A szobrok pályázat útján kerülnek az erre kialakított parkba és egy évig maradnak is a látogatók legnagyobb örömére vagy épp meghökkenésére. Ettől a héttől kezdve 14 új művet lehet megtekinteni. Az alkotók között vannak visszatérők és új szereplők is. A pályázat eredményhirdetése után beszélgettünk Szabó Ádámmal, a zsűri egyik tagjával és két alkotóval; Nagy Ágnes és Parlag István szobrászművészekkel.
Összefüggések a térben
Szabó Ádám Munkácsy-díjas szobrászművész, a zsűri egyik tagja szerint igazán nagy öröm, hogy Budapesten kívül is megjelenik egy fajtatematikától független, nem a köztéri emlékezetpolitikával foglalkozó, hanem egy teljesen nyitott lehetőség a kortárs alkotók bemutatkozására. Hiszen ez a pályázat tematikától független, szabad, annyi a kikötés, hogy egy évet kültéren tudjon szerepelni a munka. Nincs anyag, tematika, technika, életkor, még végzettségi megkötés sem, hiszen lényegében bárki pályázhat, aki azt érzi, hogy az ő munkája szobrászat, s végül a zsűri dönt a beküldött alkotásokról. Ráadásul egy olyan közegben, ami egyúttal a szobrok természetes közege is lehet, mint egy kertben álló szobor.
– Amikor egy nagyobb térben látok együtt műveket, akkor akaratlanul is megpróbálok összefüggéseket keresni közöttük – de ezek azért önállóan értelmezendő munkák. Az, hogy az első helyezett munkából kirajzolódik-e valamiféle koncepció, az meg több évre meghatározó lehet. De ezzel is csínján bánnék, mert az függ a beadott összanyagtól: mert hiába akarnék én szögletes kőszobrokat díjazni, ha nem adnak be szögletes kőszobrokat abban az évben, vagy terrakotta női figurát szeretnék látni, de nincs egy sem az anyagban, így nyilván ez is befolyásolja az egészet. Amikor egy kiállítást meg kell rendezni egy adott térben, akkor úgy kell rendezni, hogy ne kioltsák, hanem erősítsék egymást. Lehetőleg még kommunikáljanak is egymással és adott esetben olyan tartalmak is előkerüljenek, amik máshol nem lennének ennyire nyilvánvalóak.
Szabó Ádám Munkácsy-díjas szobrászművész
A döntéskor rengeteg szempontot kellett górcső alá vennie és sok kérdésben megosztott volt a zsűri. Több munka között is billegett az elsőség.
– Ez mindig egy csoportdinamika, egy csoportdöntés. S ha valaki egy zsűriben részt vállal, akkor el kell fogadnia a másik nézőpontját, konszenzusra kell jutni és egy közös véleményt kialakítani.
Homályba burkolózó kiismerhetetlenség
Idén Körei Sándor Columella Illunium című alkotása nyerte a KáliArt Park első díját.
| Az alkotó így vallott korábban a beadott munkájáról:
A Columella Illunium című munka egy savmart üvegdobozba zárt növényt ábrázol. Columella Illunium egy általam alkotott latin eredetűnek tűnő szó, ami ezt a bizonyos növényt jelenti. Az üvegbúra így ember és természet közti viszonyra való reflexió felületeként értelmezhető. Az üveg egyszerre védi a növényt, és igyekszik épségben megőrizni azt, miközben elzárja a külvilágtól és korlátozza növekedését, burjánzását. Az üveg mögé zárt növénytárgy ráadásul egy időben késztet arra, hogy megfigyeljük és tanulmányozzuk, ugyanakkor homályba burkolózó elzártsága és kiismerhetetlensége valami fenyegetőt is hordoz magában. Ily módon az installációban a természeti szépség művészeti ábrázolás által való megjelenítése és a természet uralhatatlan, ábrázolhatatlan, vad idegenszerűsége is jelen van. Az üvegbúrával körülzárt műben az eddigieknél nagyobb hangsúlyt fektettem a növények és a látvány elzártságának, közvetettségének kérdésére. Az átlátszatlan üveg homályos körvonalú formákká absztrahálja a művet, bizonytalanná téve az értelmezését, olyan mértékben, hogy a néző számára az sem egyértelmű, hogy mesterséges preparátumot vagy élő növényt szemlél az üveg mögött. Szintén foglalkoztatott a tárgyiság és a képiség közti átmenetből adódó feszültség, és az ebből kialakuló paradox helyzet, hogy minél közelebbről szemléljük a művet, annál megfoghatatlanabbá absztrahálódnak az egyes kompozíciós elemek, mintha a csendéletfestészet hagyományában jelentős technikának, a tromp l’oeil hatásának az inverzét tapasztalnánk. Szabadtéri környezetbe helyezve a munkát átható feszültségek, kettősségek felerősödnek. Emlékeztetnek arra, hogy az ember és természet viszonya, illetve ennek művészeti leképeződése is állandó változásban és átalakulásban vannak. |
A brutális méh
Nagy Ágnes szobrászművész Brutbee című alkotásával rögtön a bejáratnál találkozhat a látogató.
