2020.03.12. 06:20
Trabanttal hajtottak a Balaton jegére
Eperjes Károly Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész, rendező, a Kaposvári Egyetem tanára Életműdíjat kapott a Magyar Filmakadémiától. A Halhatatlanok Társulatának Örökös Tagja 1980-ban a Csiky Gergely Színházban kezdte pályáját, s akkor még „kanbulikat” rendeztek a Balaton jegén, amelyre Trabanttal hajtottak rá. Azóta már „benőtt a feje lágya”, felnőttként megtért, s ha Szemesen át vezet az útja, mindig beugrik a temetőbe, imádkozni a színészkirály, Latinovits Zoltán sírjánál.

– Hogy érte a hír: életműdíjat kap?
– Meglepett, s egy pillanatra nem is tudtam megszólalni. Az villant belém: ennyire megöregedtem?

– Ahogy láthattuk a fotókon: Béres Ilona, Cserhalmi György bottal érkezett, és Pécsi Ildikó is meglehetősen nehezen tud járni. Ön viszont remekül tartja magát. Mi tartja karban? A hite?
– Remélem, hogy a hitem, de nem csak az. Én vagyok a legfiatalabb az életműdíjas kollégáim közül, s nem dicsekvésből mondom, de még tudok focizni. Remélem, ez sokáig így marad, mint ahogy a Szent Kenyérért való sorban állás is a napi miséken, ami mindennek – az egészségnek is – a kulcsa.

– Az életműdíj egyfajta összegzés is. Filmszerepei közül melyik alkotást tartja a legkiemelkedőbbnek? A tanítványokat, A Hídembert, az Eldorádót, vagy a 6:3-at – hogy önkényesen kiemeljek néhányat a sorból?
– Legfontosabb a Hídember, szakmailag a legsikeresebb az Eldorádó, a népszerűbb filmjeim közül a 6:3, de a legkedvesebb számomra az első Bereményi-film: A tanítványok.

– Szabó István legújabb, Zárójelentés című filmjéről megosztó kritikák jelentek meg, ám az ön alakítását remeknek tartják. Egy papot játszik a filmben. Kristóf atyát. Eredetileg papnak szánták a szülei…
– Mint minden normális katolikus család, így az enyém is úgy gondolkodott, hogy az első fiút illik papnak szánni, így engem is felajánlottak Istennek. Ez nem dresszúra, hanem egy szép hagyomány. Ráadásul 16 évesen tudtam meg a szüleimtől, amikor felsejlett, hogy akár pap is lehetnék. Ha jó papokkal találkozik az ember, akkor példa lehet a hivatásuk. Én nem lettem az, de sok papbarátom van; a püspökök között is, és már az is előfordult, hogy egy-egy szerepemben ötvöztem az ismerős papok figuráját. A Zárójelentésben erre nem volt szükség. Annyira egyedi ez a papszerep, amit játszom, ugyanakkor esszenciális, s különleges: egy szerzetes, aki hazatér saját falujába, aztán egy idő után visszamegy a rendbe szerzetesnövendékeket tanítani.

– Újra elsős színészosztálya van a Kaposvári Egyetemen. Hogy vélekedik a tanítványairól?
– Úgy látom, a mai generációnak sokkal nehezebb, mint amilyen a mi időnkben volt. Az ördög mindig csinos, de soha nem volt olyan csinos, mint most. A mai nemzedéket elérte a géptudás, a sok információ kora, és kevesebb lelki munícióval és egyetemes tudással érkeznek az egyetemre. Komoly hiányokat kell pótolni. Ez nem feltétlenül az ő bűnük. Viszont sokkal okosabbak, és sokkal szélesebb a „géppraktikus” látómezőjük. Ez előnyük, de egyben hátrányuk is. Például a feladatok kidolgozása papíron, komoly próbatételt jelent nekik, viszont kaphatók a jóra.

– Aki ismeri önt, az tudja, hogy nem rejti véka alá véleményét a politikáról. Orbán Viktor miniszterelnök évértékelő beszédén is láthattuk, s a felújított kaposvári Csiky Gergely Színház avatóünnepségén is a kormányfő közelében nézte a díszelőadást. Jó, ha egy színész politizál?
– A színész is ember; jó ha ember. Jó, ha érzékeny, s ha kell, kinyilvánítja a véleményét.

– De az legalább annyira jó, ha evangelizál. Mint ahogy ön teszi. Teljes erőbedobással hirdeti az Örömhírt…
– Keresztény embernek ez feladata, pláne ha katolikus.

– Felnőtt megtérőként, évtizedekkel ezelőtt, furcsa szemmel néztek önre, s a művészvilágban is bolondnak tartották emiatt. Így van ez most is?
– Így, de én ezt csibészes katolikus „büszkeséggel” fogadom. Tudom, hogy helyes úton járok.

– Thália és teológia címmel jó pár éve megjelent egy „beszélgetőkönyve” Bolberitz Pál atyával, aztán a Kairosz Miért hiszek? sorozatában „Az igazat mondd, ne csak a valódit” címmel. Nem lesz folytatás?
– Én is gondolkozom rajta, és érzem is, hogy kellene folytatni, de ezt még át kell imádkoznom. Ha Bolberitz Pál atya felépül, miért ne lehetne folytatni a megkezdett beszélgetést; akár közösen is? Izgalmas lenne, legalábbis számomra. A memoárra lányom kapacitál, aki ugyan végzett jogász, de a második diplomáját kommunikációból szerzi. Furcsa, de ügyes memoár lehetne egy apa–lánya beszélgetés.

Zárójelentés a Szivárványban

Kaposváron legközelebb március 11-én a Szivárvány Kultúrpalotában találkozhatunk Eperjes Károllyal. A Zárójelentést vetítik, s utána tartanak egy közönségtalálkozót is. Börcsök Enikő is vele tart, akivel együtt játszik a filmben, s aki egy időben szintén tagja volt a kaposvári Csiky Gergely Színháznak.
Feledhetetlen József Attila-estjét is elhozza hamarosan Kaposvárra.
– Egy rendhagyó fellépésel készülök, mert tartozom ezzel Varga László megyés püspök úrnak és Rumszauer Miklós helynök atyának, mivel egyszer elmaradt az osztályom fővárosi tartózkodása miatt – mondta Eperjes Károly.

Csuhába bújt

– A Pesti Magyar Színházban a Legyetek jók, ha tudtok darabban Néri Szent Fülöpöt játszom, a Pinokkióban Gepetto mestert, de az általam rendezett Muzsika hangjában is játszom, és itt állítom színre a Romeo és Júliát, a soproni Petőfi Színházban pedig én vagyok Gomböntő a Peer Gyn­tben.

Forrás: sonline.hu

Megosztom

Hozzászólások

Ezek is érdekelhetnek

A LikeBalaton kiadója a Mediaworks Hungary Zrt. © Minden jog fenntartva