Idén negyedik alkalommal mozdult meg a Szent György-hegy, izgalmas borokkal, csak erre az estére megnyitó helyszínekkel, koncertekkel, gitárzenével, fűben ülős piknikkel, Dj-szettekkel várták az idelátogatókat. Az idő tökéletes volt egy borozós túrához, délután 25 fok, szikrázó napsütés fogadott bennünket.
A mai feladat: távolba nézés
Fotó: Mihály Szilvia
– Azt gondolom, hogy aki egyszer eljön hozzánk, sosem felejti el – meséli az esemény megálmodója, Budavári Dóra. – Már büszkén mondhatom, hogy számos törzsvendége van a rendezvénynek. Távolabb vagyunk a parttól, de a kilátást a Balaton fölött őrködő tanúhegyek keretezik, fényesebbek a csillagok, végeláthatatlanok a szőlősorok, azok találnak ide, akik valami különlegesre vágynak.
A részvételt limitáltuk, 2300 főt engedtünk fel ma a hegyre, hiszen mind a vendégeknek, mind a vendéglátóknak fontos, hogy tudjanak kapcsolódni, egymással beszélgetni.
A belépő karszalagot és egy borospoharat a hegy lábánál kaptuk meg, itt hagytuk az ország legszebb parkolójában az autónkat is. Egészen különleges egy hatalmas mezőn megállni, ahonnét látod a környező hegyeket.
– Azt szeretnénk, hogy a Szent György-hegy egész évben a gyalogos turisták paradicsoma legyen – mondta Dóri.
Parkolj le és gyalogolj fel a hegyre
Fotó: Mihály Szilvia
A borospohár környezetvédelmi funkciót is ellátott, hiszen a helyszíneken ebbe kaptuk a borokat, szörpöket, vizet, nem kellett eldobható műanyag poharakat használni.
Saját pohárból kóstolhattad a hegy borait
Fotó: Mihály Szilvia
Kaptunk egy térképet is, rajta a résztvevő borászatokkal, akik egytől egyig azon dolgoznak, hogy megmutassák ennek a vulkanikus hegynek a kivételes adottságait. Minden borászatnak és minden bornak megvan a maga egyénisége, a bortérkép kiemelt borainak végigkóstolása után kialakult bennünk egy teljesebb kép a hegyről.
Már a pincékből kiszűrődő zenei sokszínűség is ezt a színkavalkádot jelezte, számtalan borfaját kóstoltunk, rajnai rizling, szürkebarát, olaszrizling, bakator, furmint, kéknyelű, hárslevelű, rózsakő, pinot noir is került a pohárba, a zenei kínálatban volt retro, techno, rock, jazz, cigányzene és balkáni fúvós zenekar is.
Éhen sem maradtunk, a zsíros kenyértől a az indiai egytálételig terjedt a vendéglátók kínálata, volt lángos, tortilla, pizza, lecsó, szalonnás langalló, raclette, BBQ, pulled pork szendvics, vetrece, pacaltpörkölt és csülök is.
Egy egyszerű lilahagymás zsíros kenyér is emlékezetes, ha ilyen környezetben eszed.
Fotó: Mihály Szilvia
Egészen szürreális élmény egy deep-house dallamot hallgatni a szőlősorok között, miközben a távoli hegyeket kémleled.
Egy piknik plédre, egy szikladarabra vagy egy farönkre telepedve is üldögélhettünk, bár sokan voltak, nem volt tömegérzetünk sehol, ennél szabadtéribb és nagyobb területű gasztrofesztivált nem láttunk még.
Egy kellemes estét töltöttünk együtt a hegyen kalandozva, lefelé százezernyi csillag pislákolt az égen, miközben a koromfekete éjszakában telefonokkal és zseblámpákkal világítva indultunk haza.
Nézd meg képeinket:
