a célunk hogy a magyar szülők a saját gyermekükért szoríthassanak az otthon kényelméből – mondták a szevezők. Az indító futamon többek között olyan sztárok is versengtek, mint Berki Krisztián, Majka, Eckü és Szvoboda Bence. A likeBalaton.hu-nak mindannyian meséltek az e-sportról és persze a Balatonról is. Illés Fanni paralimpikon úszó Zala megyét képviselte és játszott a League of Legends játékával a versenyindító eseményen. Hamarosan érkezik a többi sztárinterjú is. |
– Kipróbáltad a League of Legends-et. Hogy tetszik?
– Tévét sem nézek, pláne nem videójátékozom. Nagyon messze áll tőlem ez a világ, ezért most abszolút kiléptem a komfortzónámból, akárcsak a többiek.
– Mit jelent számodra, hogy ebben a játékban most Zala megyét képviseled?
– Keszthely melletti, rezi lány vagyok, de éltem öt évig Zalaegerszegen is, így most nagyon jó érzés képviselni a megyémet. Szeretek hazamenni a szüleimhez, bár egyre ritkábban van erre lehetőségem. Rengeteg az edzőtábor és a verseny is. Jelenleg a Duna Arénában edzem, így most Budapesten élek. Ezzel együtt a Megyék Csatájában való részvétel óriási megtiszteltetés számomra.
– Gondolod, hogy erősíti a lokálpatrióta-érzést? Mitől izgalmas a Megyék Csatája kezdeményezés?
– Bízom abban, hogy pozitív visszhangja lesz az Esport 1 kezdeményezésének és a Megyék Csatájának is. Én biztosan buzdítom majd a követőimet, hogy játsszanak.
– Balatoni lány vagy, milyen a kapcsolatod a tóval, mit jelent számodra a Balaton?
– Annak ellenére, hogy gyerekként majdnem belefulladtam, többször átúsztam már a Balatont.
– Mi történt?
– 4-5 éves lehettem akkor, és a mai napig nagyon rossz élményként maradt meg bennem, szóval kevés szép emlékem van a tóról. Az, hogy úszom a Balatonban, nagyon rossz élmény. Alapvetően a medencében érzem biztonságban magam, mert ott mindig látom az alját. A Balatonban nem látom, hogy mi van alattam, és ez félelemmel tölt el.
– Fel tudsz idézni azért kedves balatoni pillanatot a gyerekkorodból, ami a Balatonhoz kapcsolódik?
– Május elsején van a születésnapom. Olyankor mindig volt tűzijáték és lementünk a partra. Számomra ez a legkedvesebb balatoni, gyerekkori élmény.
– A rossz emlékek ellenére többször részt vettél a Balaton-átúszáson.
– Szeretem feszegetni a határaimat, és ez pontosan ilyen volt az életemben. Előfordult, hogy fogadásból, saját kedvtelésemre vettem részt a versenyen, és olyan is volt, hogy Berki Krisztiánnal közösen úsztuk át a tavat.
– Hogyan tájékozódtál a Balaton átúszása közben? Ez sokak számára nehézséget okoz, még az úszófolyosó ellenére is.
– Balatonboglárral szemben látod Fonyód dombjait, illetve a hajók sokat segítenek, azonban sokszor érzi azt az ember, mintha egy helyben úszna és mintha soha nem jönne az a másik part… Nehéz a hullámok miatt is, amitől nekem teljesen beáll a nyakam.
– Mi az, ami erőt és kitartást adott ebben a helyzetben?
– Amit a fejembe veszek, azt végigcsinálom. Egy ilyen teljesítmény motiváció önmagam számára. Amikor két nap alatt körbetekertem a Balatont egy handbike-kal, az sokkal keményebb volt.
– Milyen volt a Balaton körbetekerése?
– Csak tekertem és tekertem… nagyon durva volt! Ugyanakkor szuper élmény és képzeld, még én húztam másokat, hogy haladjunk! Dél felé indultunk, otthonról, azaz Reziből, szóval nem is közvetlenül a partról startoltunk. Ez is plusz kilométereket jelentett, és még így is egy nap alatt eljutottunk Balatonalmádiig.
– Milyen bringával mentél?
– Kaptam ajándékba egy, úgynevezett handbike-ot, ráadásul manuálisan kellett tekerni, még csak az sem segített, hogy elektromos lett volna. Kemény volt, de amit korábban is mondtam: amit a fejembe veszek, azt végigcsinálom!
– Vannak Rezi környékén kedvenc helyeid, ahová szívesen jársz?
– A Rezi várat és a Sümegi várat is nagyon szeretem. Rezi várából gyönyörűen látszik a Sümegi vár, és nagyon szép kilátás tárul elénk. Reziben többször voltam vártáborban is.
– Milyen volt a rezi vártábor, mi történt ott?
– Elég nomád! (nevet) Csapatokra osztottak bennünket, a csapatkapitányok vezetésével várzászlót készítettünk, sátorban aludtunk, a wc is elég nomád módban ment, hideg vízzel tusoltunk esténként, ahogyan egy ilyen táborhoz illik. A tűzoltók hozták fel nekünk a vizet, és azt használtuk zuhanyzáshoz.
– Milyen programok voltak? Szeretted ezeket a táborokat?
– Nagyon szerettem! Volt éjjeli őrjárat, tábortűznél éneklés és csapatjátékok is.
– Mi jut eszedbe, ha az a szót hallod, hogy Balaton?
– A hajókázás és a naplemente, amit nagyon szeretek. Imádom etetni a hattyúkat a barátaimmal, szeretem az éjszakákat, nézni a csillagokat a tó felett, de ezek egyre ritkábban adódnak az életemben. Régen minden hétvégén kimentem a partra.
– Mi hiányzik így, hogy most már Budapesten élsz?
– Rezi hiányzik. A családom, az ételek, az ízek, az illatok, az a nyugalom, amiben a családi házban részem lehet.
– Mikor mész legközelebb haza a Balatonhoz, Rezibe?
– Nemsokára edzőtáborozni indulunk, és mivel van három cicám, azokat anyukámra bízom erre az időre. Hamarosan megrendezik a rezi búcsút is. Erre az alkalomra az édesanyám kacsamellet süt, azt már nagyon várom! (nevet)
Nyitókép: Illés Fanni paralimpikon úszó a számára igazán otthonos közegben, az uszodában
Fotó: Marjai János (a sportoló engedélyével)