Nagyvázsonyban tavaly májusban épült egy olyan látogatóközpont, ahol mindent meg lehet tudni a hagyományos igásló tartásról és a lovak munkájáról. Miért is érdekes ez? Lovas nemzet vagyunk, mondják. A lótartás, és azon belül az igásló tartás több évszázados múltra tekint vissza, de ha jobban belegondolunk, a ló évezredek óta segíti, és olykor szolgálja az embert. Egy igazi lovasgazda nem csupán dolgoztatja a lovait, hanem együtt dolgozik velük, és noha az igáslovak nevében benne van, hogy teherbíró állatok, ettől még szerető gondoskodásban van részük.
Vándor, az éppen aktuális „főnök” (Fotó: Szücs Ildikó)
Nagyvázsony kis falucskájában több mint 100 ló van, és ebből nagyjából 60 igásló. A gépesítés miatt egyre kevesebb mezőgazdasági munka van a lovak számára, ugyanakkor a turizmusban igény van például fogatos kirándulásokra.
A faluban körülbelül 15 fogat van, néhány gazda legalább egy évtizede vagy még régebb óta vállal fogatos túrákat. Több gazda együtt kezdett tanakodni, hogyan vehetnék hasznát a lovaskocsiknak, és a lovaknak, munkát adva a lovas gazdáknak és ezáltal fenntartva a hagyományos lótartó kultúrát. Így született meg a Látogatóközpont ötlete, amelynek megvalósulásában és szakmai vezetésében Fábry Szabolcs vállalt nagy szerepet.
A központ egy közel 33 hektáros területre épült, és több funkciót lát el. Az épület bemutatótermében megismerhetjük az igásló tartás hagyományainak minden részletét. Rövid videókban, valamint interaktív játékokkal, ismertető plakátokkal mutatják be a lovas munkákhoz szükséges eszközöket, szerszámokat, hagyományos gépeket, de még a lovak testfelépítéséről és a felszerelések minden apró alkatrészéről is megtudhatunk mindent.
Megmutatják a régi szekereket, befogási módokat, és a játékok segítségével, jelképesen ki lehet próbálni minden egykori munkát. Bemutatják, hogy milyen területen hogyan dolgoztak a lovak, legyen szó mezőgazdasági vagy ipai munkáról, városi vagy téli közlekedésről, hajózásról vagy bányászatról. Itt összegyűjtve láthatjuk az utolsó hagyományos lovaskocsit, amely a Hortobágyon közlekedett egészen 1984-ig; vagy az utolsó bányalovat, ami pedig Veszprém megyében dolgozott 1991-ig.
Jelfy Gyula fotója / http://dka.oszk.hu
A tavalyi nyitás után sok általános iskolából jöttek ide az osztályok kirándulni és megismerni a lovaskultúrának ezt a szegmensét. De nem csak iskolásoknak érdekes a központ, mert a játékok között akad az egészen apró korosztálynak való, sőt némelyik a felnőttek számára is izgalmas szórakozást nyújt. Így az egész család élvezheti a látogatást.
Az udvaron például megtekinthető egy lovas kaszálógép 1905-ből, és egy vetőgép 1893-ból, amelyek a mai napig működnek. De akad itt olyan lensodró, amelyet két évvel ezelőtt építettek, vagyis ezek a gépek még nem mentek ki teljesen a divatból. Tavasztól őszig havonta egyszer, az évszaknak megfelelő mezőgazdasági munkákra rendeznek egy bemutatót ezekkel a gépekkel. Így használat közben, testközelből ismerhetjük meg, hogy milyen volt annak idején a vetés vagy a kaszálás lovakkal. Sőt, a bátor és lelkes vendégek maguk is kipróbálhatják milyen például egy lovas vetés, rönkhúzás vagy kaszálás.
A tájékoztatáson kívül a legnépszerűbbek a fogatos kirándulások. A központban tematikus fogatos túrákat szerveznek, kinek mire van gusztusa. Lehet kérni egész napos túrát, amelyen bejárható a Káli-medence, a Nivegy-völgy, a Vászolyi- és Pécselyi-medence, vagy a Balaton part térsége. Mehetünk borvacsorával egybekötött kocsikázásra, vagy kifejezetten várromokat, templomromokat bejáró kirándulásra, de akár olyanra is, amelyen bemutatják a gazdálkodást és a fogatos kultúra hagyományait. A környék csodaszép tájain nincs hiány semmiből: szőlőhegyek, borospincék, falunézés – minden belefér egy kellemes, lovas fogaton való zötyögésbe.
