Az örvényesi vízimalom szerényen húzódik meg a falu határában, egy középkori templomrom szomszédságában. A malom udvarának kerítése alacsony, így ha már nem találjuk nyitva, akkor is el lehet csodálkozni a hatalmas keréken, ami egykor folyamatosan forgott és hajtotta a búzát őrlő malomkerekeket.
Pál Imre malomgondnok, idegenvezető és gyűjtő kalauzolja végig a látogatókat a malom minden szegletén. Röviden, tömören és élvezettel mondja el a lényeget, minden kérdésre készséggel válaszol – látszik, hogy szereti, amit csinál. Mondandója után szerényen háttérbe vonul, és hagyja, hogy az ember megcsodáljon mindent, elálmélkodjon és elgondolkodjon a régmúlt tárgyain átszűrődő molnár életen.
A molnár egykori lakása
Örvényesen 1055 óta áll malom, és egészen 1985-ig iparszerűen működött is.
Mindent a víz mozgat benne, amit a Zádorvárnál eredő Pécsely patak táplál, idefutván pedig átváltozik Örvényesi séddé, és fut tovább a Balatonba. A víz hajtotta malomkerék 4 méter átmérőjű és 30 mázsát nyom, és bár már nem használják őrlésre, forogni azért még mindig tud.
A malom épületébe lépve megtudjuk, hogy 137 évvel ezelőtt két gép hozott minőségi változást a molnárok életébe, melyek felváltották az egykori malomköveket. A gépekben már nem egymáson forgó malomkövek őröltek, hanem egymással szemben forgó két henger, melyek a mai napig róják a köröket.
Aki búzát hozott a malomba őröltetni, annak 10 százalék vámot kellett fizetni a hozott mennyiség után, de ezt nem pénzben adta meg, hanem búzában. A bejárat mellett rögtön lemérték a zsákot, utána mehetett az őrlőbe. Ha valódi búzaőrlés közben tartózkodnánk a malomban, az egymáshoz préselt búzaszemek hangja olyan hangos lenne, hogy nem tudnánk beszélgetni. Most csak üresen mennek a gépek, de még így is van alapzaj.
Megcsodálhatunk egy páternosztert is, ami a nehéz búzával teli zsákok cipelését váltotta fel. Annak idején minden egyes zsákot vállon kellett felvinni, hogy beöntsék a búzát a garatba. A végtelenített lifttel azonban könnyebbé vált a munka, ez vitte fel a búzát, és szórta bele a garatba.
Ebben a malomban minden búzát fehér lisztté őröltek, annak négy változata lett belőle: kenyérliszt, finomliszt, rétesliszt és a maradvány búzadara. A lisztet szintén egy páternoszter vitte fel a padlásra, ahol a sziták voltak, ezek válogatták szét fajtája szerint a lisztet.
Az egykori molnár lakás egyik sarkában korabeli felszerelésekkel berendezett konyhát látunk, a falakon pedig a valaha volt malmok és molnár családok relikviái sorakoznak, amelyeket Pál Imre gyűjtött össze és őriz féltő gonddal.
Az épülettel szemben kicsi pajtában szintén rengeteg ereklye gyűlt össze, amik a tevékenységek szerint vannak elrendezve. Láthatunk szerszámokat az aratáshoz, eszközöket szövéshez, varráshoz, kovács munkákhoz, van itt óriási fújtató és régi rokka, valamint a régiek mosógépe – vagyis egy teknő sulykolófával.
Arató szerszámok a falon és egy régi varrógép
A molnárélet tudója kérdésemre elmondta, hogy minden tárgyat és relikviát ő gyűjtött nagy gonddal, mindent dokumentál és felcímkéz, hogy ne maradjon titokban kinek az adománya volt egy-egy tárgyi emlék a múltból. Az az érzésem, hogy ez nem is munka, hanem igazi hivatás, amit csakis szeretettel lehet végezni, és ez meg is látszik a helyen.
Pál Imre azt is elmondta, hogy 16 éve van itt, alapvetően műszaki beállítottságú ember, aki itt mindent megtalált, amit szeret: műszaki dolgokat, gyermekkora tárgyait és azt, hogy emberekkel foglalkozhat.
Aki nyitott a beszélgetésre, ízelítőt kaphat a régi malmok történetéről és a molnárok életéről, de más érdekességeket is megtudhat. Például, hogy 1970-ben ennél a malomnál forgatták A fekete város című televíziós sorozat első epizódjának egyik jelenetét, valamint a Csillagszemű című 1977-es filmet is Szirtes Ágival, Madaras Józseffel és Oszter Sándorral.
Örvényes is olyan hely, ahol az ember sosem tudhatja kinek a lábnyomában lépked éppen.
