Az aranyvonat rejtélye
A nácik töméntelen mennyiségű kincséről időről időre hírek röppennek föl, és számos kincsvadász a mai napig kutat utánuk. Tényleg létezik a legendás náci aranyvonat, amely még nem került elő?
Mi a helyzet a Magyarországról kivitt aranyvonatokkal?
Mit kaptunk azokból vissza és mit nem?
Nem is olyan rég, 2015-ben azzal állt elő egy német és egy lengyel kincsvadász, hogy megtalálták az 1945-ben eltűnt német páncélozott vasúti szerelvényt, a náci aranyvonatot, amelyről az évtizedek során számos legenda keringett.
A második világháború végén a Vörös Hadsereg elől menekülő németek aranytömbökkel, műkincsekkel és fegyverekkel rakodtak meg egy vonatot Wroclawban, majd elindították, de soha nem érkezett meg Németországba.
A 150 méter hosszú vasúti szerelvény a történészek becslése szerint 3000 tonna aranyat szállíthatott.
Balatonalmádi (ekkor Balatonalmádi fürdő) vasútállomás 1945-ben
Fotó: Fortepan/Vörös Hadsereg
Az említett kincsvadászok benyújtották az igényt 10 százalékos részesedésre. Az ügy hónapokig tartotta lázban a lengyel közvéleményt, minisztériumi szintig foglalkoztak vele, mígnem a krakkói egyetem is végzett földtani méréseket, és megállapították, hogy a vizsgált helyen bizonyosan nincsen se vonat, se arany.
A náci aranyvonat története csak legenda
A második világháború végi Magyarországon azonban tényleg létezett aranyvonat, nem is egy.
Az egyik a Magyar Nemzeti Bank vagyonát tartalmazta, a másik a deportált zsidóktól elkobzott javakat szállította el.
A Magyar Nemzeti Bank már a második világháború előtt a nemzeti vagyon megmentését kezdte szervezni. A háború alatt annak semleges országba, Svájcba való kimenekítését akarta elérni, ám a német megszállással ennek elveszett a lehetősége. Néhány hónappal később a szovjetek betörtek a keleti határon, majd a nyilasok átvették a hatalmat. Ebben a helyzetben
a nemzeti vagyont egy 1939-ben Veszprémben épített nyolcszintes bunkerrendszerbe vitték.
Légifotó Veszprémről 1939-ből
Fotó: Fortepan/Molnár Gyula
Harminc tonna aranytartalék
Emellett jelentős külföldi és magyar érme-, illetve bankjegykészlet, ezüst, a Magyar Királyi Posta bélyeggyűjteménye, múzeumi értékek, mint például Mátyás király corvinái.
A Vörös Hadsereg előrenyomulása miatt a veszprémi bunker sem volt biztonságos
ezért Szálasi Ferenc parancsára vonatra pakolták az MNB-vagyont. A nyilasok vezetőjének az volt a terve, hogy saját célra megmenekítsék, és támogassák majd belőle a náci ellentámadást, amiből (mint ma már tudjuk) nem lett semmi.
Az MNB dolgozói mindenképp meg akarták óvni a vagyont a németektől.
Jankovics László vezérigazgató-helyettes visszaemlékezése szerint
még azt is fontolgatták, hogy a harminctonnányi aranyrudat elsüllyesszék a Balatonba.
A Balaton vize Fonyódtól fotózva. A távolban a Badacsony egy 1943-as felvételen
Fotó: Fortepan/Kotnyek Antal
Komolyan tervezték, végül a front előrehaladása miatt nem jutott rá idő, hiszen közben megérkezett a parancs, hogy meg kell indítani a szállítmányt Németországba.
A szerelvény a nyugati határhoz közel, Fertőbozon állomásozott 1945. január 23-ig, onnan indult a Harmadik Birodalom felé. A bank kitartó dolgozói kísérték a szállítmányt. Mínusz 20 fokos hidegben családjukkal együtt indultak útnak, fűtésről és élelemről saját maguknak kellett gondoskodniuk a szövetségesek bombázásai közepette.
