Sümeget és környékét a 11. század elejétől királyi adományként a veszprémi püspökség birtokolta, ez határozta meg fejlődését és jelentőségét. De igazán a török megszállás idején vált jelentős és fontos várossá: amikor Fehérvár és Veszprém is elesett, a sümegi vár lett a Dunántúl egyik legfőbb bástyája, amit még az oszmán seregnek sem sikerült soha bevennie. A veszprémi püspökség is a sümegi várba menekült a törökök elől, és ott is maradt majd’ kétszáz éven keresztül. A ma látható palota fokozatosan, évtizedek alatt épült ki.
Azonban a dicsőséges évszázadokat hanyatlás követte. Az erődöt a Rákóczi szabadságharc után, 1713-ban felgyújtották, erősségeit lerombolták. Ettől kezdve a vár két és fél évszázadon keresztül ki volt téve az időjárás viszontagságainak, köveinek nagy részét a környező építkezésekre szállították el.
1957-ben Kozák Károly régész és Koppány Tibor építészmérnök vezetésével kezdték meg a vár hét éven át tartó feltárását és helyreállítását. A műemlék ezután hosszú éveken keresztül a Veszprém Megyei Idegenforgalmi Hivatal kezelésében állt, azonban a folyamatos karbantartási munkák elmaradása miatt 1988-ra a vár élet-, és balesetveszélyes állapotba került.
A Hivatal a vár kezelését ekkor átadta Sümeg városának, amely annak üzemeltetésére nem vállalkozott.
1989-ben kezdett felébredni a vár „Csipkerózsika álmából”
Erre a feladatra Papp Imre várkapitány és családja jelentkezett, akik megmentették a Sümegi Várat a pusztulástól.
Pappék először eltakarították a romokat, helyreállították az élet-, és balesetveszélyes helyeket, majd az Országos Műemlékvédelmi Hivatal engedélyével megkezdődtek a felújítási munkálatok is. A vár tornyai új tetőket kaptak, a gyilokjárók, lépcsők, faszerkezetek megújultak, a fedett helyiségekben színvonalas kiállításokat rendeztek be. A várudvar alkalmas várjátékok, lovagi tornák, szabadtéri színpadi előadások megrendezésére. A belső terekben az építéstörténetet és a középkor mindennapjait bemutató tárlat vármakettekkel, interaktív eszközökkel és vetítőteremmel várja az ide látogatókat egész évben.
A sümegi vár az elmúlt három évben felújítási munkálatokon esett át. Ezt követően kibővített kiállítással és megújult terekkel nyitotta meg kapuját a látogatók előtt március 29-én. Az Európa Kulturális Fővárosa programsorozat keretében Navracsics Tibor területfejlesztési miniszter ünnepélyes keretek közt adta át a vár kulcsát Papp Imrének, a Sümegi Vár várkapitányának.
A tárcavezető, aki egyben a térség országgyűlési képviselője is, a sümegi vár megújulása kapcsán hangsúlyozta:
Hozzátette: – Minden múltból örökölt javunk addig pusztul, amíg nincs olyan ember, aki a megszállottságig úgy gondolja, neki dolga a múlt bemutatása – A miniszter szerint – nem tud eleget köszönni a város és az ország sem ennek a családnak. E közösségek anyagi nehézségek, családi tragédiák mellett is kitartanak Magyarországot, a közjót szolgáló céljaik mellett, melyeket meg is valósítanak – hangsúlyozta Navracsics Tibor.
Sümegi várkapitány: A puszta falak üresek voltak, így szerveztük meg a lovagi tornákat
Papp Imre várkapitány lapunknak felidézi, hogy az Országos Műemlékvédelmi Hivatal a ’60-as években felújíttatta a sümegi várat, majd átadta a Veszprém Megyei Idegenforgalmi Hivatalnak, hogy üzemeltesse. — Azonban a ‘80-as évek végére a vár állaga annyira leromlott az elmaradt karbantartási munkálatok miatt, hogy majdnem úgy nézett ki, mint amikor a labancok felrobbantották 1713-ban.
Mivel a hivatal veszteségesen tudta üzemeltetni, ezért lemondott a várról és átadta Sümeg város vezetőinek, akik azonnal bezárták és életveszélyessé nyilvánították.
— Ezekben az években mi már itt voltunk a családommal, egy kis büfépavilont üzemeltettünk. Így egyrészt volt rálátásunk a várra, másrészt nem akartuk, hogy bezárva maradjon és tönkremenjen, ezért magunkra vállaltuk a vár üzemeltetését.
