2020.03.16. 22:00
Támadják a karanténban lévő siófoki lányokat
Harmadik napja van karanténban Siófokon Csősz Dominika és Vörös Fanni. Naplójuk szerint a körülményekhez képest jól vannak, ám sokan támadják őket, sőt olyan is akadt, aki kihívta rájuk a rendőröket. A támadások ellenére továbbra is összefogásra kérik az embereket.

Nemtelen támadások érik a kibertérben és a való életben is Csősz Dominikát, valamint Vörös Fannit. A huszonéves lányok Siófokon vannak karanténban, amit önként is vállaltak volna, hiszen Tirolban, az olasz határ mellett dolgoztak egy szállodában. A világhálón olyan megjegyzést is kaptak, hogy minek jöttek egyáltalán haza, ám ennél sokkal jobban fáj nekik, hogy valaki feljelentette őket vasárnap éjszaka azzal, megszegik a szabályokat és elhagyták a karantént. A hazugság miatt rendőrségi vizsgálat indult.

A lányok a körülményekhez képest mégis jól vannak. Tegnap az önkormányzat kiszállíttatta számukra az első ebédet is. A futár letette a bejárat elé a csomagot, majd elment, a lányok csak ezután nyitották ki résnyire az ajtót, és vették be az ételt. Mint egyikük megfogalmazta, „nem tudom milyen” leves és pörkölt volt rizzsel, amit jó ízűen elfogyasztottak. Továbbra is tünetmentesek.

De adjuk át a szót Dominikának és Fanninak, pontosabban a karanténnaplójuknak.

„Kicsivel több, mint két napja vagyunk abban a lakásban, amit a karanténunknak megadtunk, de több inger ért minket ezalatt, mint az év során eddig. Nagyon vegyes érzelmeink vannak az egész helyzettel kapcsolatban. Mikor több mint 12 órás út után végre megérkeztünk, azt gondoltuk, hogy végre pihenhetünk az amúgy is fárasztó szezon után, vége az eddigi aggodalmaknak, amik kissé nyomták a vállunkat. Gondoltuk… Egyáltalán nem így történik semmi, hiszen kapunk hideget-meleget. Ugyanakkor nagyon hálásak vagyunk azoknak, akik mellettünk állnak, támogatnak, erősítenek. Szerencsére jóval több a pozitív visszajelzés, mint a negatívak, ám az utóbbiak is természetesek. Bármit csinálhat az ember élete során, mindig lesznek, akik nem értenek vele egyet, akik nem szimpatizálnak azzal, amit az ember képvisel. Nos, mi ezt elfogadjuk. Emberi módon kezeljük. Megértjük a másik oldal félelmeit is. Semmi probléma ezzel, hiszen “helyzet” van, aminek kezeléséhez meg kell találnunk az arany középutat. Csakhogy, mint a kapcsolatokban is, nem elég, ha ennek csak az egyik fél tesz eleget.

Kijelentjük, sokadszor immár, tisztában vagyunk vele, hogy veszélyeztetett terület mellől érkeztünk. Tisztában vagyunk vele, hogy mi is hordozhatjuk a vírust, elkaphattuk, betegek lehetünk. Tisztában vagyunk mindennel, viszont… ami sok, az sok.

Vasárnap késő este megszólalt a kaputelefon. „Ki lehet az?” – néztünk egymásra. Hát, bizony a rendőrség. Értetlenül néztünk egymásra, hiszen ilyen későn nem szoktak jönni ellenőrizni. Egyébként le a kalappal előttük, köszönjük nekik, hogy nem úgy tekintenek ránk, mint az ország első számú ellenségeire!

Kérdéssel fogadtuk őket: „Miért jöttek ki hozzánk, mikor a napi kontroll már megtörtént, kétszer is?” „Önök ellen feljelentést tettek!” – válaszolták.

