Az 50-es és 80-as évek között a veszettség nagyon elterjedt volt Magyarországon, és ezidőben a róka volt az egyik fő hordozója. Ez hozzájárult ahhoz, hogy az emberek rettegtek a rókáktól. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy a kijáró kutyák és macskák, akikkel napi szinten találkozunk, érintkezünk, sokkal nagyobb veszélyt jelenthetnek ebből a szempontból, hiszen, a rókákat ritkán simogatja valaki, és általában az ürülékükkel terjesztik a betegségeket, ami soha nem kerül emberi fogyasztásra.
A Nemzeti Népegészségügyi Központ szerint évente maximum 10 eset van galandféreg megbetegedéssel kapcsolatosan, amit nem feltétlenül a rókákra lehet visszavezetni.
Az elmúlt 30 évben nem volt egyetlen humán veszettség eset sem, mégis, ha megjelenik egy róka, az emberek többsége azonnal veszélyesnek ítéli meg őket,
részben a régi beidegződések miatt. A közvéleményben a róka továbbra is félelmet kelt, mivel sokan még mindig a veszettséggel azonosítják őket.
– Bár most Ukrajnából érkezett néhány róka, ahol jelenleg vakcinázzák őket, a veszettség kérdése továbbra is komoly probléma – mondja Norbert. – Ha valakit megharap egy róka, az orvoshoz megy és 48 órán belül kezelik. Évente harminc ember hal meg fürdőkád-balesetben, és kutyaharapás miatt is öt-nyolc fő, de az elmúlt harminc évben senki sem halt meg rókaharapás következtében.
– Az emberek irracionálisan rettegnek a rókáktól, pedig egy kóbor macska sokkal nagyobb veszélyt jelenthet. A maszájok együtt tudnak élni az oroszlánokkal, de az emberek nem tudnak megbarátkozni egy hatkilós rókával. Amióta foglalkozom ezzel, talán két-három rókaharapásról értesültem, és ezek is azért történtek, mert az emberek etették őket. Soha nem hallottam arról, hogy egy róka csak úgy megtámadna valakit az erdőben.
A barátságos vadállat
A róka egy intelligens állat, és genetikailag retteg az embertől. Azonban az utóbbi időben a rókák egyre inkább urbanizálódnak, és egyes etológusok szerint a jövőben háziállattá válhatnak.
– Ezt el kellene kerülni, mert a rókák szépsége a vadállati jellemzőikben rejlik – véli Norbert. – Bár van néhány róka, amely barátságos, a többségük vadállat marad. Fontos, hogy helyén kezeljük őket és ne féljünk, ha egy róka az udvarunkba téved, ahogy más vadon élő állatok esetében is tesszük. Ha a róka zavar, el kell hessegetni. Mivel nagyon intelligens, gyorsan felismeri, hogy nemkívánatos vendég. A mottóm az, hogy ember és róka élhet békében. Nem kell barátkozni velük, mert a vadon élő állatok, nem háziállatok, amelyek az emberrel barátkoznak, végül a konyhában vagy elpusztítva végzik. A róka rossz helyzetben van, mert nem eszi meg senki, de mégis pusztítjuk a rossz hiedelmek és emberi butaság miatt. Ha megnéz valaki egy rókát, aranyos, de ravasz, és ezért is van sok előítélet velük szemben.
Norbert órák hosszat tud szenvedélyesen és rajongással beszélni védenceiről, s szívesen idézi föl a meghatározó első találkozást is.
– Tizenöt-tizenhat éve sétáltattam a kutyámat, amikor egy róka lekushadt előtte egy nádas mellett. A kutyám nem vette észre a rókát és felé futott. Az annyira intelligens volt, hogy lefeküdt, megvárta, míg a kutya elfut mellette, majd beugrott a vízbe – a rókák híresen utálják a vizet. A kutyám nem vette észre, így a róka elkerülte a veszélyt. Ez volt az első élményem, amikor láttam ennek az állatnak az intelligenciáját megvillanni.