A műemlékvédelemnek az volt a kikötése, hogy olyan vállalkozó csoport üzemeltesse a sümegi várat, akik magukra vállalják a karbantartást is. Enélkül nem is lehetett volna üzemeltetni, hiszen a várban olyan állapotok uralkodtak, hogy már közlekedni sem lehetett – emlékezik vissza az első évekre Papp.— Mivel a várható bevételekből a szükséges felújítási és karbantartási munkákat nem lehetett fedezni, ezért elmentünk több utazási irodába, többek között Hévízre és Keszthelyre, hogy küldjenek vendégeket hozzánk. Addigra már kiállításokat is berendeztünk a Hadtörténeti Múzeum munkatársainak a segítségével »Vitézek és fegyverek« címmel.
Fotó: Nagy Lajos/Napló
— Az utazási irodában ülő hölgyek azt mondták, hogy »ugyan már, Papp úr, a puszta falak senkit sem érdekelnek: csináljunk programot, lehetőleg lovas programot«. Ezt a tanácsot megfogadtuk, és ez egy fordulópontot hozott az életünkbe. Ekkor kezdtük el szervezni a Sümegi Várjátékokat, ami a hőskorszakban 200-300 fős szereplőgárdával bírt, a színpad az várudvar volt a színpad, a vendégek pedig körbe, a falakon, a tetőkön, a teraszokon, a gyilokjárókon foglaltak helyet. Volt olyan időszak, hogy naponta ezer vendég is ellátogatott a várjátékokra. De továbbra is veszteséges volt a vállalkozás — mondja Papp Imre.
Fokozatosan telt meg élettel a vár környéke
Ekkor jött a felismerés, hogy a vendégeik a lovas bemutatókat és a lovagi tornákat követően a környékbeli éttermekbe mentek át, és ott fogyasztottak. De erre is találtak megoldást: középkori lakomákat szerveztek a vár falain belül. A menü általában speciális középkori levesből, utána sült libacombból, a végén kukoricapóza, vagy valamilyen desszert. De nem is az ételek voltak a vonzók a turistáknak, hanem az, hogy kézzel lehetett enni.
— Ez volt a nagy titok. A német és az orosz vendégeknek is tetszett ez a fajta vendéglátás. Innentől kezdve pedig már nagyobb léptékben tudtak haladni, mert a vendéglátás bevételét is a várra fordították. Ennek köszönhetően pedig a létesítmény sokkal gyorsabban fejlődött. S minél szebb és látványosabb lett, annál több vendég érkezett – sorolja.
Időközben a vár térségében kiépült egy várbirtok is, ahova le tudják vinni napjainkban is a várjátékokat és a lovagi tornákat is. Mindemellett szabadtéri és zárt lovas színház és lovagtermek is várják a látogatókat. Így télen-nyáron, szinte a hét mindennapján tudnak lovas programokat szervezni a vendégeknek.
Lovagi tornákkal és középkori bemutatókkal készülnek a húsvétra
– Itt tartunk most. Állami segítséggel és a NÖF-nek a közreműködésével elkészült a kápolnától a köves bástyáig a keleti szárny, amire nagyon büszkék vagyunk. Akárcsak arra a belső kaputorony előtt lévő, Magyarországon, sőt a világon is egyedülálló felvonóhídra, amit sikerült megőriznünk a középkorból – emeli ki a várkapitány.
Az idei húsvéti ünnep alatt lovagi tornabemutatókat tartanak. De a családok és a gyerekek megismerkedhetnek a vár udvarán az íjászattal, a solymászattal, a kovács- vagy a bognárműhely működésével, és megkóstolhatják a középkori konyha finomságait is.
Fotó: Nagy Lajos/Napló
Építészeti államtitkár: Akkor tud fejlődni egy műemlék, hogyha valaki a gondját viseli
Lánszki Regő, az Építési és Közlekedési Minisztérium építészeti államtitkára elmondta, hogy a sümegi vár keleti szárnya 1,1 milliárd forint uniós forrásból újult meg, és vált egész évben látogatható kulturális attrakcióvá. A hosszú távú cél az, hogy a sümegi várhoz hasonlóan az ország valamennyi műemléke megújuljon, és új tartalommal teljen meg – hangzott el az átadón. Az államtitkár hozzátette, hogy az új építészeti törvény a jobb, teljesebb, egészségesebb élet feltételeit hivatott megteremteni, ennek érdekében 2025. december 31-ig meg fog történni a műemlékek teljes körű felülvizsgálata.
