Mihály Szilvia | 2022.03.10. 08:00

Romjaiban is lenyűgöző a Balaton fölé magasodó Emmaus

A Szent György-hegyi remetelak még összedőlt tornyával is rabul ejti rajongóit. A szakrális helyen a vandalizmus nyomai és a természet végtelen ereje szürreális módon egészítik ki egymást.

Valami megmagyarázhatatlan erő vonzza a turistákat az összedőlt tornyú Szent György-hegyi Emmaus kápolnához. Bár a terület magántulajdonban van és nem látogatható, sokan másznak be körbejárni az egykor népszerű, kerítéssel körbevett szakrális helyet.

Van, aki a kutyájával kirándul erre
Fotó: Mészáros Annarózsa

A tulajdonos, Ify Lajos plébános halála után, 1967 óta a tucatnyinál több örökös nem törődött az állagmegóvással, az egyház nem szentelte fel, a hely nem állt semmilyen műemlékvédelem alatt.
A nyáron még bizakodtunk, hogy megmenthető a pusztulástól az ikonikus kápolna, és Bögös András építész a Magyar Művészeti Akadémia ösztöndíjprogramjában elvégzett vizsgálatai alapján helyreállítási terveket is készített, de nem sikerült megmenteni a kápolnát, 2021. november 27-én a tornya magától összeomlott. Gyere, mutatjuk, mi fogadott bennünket.

Siralmas látvány a tornyát vesztett kápolna
Fotó: Mészáros Annarózsa

Sírok a dombtetőn

Az egykor szebb napokat látó épületegyüttest a tavaszi időszakban nem rejti el az ágak, kúszónövények burjánzó zöldje, az áthatolhatatlan dzsungel látványa helyett most pőrén tárják elénk a valóságot a tornyát vesztő főépület mögött düledező házikók. Megtaláltuk a telken levő három sírhelyet is. A plébános és két házvezetőnője a telek legfelső részén nyugszik, bár a hivatalos információk szerint a kisapáti temetőben lettek eltemetve.

Gondozott sírok a dombtetőn
Fotó: Mészáros Annarózsa

Ify Lajos emlékét ma is aktívan őrzi egy kis közösség, a sírokon virágok, itt fent minden rendezett. A felvezető kis ösvények mentén sarjad az élet, buja zöld növények, és színes, sárga, kék erdei virágok bontják szirmaikat, teljesen szürreális a látvány.
A hely békés, nyugodt, szellemeknek nyoma sincs, de az emberi hanyagság és nemtörődömség nyomai a házak és a kápolna körül szembetűnőek.

Még nem nőtte körbe az erdő az elhagyott épületeket
Fotó: Mészáros Annarózsa

Az idilli múlt

Eszünkbe jut egy korabeli kéziratos levél, melyet egy kirándulás után írt 1958. áprilisában dr. Zlinszky Jánosné Sternegg Mária írt Sternegg Ferencnének. Itt olvashatsz erről bővebben.

„Egy öreg plébános él itt, saját két kezével miniatűr „farmot” vagy kis keresztény telepet létesített. Az Emmaus nevű tornyos házban – lakóház –, van a kis kápolna. A Nektárban a présházféle, teljesen berendezett egy szoba tornáccal, Animal feliratú házban vannak a tyúkok, a remetelakban lakik Anna néni, a házvezetőnő, és a Názáret szintén lakóház. Képzeld el, hogy ezek hófehérre meszelt kis házak egy akkora fennsíkon, mint például a Svábhegy alsó része. Minden szobában van kereszt, Szt. György, Szt. Cecília képe, óra és egy szarukürt = halálkürt. A szőlőültetvény belenyúlik a kis építmények köré. Mindenfelé kis fehér szobrok állanak. Minden példás rendben a ház körül, a szőlőkaróktól kezdve a szerszámokig minden a helyén van. A szobákban sok könyv, tarka függönyök, magyaros kézimunkák, festmények, rengeteg virág, zöld növény. Papok a paying guestjei, főleg a pap bácsinak, ő faragja a kerti székeket, kőlapokból padot készít, gyümölcsfákat ültet, stb. A kilátás innen Halács, Csobánc, kis- és nagy-Gulács, Badacsony, Szigliget: így sorakoznak egymás mellett a hegyek, s köztük kicsillan a Balaton. Közvetlenül alatta teraszos szőlők, elszórt apró házikókkal. A telek legmagasabb pontján van egy kripta három sírgödörrel, ezt is ő építette. Olyan, mintha temetésre készítették volna elő. A pap bácsi igen kedves, majd a hét közben bemegyünk hozzá. Hívott, hogy ha kedvünk van, segíthetünk neki a ház körüli munkában.”

Ify kápolna (1958), tulajdonos: Kuslits Mária (Zlinszky János lánya)

A csupasz jelen

A kis házakban most a példátlan rend helyett káosz uralkodik, el sem lehet dönteni, hogy a hatalmas szemét és újságkupacok alatt rejtőző bútorok korabeliek, vagy később hurcolta fel valaki ezeket az ágyakat, szekrényeket a házakba. Találunk a 60-70-es évekből is újságokat, de a közelmúltról is tanúskodik jó pár szupermarketes hirdetési lap.

Ki hozhatta ide ezt a lapot?
Fotó: Mészáros Annarózsa

Nyomokban fellelhetők a boldog idők pillanatai, az Animal nevű épület itatóján a felirat – Jó étvágyat Mazsi – még most is olvasható. A kis házak padlásain befőttesüvegek, a konyhákban konzervdobozok, néha az az érzésünk, nem tíz vagy húsz éve hagyta félbe valaki itt a vacsoráját, hanem nemsokára megérkezik az erdei túráról, és bakancsát lerúgva lepihen valamelyik ágyra.

Bakancslista….
Fotó: Mészáros Annarózsa

Az ablakok egy részén még függöny, na, már nem hófehérek, hanem a szürke ötven árnyalatában játszanak, van, ahol nejlonnal vonták be a kitörött ablakok helyét, hogy ne süvítsen be a szél. Kik húzták meg magukat a hajlékokban, nem tudjuk.
Kidőlt ajtók, csorba tányérok, szétdobált ágyneműk, párnák, egy-egy elveszített cipő és ruhadarab, több zsáknyi szemét várja a sorsát a roskadozó, beszakadt nádtetejű kis lakokban.

Csipkefüggöny és egy WC….
Fotó: Mészáros Annarózsa

A ledőlt torony

A főépület összedőlt tornya úgy hajlította meg az épületet tartó acélsodronyokat, mintha gyurmából készültek volna, a hatalmas betonfalak kártyavárként omlottak össze az ősz végén, de az épület tövéből sarjadó fák, orgonabokrok nem sérültek, hamarosan újra zöldbe borulnak.

Hamarosan zöldbe borulnak a fák
Fotó: Mészáros Annarózsa

Már nem lehet körbesétálni a szobrokkal díszített főépületet, de a kis zöld tisztásra még le tudunk jutni. Itt számomra is megáll az idő, előre tekintve a Balaton és a körülötte levő hegyek végtelensége látható, a hátunk mögött egy összedőlt épület maradványa, rajta hófehér szobrokkal, az Emmaus felirattal, felette a világító kék éggel. Végtelennek tűnő pillantok ezek, szinte hallani, ahogy megszólalnak a misére hívó harmónium dallamai.