Az akkori magyar és német kormány végül megállapodott az MNB Németországba telepítéséről, majd a szerelvény a felső-ausztriai Spital am Pyhrn községbe érkezett, ahol
a vagyont az ottani bencés apátság kriptájába vitték le.
A banki dolgozók itt is gondoskodtak a vagyon biztonságáról. Történt például, hogy a hóolvadás miatt beázott a kripta, ezért az elázott papírpénzeket ki kellett szárítani, majd visszacsomagolni.
Az amerikai hadsereg 1945. május 7-én érte el a települést. Az egész vagyont rövidesen teherautó-konvojjal szállították Frankfurtba, az amerikai főhadiszállásra. A hadizsákmány egy részét, például az aranykészletet az amerikai hatóságok visszaszolgáltatták a Magyar Nemzeti Banknak, így az fedezetként ott állhatott az ekkor bevezetett új pénznem, a forint mögött.
Balatonvilágos 19443-ban,
valahol a Kis köz magasságából Budapest felé tekintve
Fotó: Fortepan/Kurutz Márton
A nemzeti bank dolgozói 1946 nyarán térhettek haza
Bár jó néhányan közülük az emigrációt választották, mert tartottak a megszálló szovjetektől és azok bábjaitól, a kommunistáktól. És joggal tartottak tőlük. A kommunizmus évtizedei alatt az MNB dolgozóit, akik mindenáron meg akarták menteni a nemzeti vagyont az idegen nagyhatalmaktól, a korabeli Szabad Nép soraival élve úgy bélyegezték meg, mint akik „Hitler és Szálasi megbízásából elrabolták a Nemzeti Bank aranyát”.
A rendszerváltás utáni Magyarország felelőssége, hogy a második világháború gyászos történetében
ne felejtse el azokat a hétköznapi hősöket, akik az életük kockáztatásával is meg akarták menekíteni a nemzeti vagyont.
A nyilas hatalomátvétel és a Vörös Hadsereg betörése után indították meg a különböző szerelvényeket a Harmadik Birodalom felé. A zsidó vagyont előbb Zircen, majd a Sopron melletti Brennbergbányán gyűjtötték össze. Mielőtt megindították a szerelvényt, a felügyelettel megbízott nyilas Toldy Árpád szétválogatta a műkincseket, és egy teherautóval külön elindult nyugatra, hogy megalapozza a saját jövőjét, ám a francia hadsereg fogságába esett.
Ez az aranyvonat 1945. március 30-án indult el, majd Salzburgtól mintegy száz kilométerre az amerikai hadsereg lefoglalta mint hadizsákmányt. Az amerikaiak természetesen tudták, honnan vannak a kincsek, mégis azonosítatlan eredetűnek minősítették. Az amerikai tisztek hirtelen meggazdagodtak, értékes bútorokkal, szőnyegekkel bőkezűen kezdték jutalmazni katonáikat, az Egyesült Államok pedig elkezdte pótolni az aranyvonat vagyonából háborús kiadásait.
Az ekkor felálló új magyar kormány és a hazai zsidóság már 1945 végétől kérte az Egyesült Államoktól az aranyvonat kincseinek visszaadását.
Attól, hogy a műkincseket magyar szakértők számba vegyék, egész egyszerűen elzárkóztak az amerikaiak. Ekkor már jól tudták, hogy árverésre bocsátják a hatalmas értéket, amire sor is került 1948-ban egy New York-i galériában. Az amerikai tisztek fosztogatásait csak ötven évvel később tárták fel az Egyesült Államokban, és hoztak létre egy alapítványt a kárvallott zsidóság számára.
:
Forrás: szabadfold.hu
Nyitókép: A Balaton vize Fonyódtól fotózva. A távolban a Badacsony egy 1943-as felvételen
Fotó: Fortepan/Kotnyek Antal