Az éhség miatt a rókák néha betörnek a tyúkudvarokba, különösen nagy viharok idején, amikor tudják, hogy az emberek és kutyák bent vannak.
Két évvel ezelőtt Norbert felajánlotta, hogy kifizeti az elpusztított tyúkok árát, ha a csapdázott rókát sértetlenül hagyják és őt értesítik, hogy elszállíthassak azokat.
– Számos baromfi tulajdonossal beszéltem, videókat kaptam arról, ahogy a rókák a tyúkokat cipelik. A rókák intelligensek és a viharos időben kihasználják, hogy senki nem zavarja őket, bár általában nem szeretik a vihart. Korábban évente egyszer találkoztam rókákkal, amikor horgásztam és jártam a természetet. Majd, a Berekben, ahol gyakran megfordultam, télen sokkal többhöz volt szerencsém, néhányat közülük megetettem, ha gyengének tűntek. Emellett macskákat mentettem, több százat gondoztam. Gyakran eltűnt a macskák eledele, amiből sejtettem, hogy rókák is kezdenek odajárni. Az egyik rókával összebarátkoztam, és ez megváltoztatta a kapcsolatunkat.
Intelligencia mindenek felett
– A rókákban a felfogóképességüket és intelligenciájukat szeretem a legjobban – áradozik Norbert. – Az is lenyűgöz, hogy milyen kedvesek és mennyire hálásak tudnak lenni. Ha egy elütött felnőtt rókát találok, akit kezelni kezdek, csodákat tapasztalok vele, velük nap mint nap.
Egy konkrét esetet idéz fel a rókamentő.
– Egy súlyosan sérült rókát, aki még a fejét sem tudta felemelni, nagy fecskendővel naponta hatszor-nyolcszor etettem különböző tápanyagokkal és vitaminokkal. Az orvoshoz is mindennap vittem, infúziót és injekciókat kapott. Három-négy nap után végre felemelte a fejét. Fokozatosan erősödött, egy hét után már lábra is állt. Három hét után már annyira felépült, hogy vissza tudtam engedni a szabadba. Kiraktam egy gyönyörű szép helyre, ahol nincsenek emberek, és úgy nézett rám, mintha megköszönné. Rég megharaphatna, szétharaphatná a kezemet, de nem teszi. Vannak ilyen nagy csodák! – meséli elérzékenyülten Norbert. – Én elég realista vagyok, de nem tudom azt mondani, hogy nincsenek csodák, hiszen átéltem ezeket.
– Amikor a Jóisten teremtette a rókát, akkor nagyon odafigyelt, hogy egy jót gyúrjon össze, hogy minden érzékszerve jó, gyors, kitartó és stabil legyen.
Nem tudok mást mondani. Ha húsz évvel ezelőtt szkeptikusan azt hittem volna, hogy ezek a történetek csak kitalációk. Rengeteg videóm van róluk és mindenki meghatódik, amikor látják ezeket. Sok ember azt hiszi, hogy a vadállatok nem éreznek, miközben a vadállatok érzékszervei, mint a látás, hallás és szaglás, sokkal kifinomultabbak, mint az embereké vagy a háziállatoké. Ezek az állatok hihetetlenül gondoskodóak a kölykeikkel, példát vehetnének róluk a macskák és a kutyák is. Példaértékű szeretettel veszik körbe a kölykeiket, és akár az életüket is feláldozzák értük.
A róka egy nagyon jó kombinációja a macskának és a kutyának, azok minden jó tulajdonságával, de sokkal intelligensebb és vadabb, mint háziasított társai.
Minden állatnak van gyengéje, de a róka szinte mindenben kiemelkedő: remek a szaglása, hallása, gyorsan fut és ugrik, és nagyon kitartó. Ezen felül rendkívül okos, ügyes és gyors, mindezek miatt annyira különleges.