Az országos főépítész arról is beszélt, hogy nem új műemlékvédelmi törvényt kívánnak megalkotni, hanem – egy átfogó, az építésügyet, az építészetet, a kulturális örökségvédelmet, valamint a mérnökkamara és az építészkamara működését szabályozó nagy, egységes törvénytervezetet. Erről fog tehát szólni a magyar építészetről szóló törvény. Ezen belül kiemelt részt szentelünk a meglévő értékeinknek, épületállományunknak, ezen belül is a műemlékeknek. Alapvetően ez egy szabályozási környezet, megnézzük, hogy hogyan tudjuk helyzetbe hozni ezeket a területeket.
Lánszki Regő szerint az már nem az építészeti törvény hatásköre, hogy ezek a műemlékek milyen tulajdonban vannak, állami vagy magánkézben. – Azt nézzük meg, hogy milyen eszközökkel nyúljunk ezekhez, milyen kedvezményt vagy támogatásokat tudunk adni, mik legyenek a főbb műemlékvédelmi szempontrendszerek. Ez a kerettörvény erről is szól.
– Azt is folyamatosan nézzük, hogy az állam tulajdonában lévő műemlékekkel kapcsolatban mi a helyes stratégia. A legfontosabbnak azt tartom, hogy minden épületnek legyen gazdája. Akkor tud fejlődni bármelyik ingatlan, hogyha valaki a gondját viseli. Erre a sümegi vár is nagyon jó példa. Az elmúlt évtizedekben volt itt egy személy, Papp Imre és a családja, aki felkarolta ezt az épületet. Enélkül nem működött volna. Az ilyen műemlékek esetén valakinek ott kell lennie reggeltől késő estig, látni kell a legapróbb problémákat, tudnia kell mi a vízió és együtt kell élnie az épülettel. Mi ezt a szemléletet szeretnénk a jövőben az állami tulajdonú műemlékekkel kapcsolatban is meghonosítani – tekint a jövőbe az államtitkár.
Arra a kérdésre, hogy a kastélyok, várak, illetve a műemlék épületek esetében felújított és hozzáépített részek, valamint a már meglévő elemek összhangját szabályozni kívánják-e, Lánszki azt feleli, hogy – nem jó irány, hogyha valamit túlszabályozunk. Semmi jóra nem vezetne, ha paramétereket adnánk meg például az elő- vagy oldalkerteket illetően.
Lánszki hozzáteszi: – Minden egyes épületnek külön története van. Finoman kell hozzájuk nyúlni és alkalmazkodni kell a már meglévő értékhez. Ezért a törvényben azt rögzítjük, hogy mind a műemlékek, mind a zöldmezős beruházások tekintetében is kötelező lesz főépítészi véleményt kérni. Fontos, hogy olyan vegye kézbe ezeket a munkákat, aki érti, tudja, miként viszonyuljon egy-egy ilyen beruházáshoz, induljon el egy kommunikáció. Így csinálják ezt Franciaországtól Angliáig mindenhol, itthon is ezt a szemléletet szeretnénk meghonosítani.
Fotó: Nagy Lajos/Napló
Az államtitkár végül a fenntarthatóság és az élhetőség szempontjait értelmezi: – Az talán az egyik legfontosabb kérdés, amikor belevágunk egy építkezésbe vagy egy ingatlanfejlesztésbe, hogy önmagunknak, vagy pedig továbbértékesítésre tervezzük, illetve hasznosítjuk az adott épületet. Azaz pontosan tudni kell a funkcióját. A jelenlegi gazdasági- és rezsihelyzetet tekintve alapvető fontosságú, hogy ezek az épületek fenntarthatóak legyenek. Nem fordulhat elő, hogy egy felújítás után azzal küzd vagy a kormány, vagy az állam, vagy akár egy magánberuházó is, hogy nincs pénz a fenntartásra – hangsúlyozza.
A legfontosabb az előkészítés és a pontos tervezés, amelybe a későbbi, fenntartható beruházásokat is bele kell kalkulálni. Az adott, hogy egy épületet milyen szerkezetekkel építjük, milyen gépészeti rendszerekkel bír; de az is, hogy milyen programokkal lehet megtölteni, illetve miként termel bevételt. Ez egy igen komplex kérdés. A nap végén minden ilyen beruházásnak úgy kell megvalósulnia, hogy önmagát fenn tudja tartani, és lehetőség szerint minél több profitot termeljen, hiszen az a későbbi felújításokra is kell majd forrás – mondja végül Lánszki Regő.