Ott volt az a pont, hogy nem tudtuk eldönteni, nevessünk-e, avagy sírjunk, de a legfőbb, amit nem értettünk, hogy mi okból kifolyólag állítja ezt akárki. Mégis mi miatt jelentettek fel minket, mikor egész nap a lakásban vagyunk, az ajtót sem nyitjuk ki, csak a szolgálatban levő rendőröknek. Azt is épphogy, csak egy pillanatra. Egy kedves hölgy, aki a lakóépületben él, kitalálta, hogy mi, akikre amúgy nagyon szigorú szabályok vonatkoznak, ennek az ellenkezőjeként cselekedjük. “Hangoskodunk, kijárkálunk az ajtón, konfliktusba keveredünk a többi lakóval, illetve minden szabályt megszegünk. Fertőzöttek vagyunk, mit képzelünk magunkról, hogy itt vagyunk….” Természetesen ebből egy szó sem igaz, mert van annyi eszünk, hogy felmérjük a szabályszegés következményeit, ami lehet szabadságvesztés, egymillió forintig terjedő bírság. Egyébként magunktól is jöttünk volna önként karanténba, mint azt már írtuk a naplónkba, hiszen mindketten – ellenben számtalan hasonló szituációban lévő emberrel – figyelünk a környezetünkre, annak biztonságára. Sokan azonban félvállról veszik, ami szomorú. Ugyanakkor tiszteletünk azoknak, akik úgy alkalmazkodnak a eljárásokhoz, ahogy az helyénvaló.

A másik támadás egy facebook-komment volt, amit nem szeretném kommentálni, amiben számon kérik, hogy „mi a f…nak jöttetek haza…”

Sokan nem gondolnak bele, hogy csakis Értük vagyunk itt, a karanténban, nem ellenük! Most kellene a legjobban összetartanunk, mindannyiunknak. Most kellene empatikusnak lennünk egymással, segítenünk a másikat, amilyen formában csak lehetséges. Legfőképpen lelkileg. Sok-sok embernek azonban éppen lélekben kellene gyógyulni mindenekelőtt. Nincs rossz ember, rossz lélek, csak olyan, akinek több segítségre van szüksége. A segítség pedig most fontos. Ez a helyzet egyáltalán nem egyszerű. Senkinek.

Segítség helyett mi történik? A többség bántja egymást, rosszindulatú megjegyzéseket tesz, legszívesebben vérfürdőt rendezne egy szelet kenyér miatt. Ahogy bennünket, sokan másokat is támadnak. Jelenleg nincs olyan, hogy ennek, vagy annak van igaza. Elnézést, de jelen állás szerint ezt kellene a legeslegjobban lesajnálni.

Miből indul ki ez a nemtörődömség? Önzőségből. Egóból, ami túlnőtte az emberi értelmet, érzelmeket. Ennek az aktuális járványnak van más megközelítése is, amit az emberek bizonyos része nem vesz észre. Igazán látni nem a szemünkkel kell. Az igazi tanítás nem a látszatban rejlik. Összetartás, szeretet, figyelem! Ez lenne a cél. Mindig is ez volt. Úgy látjuk, az emberiség régóta az összeomlás szélén táncol, nyilván nem csak ezzel a kritikus helyzettel, hanem sok másikkal egyaránt. Mi teremtettük elő a helyzetet, a romlását, mi is tudnánk megállítani. Közösen, de, így képtelenség. Összhang nélkül.

Jól vagyunk, továbbra is pozitívan próbálunk hozzáállni, egyenlőre nincs egészségügyi panaszunk, de kissé elfáradtunk, ezért nem ígérjük, hogy minden egyes napunkról be fogunk tudni számolni. Azonban igyekszünk jelen lenni, és segíteni másokon innen is.

Kitartást azoknak, akiket hasonló lelki terror ér a hazatérése miatt! Egy percig se érezzétek magatokat rosszul attól, hogy itthon vagytok. Vigyázzon magára mindenki, és kérjük, ébredjetek fel!”

 

Éveket kaphat a rágalmazó
Hamis vád miatt 3 év szabadságvesztést is kaphat az az egyelőre ismeretlen rágalmazó, aki vasárnap éjszaka ráhívta a rendőröket az önkéntes karanténban lévő Dominikára és Fannira, Siófokon. Jogi szakértőnk szerint ráadásul rémhírterjesztés miatt is elszámoltathatják az elkövetőt, amiért ugyancsak 3 év szabadságvesztést szabhatnak ki rá.

 

Vörös Fannival és barátnőjével, Csősz Dominikával, akik március 14-én hajnaltól önként vállalt karanténba vonultak Siófokon. A huszonéves lányok az olasz határhoz közel, Tirolban, egy szállodában dolgoztak, ahol olasz vendégekkel is kapcsolatban álltak. Beszámolójuk követendő a példa, hogy miként viselkedjünk veszélyhelyzetben, hogyan kezeljünk egy világméretű járványt.