Mivel a látogatóközpont rendezvény helyszín is, bármilyen eseményt lebonyolíthatunk itt, ha falusi környezetre vágyunk. Esküvő, konferencia, születésnap vagy csapatépítő tréninget is tarthatunk. Akkor sincs gond, ha egy száz fős lakodalmas sereg szeretne lovas kocsikázni, ugyanis a központ összefogja a környező falvak lovasgazdáit, akik boldogan eljönnek Mencshelyről, Taliándörögdről vagy akár Márkóról is. Minden faluban van legalább egy fogat, de sok helyen 3-4 lovaskocsi is megtalálható. A központ egyik lényege pedig pont az, hogy minden fogatos gazdát bevonjanak a különböző alkalmakra.
Fogatos kirándulás (Fotó: Igásló Központ)
További érdekesség maga a környezet. Fábry Szabolcs elmesélte, hogy a központ területén van egy védett láp, ahol különösen ritka növények élnek, ezért oda csak vezetővel lehet bemenni. Igazi kuriózum itt egy ezüstkalászos sás, ami egy jégkorszak előtti maradvány növény. Ugyan az országban máshol is nő, de megközelíthető és közelről látható helyen csak itt található.
Lényeges mozzanata a központ szellemiségének, hogy eddig 14 őshonos gyümölcsfát ültettek a Tündérkert mozgalom keretén belül. 150 ezelőtt az almafajták falvanként változtak. Mindegyik ugyanabból a fajtából való volt, mégis minden faluban egy kicsit másmilyen almafa nőtt. A mozgalom arra épült, hogy az őshonos almafák utolsó példányait megmentsék, újra oltványozzák és kis kerteket alakítsanak ki nekik. Ebben vesz részt az Igásló Központ is, és az ősi almafákat az eredeti szokást követve egy kaszálóra ültették, és nem szabályosan.
Kialakítottak egy tanösvényt, amely a legeltető gazdálkodást mutatja be és 6 állomásból áll:
Az első a hagyományos legelő; másodikként megtekinthető a forrás és a láp élővilága. Ezután bemutatják a cserjést, ugyanis a használaton kívüli legelő vagy kaszáló elcserjésedik, és ez újabb életközösségnek ad otthont. Itt megismerhetjük és megcsodálhatjuk az így kialakult madárvilágot.
Következik a tündérkert az őshonos almafákkal; majd a templomrom és a Miatyánk-út. Ezen az úton hét tábla hirdeti az ima hét könyörgését, amin végig lépdelve a friss levegővel együtt egy kis meghittséget is szívhatunk magunkba.
A séta végül a kaszálóval zárul, ahol bemutatják a különböző szénaboglya fajtákat és a hagyományos szénakezelést. A városi ember nem is gondolná mennyi fajta szénaboglya létezik. Más a kazal és más a boglya, ráadásul van rudas, ágas, erdélyi, körte alakú és jellegzetes alpoki boglya is. Szabolcs egyik álma az, hogy legyen olyan bemutató, ahová elhívnak stájer, erdélyi, gömöri, felvidéki és alföldi gazdálkodó embert, aki ért hozzá és be tudja mutatni: náluk hogyan rakják meg a szénaboglyát, majd együtt megcsinálják.
Fogatos túra a pálos romokhoz (Fotó: Igásló Központ)
Az épületben egyfajta matracos zarándokszállás működik, így itt olyan vendégeknek tudnak szállást adni, akik régi szokás szerint – szinte – a puszta földön szeretnének aludni. Aki kényelmesebb szállásra vágyik, a faluban lévő panzióban élvezheti a csendes környezetet.
Nem lehet saját sampont vagy tusfürdőt használni, hanem a központ biztosít természetes szappanokat. Ezt is, és minden lekvárt vagy szörpöt helyi termelőktől vesznek, a helyiségek tábláit egy helyi kézműves készítette, így támogatva a közösséget és megőrizve a hely régmúltat idéző hangulatát.
Télen ugyan kevesebb a lovak munkája, de előzetes egyeztetéssel a központ ilyenkor is minden érdeklődő előtt nyitva áll.
A régi hagyományok nem kopnak el, és ez köszönhető például a vázsonyi Igásló Központnak is. A lovas kultúra, a fogatos kocsikázás, az eredeti mezőgazdálkodás megismerése, netán kipróbálása izgalmas, szívet melengető élményt nyújthat az erre nyitott közönségnek. Jó hír, hogy van rá igény, és van rá lehetőség is.
Nyitókép: A nagyvázsonyi Igásló Központ (Fotó: Szücs Ildikó)
