Karácsony közeledtével különösen sok konyhában illatozik tésztája, ha nem is olyan mennyiségben, mint az egervári Béresné Dormán Ibolya portáján. A mézeskalács-készítőnél nagyüzem volt az elmúlt időszak, hiszen munkáiból kiállítás nyílt Keszthelyen a Balaton Színházban.
– Ez az első önálló kiállításom, igyekeztem sok mindent megmutatni a közönségnek, a középpont azonban advent szellemében egy jókora betlehem – mondja a január 15-ig látogatható tárlatról az alkotó. – Óriási munka volt elkészíteni a bibliai jelenetet, sosem vállalkoztam még ilyenre. Az alapját három fordulóban sütöttük ki, így fért csak be a tepsibe. A szent család köré teheneket, bárányokat, fenyőket készítettem mézeskalácsból, s a háromkirályok sem hiányoznak. Szerencsére másodmagával eljött segíteni gyerekkori barátnőm, Balázsy Mária Éva, aki aztán a tárlatomat is megnyitotta Keszthelyen. Reggeltől estig, egész álló nap ment a sütő, mire a betlehem összes eleme elkészült.
Béresné Dormán Ibolya nem volt mindig mézeskalácsos, aktív éveit mással töltötte, de ez idő alatt is vágyott valami alkotó hobbira.
– Édesanyám nagyon ügyes kezű volt, emlékszem, hogy gyerekkoromban mennyire csodáltam grillázstortáit, s piskótából sütött bárányait. Húsvét előtt a sparhelt szélére húzott bokszos dobozban együtt olvasztottuk a viaszt, s írókáztuk a tojásokat. A pályám mégis más irányt vett, az egerszegi tejiparnál kezdtem, majd hazakerültem Egervárra, ahol nyugdíjig a körjegyzői hivatalban dolgoztam.
Mindig hiányzott a kézművesség, pedagógus lányommal például a Gébárti Kézművesek Házába is eljártunk korongozást tanulni Csuti Tiborhoz. Már akkor kerestem a hobbit, ami kitölti majd a nyugdíjas éveimet, hiszen világ életemben tevékeny ember voltam. Az agyagot is nagyon megszerettem, de az „igazi” még váratott magára.
Közel tíz évvel ezelőttig, amikor a Falusi Vendéglátók Zala Megyei Egyesülete, aminek Ibolya alapító tagja és titkára, egy sikeres pályázat nyomán kézműves képzést tartott tagjainak Gébárton. A mézeskalács-készítés is terítékre került…
– Annyira megfogott a dolog, hogy a „beavatás” után egyből kerestem a továbblépés lehetőségét. Háromszor is jártam Cserszegtomajon a „torta-Oscart” is kiérdemlő Vargáné Orbán Anikó kurzusán, ahol díszítő glazúrozó mesteroklevelet szereztem. Tagja lettem a Zala Megyei Népművészeti Egyesületnek, évente két alkalommal zsűriztetek, már számos Páva védjegyű munkám van. Kétévente országos mézeskalácsos tábort is szerveznek nekünk, a legelső 2014-ben Gébárton zajlott. Mindegyiken ott voltam, fontos, hogy fejlődni tudjak.
Mézeseit a megye, sőt Európa határain túl is sokan megcsodálják. Húsvét táján rendszeres vendég a kámoni arborétumban, ahol foglalkozást vezet, de Kínában is bemutatta már tudományát, két alkalommal is.
– Először 2017-ben, a Népművészeti Egyesületek Szövetsége pályázatán jutottam el a pekingi magyar gasztrokulturális hétre, ahol egy hollókői csuhétárgykészítővel közösen képviseltük a honi színeket. Tavaly tavasszal már hatfős magyar delegáció tagjaként utazhattam, két hetet töltöttünk Senjangban és Pekingben, óriási programot szerveztek számunkra. A magyar nagykövetségen és a Pekingi Magyar Kulturális Intézetben is tartottunk bemutatókat, kézműves foglalkozásokat, melyekre sok diplomata is ellátogatott.
Béresné Dormán Ibolya a mézeskalács autentikus formái – huszár, baba, szív – mellett saját ötleteit is megvalósítja.
Régen is így tettek a mesterek, a 19. században a felvirágzó kézműves céhek például legendás betyárokat és egyéb, a hírekben szereplő személyeket (például Kossuth Lajos), vagy eseményeket (első vasút) is megörökítettek.
A jelenbe a klasszikus motívumok közül leginkább a szív került át, nem csoda hát, hogy újabban az esküvőknek is gyakori tartozéka a mézeskalács, köszönetajándék, vagy ültetőkártya formájában.
A mézest amúgy is belengi némi romantikus, meseszerű báj, amit a Grimm-testvérek klasszikus története is táplál.
Jancsi és Juliska, a gyerekmágnesként működő mézeskalácsházban rabul ejtett testvérpár fabulája egyébként is megér egy kitérőt. A mese nyomán ugyanis az 1960-as években született egy bestseller, ami a történet valós hátterének feltárását ígérte. A kézirat megjelentetéséért 18 kiadó versengett, még Japánban is napvilágot látott az „oknyomozó” írás, ami Jancsi és Juliska mesebeli személyét egy pékként dolgozó gyilkos testvérpárral azonosította.
A szerző amatőr archeológusnak adta ki magát, ám valójában karikaturista és mesekönyvíró volt. Azt „derítette ki”, hogy élt a 17. századi Németországban egy tehetséges cukrásznő, Katharina Schraderin, akit boszorkánysággal vádolt meg egy kikosarazott kérője.
A sértett férfi e módon akarta megszerezni a nő titkos mézeskalácsreceptjét. A fondorlat azonban nem működött, így a csalódott pék és annak húga bosszúból meggyilkolta Katharinát egy Frankfurthoz közeli erdőben, ahol a nő műhelye állt.
A könyv állításait „régészeti leletek” is alátámasztották. A sztori igen tetszetős, de mint nem sokkal később kiderült, egyetlen szó sem igaz belőle. Ezt maga a szerző, az idén 90 esztendős Hans Traxler is bevallotta annak idején, még azt is elárulta, hogy a könyvében ismertetett titkos mézeskalácsrecept forrása Dr. Oetker…
Állítólag az akkor nagyon divatos amatőr régészet paródiájának szánta a művet. Bármi volt is a szándék, a korszak legsikerültebb irodalmi átverése kerekedett belőle, aminek bedőlt a fél világ. A történet azóta is kiirthatatlanul kering az interneten.
Az viszont hitelt érdemlő információ, hogy már az egyiptomi piramisokban is találtak méztartalmú tésztatöredékeket, a görögök pedig a halottak szájába tett mézes süteménnyel igyekeztek megváltani az alvilág őre, Kerberosz jóindulatát. Később a vikingek borba mártogatva fogyasztották hosszú hajóútjaikon a kalóriadús mézest, Magyarországon pedig az államalapítással közel egyidős múlttal bír e becses portéka.
A Likebalaton így készíti a mézeskalácsot! Kattints, itt a recept is!
Forrás: zaol.hu