A résztvevők minden korosztályt képviseltek, a gyerekek sem maradtak otthon, a nagyobbak megpróbálkoztak a fosztással, a kicsik rajzoltak. Az asszonyok pedig otthonkát, fejkendőt öltöttek és
pogácsákkal, hagyományos süteményekkel, például laskával érkeztek. Volt, aki disznótoros kóstolót vitt magával, más a faluban ilyenkor szokásos csemegét, főtt, aszalt gyümölcsöt kínált.
Munka közben emlékeztek a régi tollfosztásokra, amikor a szomszédoknál téli estéken összegyűlve készítették elő ily módon az ágyneműbe valót.
Amíg járt a kezük kipletykáltak mindenkit, akit csak lehetett, ettek, ittak, nótáztak. A vicc kedvéért néhányan verebeket csempésztek a szobába, hogy azok aztán röptükkel alaposan összekeverjék a tollat
de a tréfa áldozata sem maradt adós sokáig, amint alkalom adódott, viszonozta a csínytevést.
Verebet ezúttal senki sem vitt magával, de mivel a Magyar Kultúra Napját is ünnepelték egyben, többen verseket olvastak fel, az intézmény vezetője pedig köszöntőjében a hagyomány múltjáról beszélt. A Nyugdíjas Klub ötlete volt összekapcsolni az ünnepet a hagyománnyal, legyenek együtt az asszonyok, énekeljenek, fosszanak, hallgassanak verseket.
– A nagyobb tollakról egykor lefosztották a pehelytollakat, a pihét megmosták, megszárították, zsákba gyűjtötték. A fosztás ideje ősz, tél volt, a falvak régi szokásai voltak a tollfosztások
– emlékezett Zámbó Mária.
Az idei fosztáshoz a tollat az asszonyok egyike gyűjtötte éveken át és őrizte mostanáig a padláson, mivel a faluban már nem tartanak libákat a házaknál, így toll sincs. A megfosztott tollat összegyűjtik és a hamarosan kialakítandó tájház ágyneműihez ajánlják fel.
A lesenceistvándi asszonyok tavaly élesztették fel a tollfosztás hagyományát, idén még többen érkeztek a programra
Fotó: veol.hu/Tóth B. Zsuzsa
:
Forrás: veol.hu
Nyitókép: veol.hu/Tóth B. Zsuzsa