A pockok ellensége
A gepárd 120 km/h-val tud futni, de csak 600 métert, mert utána agyvérzést kapna, ha nem állna meg. Az oroszlán is kitartóan tud futni, de csak 60 km/h-val. A róka remekül sprintel, 60-65 km/h-val fut és nagyon hosszú ideig képes erre.
– A Luca nevű rókám 35 kilométert ment mínusz 8 fokban. Rendkívül sokat és gyorsan tud futni, akár cikkcakkban, mivel nem túl nagy a teste jól ugrik, jól mászik fára is, minden érzékszerve remek. Megfogja a 8-10 kilós libát és a 20 dekás pockot is, tehát igen széles nála a repertoár.
Norbert szerint a rókák túlzott irtása káros és fölösleges, mert ez az állat a legjobb rágcsálóirtó. Európában a folyamatos melegedések miatt nagy pocok és patkány inváziók vannak, s a róka kezeli ezt a legjobban. Norbert úgy véli, hogy hagyni kellene a rókákat, hogy tegyék a dolgukat.
2023-ban Magyarországon a gabonatermés egyötödét felfalták a pockok. A vadászok lelőnek 80 ezer rókát évente, akik így nem tudják megfelelően pusztítani a pockokat. A róka hasznot hajt a mezőgazdaságnak, és bár néha elvisz két-három tyúkot, ezen felül roppant hasznos állat.
– Egy rókát soha nem kell tanítani vadászni, az a vérében van. Ha három hónapos korában lerak valaki elé egy sáskát, azt úgy kapja szét, mint foxi a lábtörlőt. Ahogy játszanak, már egymás nyakát fogdossák. A kölyköket szeptemberig minimum nevelni kell, etetni, s ha megerősödnek hagyni, hogy szabadon szaladjanak a széllel.
– A vadonban élő rókák élettartama helytől függően változik, és nehéz megállapítani a korukat. Tudok olyan rókáról, aki zárt körülmények között, orvosi felügyelettel és megfelelő ellátással 12-14 évig élt. A vadonban viszont ritkán találkozok 4-5 évnél idősebb rókákkal. Hivatalosan minden második rókát a vadászok ölnek meg.
Azok a rókák, akiknek én mentettem meg az életét és már újra egészségesek, s kialakult köztünk egy kötődés, akkor ha füttyentek odajönnek hozzám. Szabadon élnek, ugyanúgy vadásznak, játszanak a társaikkal, de én, a macskáim és a kutyáim is az életük részei vagyunk.
Ha valaki idejönne és le szeretné fotózni a rókáimat, nem tudná megoldani, mert a rókáim már kétszáz méterről észrevennék, és nem jönnének oda. Csak hozzám ragaszkodnak, aki megmentette őket.
Ha valaki abban gondolkodik, hogy rókát tartana házi kis kedvencnek, rendkívül nehéz fába vágja a fejszéjét. Egy ilyen jószág tartása rendkívül nehéz, mert éjszaka nem lehet tőle aludni, mindent szétrág és folyamatosan mozog. Egy vadon született róka számára nem megfelelő a házban tartás. Fontos tudni, hogy egy rókának hatalmas területet kell bejárnia, borzasztóan magas a mozgásigénye, napi 15-20 kilométert mennek. A rókák nagyon aktívak, nem lehet velük tartani a lépést.
– Ha rókát akarsz látni, ki kell menned éjszaka a természetbe. Bár nagyon nehéz elengedni egy megmentett rókát, mert lehet, hogy egy vadász megöli, miközben hónapokig gondoskodtál róla, a róka helye a vadonban van és soha nem lesz belőle háziállat.
A 2023-as évben 147 rókát mentett meg Norbert. Idén, holott még az év fele sem telt el, már 80 fölött jár ez a szám.
A Balatonra tömegközlekedéssel is eljuthatsz! Nézd meg menetrendi keresőnket!
:
Nyitókép: Rókales