Az első világháború után magához térő Magyarországon az 1930-as évekre a Balaton egyre népszerűbb üdülőhellyé vált.
Öt hidroplánt tett tönkre a balatoni vihar
A polgári repülés kezdetével közvetlen repülőjárat is indult Budapestről a Balatonra: a Dunáról, a mai Szabadság híd mellől szálltak fel azok a hidroplánok, amelyek Siófokra vitték utasaikat – tájékoztatott a HungaroMet.
A vízi élet megélénkülésével azonban a balatoni viharok egyre több áldozatot követeltek. 1931. szeptember 5-én egy váratlan vihar a siófoki kikötőben tartózkodó öt hidroplánt tett tönkre.
Az utolsó csepp a pohárban az 1933. július 16-án és 30-án lecsapó viharok voltak, amelyek számos áldozatot követeltek.
Mindezek hatására kormányzati döntés született egy viharjelző rendszer felállítására. Az akkori Meteorológiai Intézet igazgatója azonban nem tartotta tudományosan megvalósíthatónak egy ilyen figyelmeztető szolgálat üzemeltetését, így végül a Légiügyi Hivatal helyettes igazgatója, dr. Hille Alfréd meteorológus szervezésében indult meg 1934. július 8-án a balatoni viharjelzés.
Piros viharjelző kosarak
A kezdetben 15 riasztó állomásból álló rendszer viharjelző ágyúkkal és árbócra felhúzható piros színű viharjelző kosarakkal jelezte a vihar közeledtét. Az erős szélre a sárga (a mai első fok), a viharos szélre pedig a piros (a mai másodfok) rakéták figyelmeztettek.
Piros jelzőkosár
Fotó: Fortepan/Adományozó: Fortepan
A rakétás jelzőrendszer egészen a 80-as évek közepéig működött
Később felvetődött egy balatoni viharjelző obszervatórium terve. 1943-ban azonban a háború közbeszólt és csak 1951 június 30-án indulhatott újra a viharjelzés, amely a nyári szezonban május 15-től szeptember 15-ig tartott.
A meglehetősen nehézkes, rakétás, kosaras jelzőrendszer egyre kevésbé felelt meg a kor elvárásainak. Többéves kísérletezés után a rakétákat 1988-tól a távvezérelt fényjelzők váltották fel. Az Országos Meteorológiai Szolgálat, majd a Somogy Megyei Rendőr- főkapitányság által üzemeltetett fényjelző rendszer fenntartását és működtetését végül az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság vette át, amely a Rádiós Segélyhívó és Infokommunikációs Országos Egyesületet (RSOE) bízta meg az üzemeltetéssel és a korszerűsítéssel.
A Balatoni Viharjelzés színvonalas kiszolgálása speciális meteorológiai infrastruktúrát igényel. Fontos a Balaton közvetlen közelében zajló légáramlások ismerete, amelyről a tó körül elhelyezett automata szélmérők gondoskodnak.
A nyári időszakban négy speciális szélműszer is végez méréseket a Balaton közepén a Közép-Dunántúli Vízügyi Igazgatóság mérőplatformjain: a Keszthelyi-öbölben, a Szigliget-öbölben, Balatonszemes magasságában és a keleti medence közepén, Siófok és Alsóörs között.
Az egyik napelemmel működő meteorológiai platform a négyből a Balaton közepén, amely méri a szelet, a levegő nedvességét és viharjelző lámpa is van rajta
Fotó: HungaroMet
Radarok, műholdak, szupeszámítógépek
A viharjelzésben ugyancsak kulcsszerepet játszanak a HungaroMet Zrt. egész országot lefedő, és több mint 100 állomásból álló felszíni mérőhálózatának adatai.
A korszerű informatikának köszönhetően ezek az adatok 10 perces gyakorisággal állnak rendelkezésre.
A nyári balatoni viharok leginkább a zivatarokhoz köthetőek, melyek fejlődése és áthelyeződése az időjárási radarok segítségével követhető. Ugyancsak fontos információt szolgáltatnak a meteorológiai műholdak adatai, és a Siófoki Obszervatóriumban működő vertikális szélprofilokat adó lézer radar (LIDAR).
Ugyancsak az Obszervatóriumban működik az a nagy teljesítményű szerver („szuperszámítógép”) amely a légköri egyenletek megoldásával készít numerikus előrejelzéseket az USA-ból adaptált WRF modell segítségével.
A viharjelzés alapvetően a Balatoni nyaralók, horgászok és hajósok biztonságát szolgálja, azonban a szakemberek törekednek arra is, hogy a szükségesnél hosszabb ideig ne legyen kint a jelzés.
A siófoki Viharjelző Obszervatórium jellegzetes épülete
Fotó: Krausz Andrea/likeBalaton.hu
A szakmai fejlesztések eredményeként 2012 óta a Balatont a viharjelzések kiadásának szempontjából három medencére lehet osztani: a Keszthelytől a Badacsony-Fonyód szorosig tartó nyugati medencére, a Fonyód és Tihany közötti középső medencére és a Tihanyi-félszigettől keletre lévő keleti medencére.
Az egyes medencékben a viharjelzési fokozatok eltérők is lehetnek,
így például a keleti medencében lévő zivatar miatt a Keszthelyi-öbölben nem kell feltétlenül másodfokú jelzést kiadni, vagyis nem kell korlátozni a vízen tartózkodást.
Nyitókép: Fortepan/Fortepan
