Sáringer-Kenyeres Tamás, entomológus szakértő évtizedek óta foglalkozik a szúnyogokkal, élettanukkal.
Lárvalét
Négy fejlődési alakja van a szúnyognak: a tojás alak: ez a nyugalmi szakasz, ebben évekig minden további nélkül elvan a szúnyog, egyfajta nyugalmi állapotban. Olyan, mint a mag, mikor elfekszik a földben. Amikor optimális körülmények közé kerül a tojás, akkor beindítja a biológiai életét – a természet egyik csodájaként kikel belőle a szúnyoglárva. Egyes, kettes, hármas, négyes lárvastádium – ezeket nagyság alapján különböztetjük meg – fajoktól függően. Az egyes és hármas stádium között érzékeny a lárva a biológiai készítményre. A negyedikben már kevésbé, vagy egyáltalán nem. Tehát az első hármat kell elcsípni a védekezés sikerességének érdekében.
Nincs forgatókönyv vagy naptár, a környezeti hatásokat kell figyelni, ami állandó monitorozást jelent a mintaterületeken. Ez nem azt jelenti, hogy minden egyes lárvatenyészőhelyről pontosan tudni kell, hogy milyen állapotban van, hanem hogy egy ezer hektáros területen (a Balatonnál 2000 hektáros szúnyoglárva tenyésző hely van összességében) az a 15-20 referenciapont, amiről az évek gyakorlata alapján tudjuk milyen állapotban van. Ha ezeken megjelentek a lárvák akkor már máshol is, illetve ha azokon hármas állapotban vannak, akkor máshol is. Ez a mintateres megközelítés, így nem kell végigjárni a teljes területet, ami ilyen kiterjedés esetén szinte lehetetlen.
Ha az érzékeny lárvastádiumban sikerül elvégezni a kezelést, akkor elpusztulnak a szúnyoglárvák (előírás szerint minimum 80 % mortalitás kell), ha nem, akkor bábbá alakulnak. A bábnak viszont már nem árt a biológiai készítmény: attól fogva biztos útja van, hogy kirajzik, tehát a biológiai védekezés a gyérítések egy nagyon szűk keresztmetszetét jelentik.
Nagyon eltérő tud lenni a szúnyogok élethossza. A környezeti hatások nagyban befolyásolják: melegben sokkal intenzívebb a kirajzásuk és hőtől a pusztulásuk is. Hűvösebb időben kicsit kitartóbbak, nem olyan drámai a különbség, de van amelyik egy egész évet képes átélni, bizonyos fajok, például a pinceszúnyogok az épületek helyiségeiben gond nélkül áttelelnek. A szúnyogok életciklusa viszonylag rövid – ami nagyobb probléma, hogy az a párszáz méteres körzet, amit a saját erejükből berepülnek, azt a légmozgással ki tudják kilométerekkel terjeszteni. 3 kilométeres távolságokat kényelmesen átutaznak. Ezért van az, hogy egy tökéletesen jó kémiai gyérítést csinálunk Keszthelyen, és a Kis-Balaton felől a szellő behozza az újabb adag szúnyogot és másnap csodálkozunk, hogy megint mit keresnek itt?
Ismertek továbbá a szúnyogok rejtett tenyészőhelyei: nagyon sok olyan rejtett életmódú szúnyog van, aminek a lárvái ellen nem is lehet védekezni biológiai úton. Egy kis erdőfolt, egy park, az odvas fában megálló víz, minden decilitere akár 100-1000 lárvának adhat fejlődési lehetőséget. Ahogy mondják, hogy a városban, illetve a településeken magunk is tehetünk a szúnyogok ellen, azzal hogy a kerítésünkön belül lévő lárvatenyésző helyeket megszüntetjük (legyen az bármi, a gyerekjátéktól az autógumiig).
53 szúnyogfaj
53 három faj él Magyarországon, ebből a Balaton térségében 5 fő szúnyogfaj van, ami az ember vérét szívja. Van amelyek madarak, ill. háziállatok vérét szívja. Így a fény, vagy szén-dioxid csapdás szúnyog gyűjtés csalóka tud lenni, hiszen nem biztos, hogy csak az embert csípő fajok kerülnek a csapdába.
Tamás egy teljesen abszurd módszert ismertet: – Van az a lehetetlen módszer, ami tényleg nem európai és technológiailag konform, de mégis a leginkább hatékony: hogy saját magamon méregetem a csípésszámokat. Pontosabban, nem engedem, hogy megcsípjen, hanem megvárom, hogy rám szálljon, ugyanis ez esetben megtörtént a vonzás, felfedezett a szúnyog: embert csípő szúnyog, mert emberre szállt és nem tyúkra, vagy kutyára. Amikor éppen megcsíp, akkor egy üveg szippantócsővel begyűjtjük, és ezzel fénynél meg is tudjuk nézni, hogy melyik fajjal van dolgunk. Az ilyen csípés közbeni gyűjtéssel meg tudjuk határozni, hogy mennyi az óránkénti csípésszám – de nem egy óráig állunk a Balaton parton és csípetjük magunkat viszketősre, hanem ennek töredékével dolgozunk: 5 perc, 10 perc – attól függ, hogy látjuk szükségét. Ha 10 perc alatt egy sem csíp meg, akkor nem nagyon érdemes tovább méregetni, mert védekezésre nincs szükség. De ha ezalatt az idő alatt 5 körül van a csípések száma, akkor azt 6-tal fel kell szorozni. A 30 már határeset, oda vissza kell térni, 60 csípés/órától elrendeljük az irtást.
Amíg technikailag átmegy az engedélyeztetés az egy elég hosszadalmas folyamat. Első körben a jegyző értesítése történik meg, aki a méhészeket értesíti, s más hatóságokat – ezzel 3-5 nap minimum el szokott telni. Addigra meg gyakran már nem 60-as csípésszám lesz, hanem 80-as, mert egyre aktívabbak a kikelt szúnyogok.
– Én mindenképpen az immunrendszerrel hoznám összefüggésbe a csípésekre való allergiás reakciókat: a stresszállapotunk fokozottabb, fogyasztási szokásaink megváltoztak, az elfogyasztott termékekben rejlő, immunrendszert nem segítő anyagok telítődése a szervezetünkben ilyen immunválaszt adnak. Tehát, azt gondolom, nem a szúnyogcsípés lett más, hanem a mi immunrendszerünk lett kevésbé toleráns.
A jótékony árvaszúnyog
Kékszalag idején szoktak megjelenni, vagy az a körüli időszakban, tömegesen a Balaton iszapjában élő árvaszúnyogok. Nem csípnek, de kellemetlenek, mert mindenbe belerepülnek. Viszont rendkívül hasznosak, javítják a Balaton vízminőségét, ugyanis a kirajzásukkal hatalmas mennyiségű szerves anyagot távolítanak el a tóból. Egyféle tisztítását végzik a Balatonnak, tehát nemcsak azért nem védekezünk ellenük, mert nem lehet az élővizekhez berepülni, hiszen a védőtávolság 40 méter a Balaton parttól. Az árvaszúnyogok a kímélendő rovarok közé tartoznak. Érdemes az árvaszúnyogokra olyan szemmel nézni, hogy szolgálatunkra vannak, mert általuk jobb lesz a vízminőség, amiben fürdeni fogunk.
A Balatonra tömegközlekedéssel is eljuthatsz! Nézd meg menetrendi keresőnket!
:
Nyitókép: pixabay