„Barátnőmmel 2019. december 10-én indultunk útnak Ausztriába, hogy ledolgozzunk egy hosszú szezont. Ekkor még gondolni sem mertük, hogy a világban mostanra ilyen krízishelyzet alakul ki. Folyamatosan olvastuk a híreket, persze mindig a biztos forrást kerestük, mivel rengeteg álhír terjedt el. Március 11-én kaptuk a bejelentést a főnökségtől, hogy a tiroli szállodák a következő, hétfői napon bezárnak. Az egyik szemünk sír, a másik nevet. Nevet, mert előbb láthatjuk a családunkat, bará­tainkat. Sír, mert sokan veszélyben vannak. Sír, mert az emberek hetven százaléka nem veszi komolyan a helyzetet, nincs bennük felelősségtudat, elővigyázatosság. Nagyon vártuk már, hogy beüljünk a kocsiba, és egyenesen Magyarország felé vegyük az irányt. Hálásak vagyunk, mert a szállodavezetőség előbb tette lehetővé számunkra az indulást, tekintettel arra, hogy magyar állampolgárok vagyunk.

Március 13-án mindent bepakoltunk a bőröndökbe, és útra keltünk. Barátnőm, Csősz Dominika kérdezte, hogy milyen érzések vannak bennem. Csak annyit tudtam válaszolni erre, hogy egyáltalán nem így képzeltem el. Nos, mindketten ugyanúgy éljük meg a dolgot. Félelem nélkül, pozitívan, mosolyogva, de kilátástalanságban, nem tudva, hogy mi lesz ennek a vége globális kitekintésben. Volt bennünk izgalom amiatt, hogy a magyar határhoz érve mi lesz az ellenőrzés folyamán. Mivel március 14-én, a hajnali órákban értünk oda, nem okozott gondot a várakozás, körülbelül 15 perc alatt sorra kerültünk. Lehúztuk az ablakot, megkérdezték, hogy pontosan honnan jöttünk. Tudjuk, hogy az emberi önzőség miatt rengetegen hazudnak az amúgy is rettentő helyzetben, de mi őszinték voltunk. Tirol azon részén töltöttük az elmúlt hónapokat, ami közel esett az olasz határhoz, illetve rengeteg vendéggel álltunk kapcsolatban, köztük olaszokkal is. Félreállítottak minket, hogy több kérdést tegyenek fel az általunk elmondottakról. Megmérték a lázunkat, de szerencsére semmi probléma nem volt. Felvették az adatainkat, papírokat kaptunk arról, hogy hatóságilag elrendelt karanténba kell mennünk otthon, ami 14 napig tart, folyamatos kontrollal. Az önkéntes karantént természetesen vállaltuk volna, mert magunkon kívül a környezetünkért is felelősek vagyunk.

Körülbelül egy órát töltöttünk el várakozással, amíg minden papírt és tájékoztatást megkapunk. Egyenesen arra a címre kellett mennünk, amit karanténcímként megadtunk. Lehetőségünk volt, hogy egy teljesen elzárt, üres lakásban töltsük ezt az időt Siófokon. Mire megérkeztünk, a hozzátartozóink mindent elintéztek, ami szükséges volt, hogy komfortban tölthessük el az időt. Nem érintkezhetünk senkivel, csak a rendőri ellenőrzés alkalmával nyithatunk ajtót. Szigorú büntetés lehet a vonzata, ha megszegjük a szabályokat. Tehát jelenleg két hét pihenés vár ránk, de cseppet sem vagyunk letörve, hiszen most fontos, hogy észnél legyünk, maximálisan pozitívak maradjunk, és úgy töltsünk tovább minden percet, hogy minden rendben van. Egyébként semmi gond nincs, mi abszolút jól tudjuk kezelni a helyzetet. Egyelőre nincs tünetünk, egészségesek és energikusak vagyunk. Olvasunk, tanulunk, nevetünk, zenét hallgatunk, filmet nézünk, valamint barátnőm segítségével meditálunk egész nap. Azt üzenjük mindenkinek, aki olvas minket, hogy legyenek elővigyázatosak, vegyék komolyan az intézkedéseket, pánik nélkül tartsák be az előírásokat és imádkozzanak sokat, hiszen ez az idő most arra szolgál, hogy lelassuljunk, jobban értékeljük az életet, egymást.”

Forrás: magyarnemzet.hu

Megosztom

Hozzászólások

Ezek is érdekelhetnek

Ajánlataink

A LikeBalaton kiadója a Mediaworks Hungary Zrt. © Minden jog fenntartva