Nagy Ágnes szobrászművész
– Én keramikus vagyok és bőrdíszműves. Tehát, a kerámia felől közelítek a szobrászat felé. Ezért mások a munkáim, mint a hagyományos szobrászati technikával készülő alkotások.
Ágnes a brutalista építészetet, a látszóbetont és az ’50-es ’60-as évek korszellemét ötvözte az ember által veszélyeztetett élővilág emblematikus kis szereplőjével, a méhecskével.
– Ehhez a kis állathoz már az ókorban is rengeteg pozitív jelző társult, úgy mint a szorgalom, a tisztaság, a rend és a fegyelmezett munka. Tulajdonképpen ez már az ideális társadalom eszménye. Ugyanúgy, mint ahogy a brutalista építészet megmentésére nagyon erős figyelem irányul, hatványozott figyelem kell, hogy az ökoszisztéma fennmaradásának érdekében még nagyobb figyelmet fordítsunk ezekre a kis állatokra. Így ez a logikai csavar és kettősség jelenik meg a szoborban: a brutalista építészet és annak irányzata összekapcsolódik egy ilyen apró kis lénnyel, ami mára már a veszélyeztetettség szimbólumává vált, miközben a létezésünk alapja.
Térbeli törés
Parlag István szobrászművész soha nem szokott előre tervezni, a környezetéből inspirálódik, hiszen rengeteg kő van felhalmozva körülötte és nagyon sok iparilag hulladéknak minősített anyag közt is tud válogatni alkotásaihoz.
Parlag István szobrászművész
– Ennek a szobornak, a Törésnek, az anyaga egy ipari hulladéknak számító márvány, mert ez egy CNC géppel kivágott kör alakú asztallap szél anyaga, ami már nem kell senkinek. Elkezdtem gondolkodni, hogy van egy ilyen nagyon precíz eszköz – hiszen a CNC gépek ezred milliméter pontosan dolgoznak –, akkor ennek a használatával mit lehetne kihozni ebből az anyagból. Már egy ideje áthajlottam afelé, hogy nem a hagyományos kőmegmunkálással – véső, kalapács, figuralitás – foglalkozom a saját művészetemben, hanem a geometriai formák irányába mennek el a munkáim.
– Gondoltam, hogy majd szétszabom, ragasztgatom a márványt, de jött egy megvilágosult ötlet, hogy egy egyszerű huszárvágással megmetszem. Ez is jellemzi a munkáimat: egyszerűnek tűnő, de nagyon átgondolt statikai rendszerről beszélünk. Nem mindegy hol van az a vágás, mert meg is kell, hogy álljon, kibírja azt a fajta erőhatást, amit egy időjárási körülmény egy éven keresztül gyakorol rá.
István életébe a törés úgy jött, hogy ő is átélte azt a fajta lelki megpróbáltatást, ami ez elmúlt három évben megtörtént a társadalom szinte minden tagjával a covid-al kezdve, a háborún keresztül, mindenféle olyan dologgal fűszerezve, amelyek most a világban zajlanak. – Erre reflektálva gondoltam ezt az alapformát, s ezen felül nagyon szeretem kombinálni üveggel a követ. És a másik varázslat, amivel most találkoztam az a reflexüveg. Van egy önálló élete: a fényviszonytól függően tükrös. Valamikor áttetsző, ugyanúgy működik, mint egy emberi lélek, ahogy a környezetére reflektál. Egyben public art is a szobor, mert interakcióba lehet vele lépni, ahogy elé áll a néző. Abban a pillanatban azt a tökéletesnek saját magáról hitt képet szétszabdalja a megtört tükör. Ezt a törésérzetet próbáltam meg átadni. Nem feltétlenül egy drámával, hiszen most nem kell összeomlani lelkileg, hanem egy vizuális, térbeli képpel, ami bemutatja ezt a törést.
A KáliArt Park kortárs szoborkiállítását te is megtekintheted Köveskálon!
Köveskálra tömegközlekedéssel is eljuthatsz! Nézd meg menetrendi keresőnket!
:
Nyitókép: Mészáros Annarózsa/likeBalaton.hu
