Ramassetter Vince sümegi – németalföldi származású – iparos és kereskedő családba született, már édesapja is a kékfestő mesterséggel foglalkozott, de szőlőbirtoka és borkereskedése is prosperált.
Vince a családi vállalkozásban az indigófestő üzletágért felelt, külföldi útjai során azonban felfigyelt arra, hogy a magyar borok jóval olcsóbbak és finomabbak, mint a külhoniak. Édesapja halálát követően ezért figyelme egyre inkább a borkereskedelem felé irányult, megkezdte a magyar borok összehangolt külhoni forgalmazását.
Ramassetter utca 10., ebben a házban élt haláláig Ramassetter Vince, „Sümeg atyja”. Fotó: Fortepan
Sümegi népszerűsége gazdasági sikereivel párhuzamosan növekedett, így egyre elismertebb lett lakóhelyén is. Feleségével, Kompanik Zsófiával aktív társadalmi életet éltek, több szervezet, alapítvány tagjai lettek.
Ramassetter felkarolta a helyi oktatási és egészségügyi fejlesztéseket, 1846-ban az iparostanoncok oktatására, 1855-ben egy reáliskola támogatására szervezett alapítványt, de téglagyárat is alapított a városháza, kórház megépítését szolgálva. Mindezen tevékenységét meghálálva a sümegiek városi tanácsossá és városbíróvá választották.
Mint bortermelő is kiemelkedő munkát végzett. Somlón, Csobáncon és Badacsonyban vásárolt szőlőt, amit maga művelt nagy gonddal és szakértelemmel. Kiváló borai külföldön is elismeretek lettek, a londoni Charwood and Owen cég forgalmazta azokat.
Saját borai mellett – mint borkereskedő – ő indította el a világhírnév útján a balatoni borokat, amikor is világversenyeken vett részt velük (Londonban, Bécsben, Berlinben), sikerrel. RAMASETTER SÜMEG feliratú üvegbutellái bejárták egész Európát.
Példamutató tevékenységét Ferenc József osztrák császár és magyar király 1874-ben nemesi cím adományozásával hálálta meg, a következő indoklással:„…Emlékezetül adjuk, ezennel tudatván mindenekkel kiket illet, hogy Mi, Személyünk körüli magyar ministerünk előterjesztése folytán kegyelmes tekintetbe véve Ramasetter Vincze, zalamegyei földbirtokos azon érdemeit, amelyeket a közjó, népnevelés, gazdászat és a közügyek előmozdítása körül, emberbaráti érzelme, buzgó és eredménydús tevékenysége, önzetlen áldozatkészsége által magának szerzett – nevezett Ramasetter Vinczét és általa hites neje született Kompanik Zsófiától származó mindkét nembeli valamennyi törvényes ivadékát Magyarországunk és Társországai valóságos, igaz, régi és kétségtelen nemesei közé és sorába már múlt évi április 17-ik napján kelt legfelsőbb határozványunkkal felveendőnek tartottunk.”
Ramassetter Vince amilyen sikeres volt gazdasági és közéleti tevékenységeiben, olyan sikertelen volt családi életében: gyermekei – Károly és Matild – korán elhunytak, így vagyonát városára hagyta. Személyisége máig hatással van egykori lakóhelye életére, hagyományaira: egészalakos bronzszobra (Istók János műve) a város központjában látható, a Ramassetter-díjat – 1993 óta – a Sümegért kiemelkedően tevékenykedő polgárok kapják. A Somló-Sümeg-Badacsony, azaz Ramassetter Vince borútja a ramassetter-i értékek mentén hirdeti e vidék borainak kiválóságát és szervez színvonalas programokat.
Mártírok útja 1. Ramassetter Vince (1806-1878) szobra. Fotó: Fortepan
Ramassetter Vincét Sümeg Széchenyijeként is emlegetik, méltán. Ha alakját, személyiségét jobban meg szeretnénk ismerni, ismét Eötvös Károlyhoz kell visszanyúlnunk, aki A balatoni utazás vége című művében hosszan és szépen emlékezik meg róla. Zárásképp és kedvcsinálóként Eötvöstől idézünk, akinél szebben kevesen jellemezték azt a Ramassetter Vincét, aki nagylelkű, önzetlen iparos-kereskedőként elindította Sümeg városát a polgárosodás útján:
„Százezreket adott Sümeg városának, szülőföldjének. Alapított reáliskolát, hogy jó iparos és becsületes kereskedő legyen a magyar fiú. Adott rá harminczezer forintot. Alapított felső leányiskolát, hogy derék mívelt asszony legyen a magyar leány. Adott rá húszezer forintot s odaadta lakóházát, az is annyit ért. Adott a városnak téglagyárat nagy telekkel, építsen szép új városházát.
Alapított kórházat húsz ágyra s adott hozzá nagy telket és 180 holdas gazdaságot majorbeli épületekkel. Alapított cseléd-ösztöndíjat és szegény lányok számára kiházasítási alapot. Édes felesége nevének emlékére megalapította a Zsófia óvodát… Gyermekei korán elhaltak, rokonai nem voltak közelében. Hagyott ugyan ezekre is, jó módban hagyta ezeket is, de borüzletében úrrá tette pinczemesterét és üzletvezetőjét: ezek dolgoztak, fáradoztak, szerezték a vagyont velem együtt – őket illesse szép örökség. Legyen igazság a házamban akkor is, amikor én már nem élek. Bölcs volt a halálban is.”
Kovács Emőke
