2020.01.10. 10:00
A tihanyi Barátlakások
A Tihanyi Bencés Apátságot 1055-ben megalapító I. András király (1046-1060) feleségével Anasztázia kijevi hercegnővel együtt annak hazájából, a Kijevi Ruszból bizánci szertartású papok és szerzetesek is érkeztek Magyarországra. Egy csoportjukat a tihanyi Óvár keleti oldalában, a bazalttufába vájt barlangokban telepítette le az alapító, másik csoportjukat pedig Visegrádon.

A tihanyi Óvár
Az Óvár kettős földvára a Balaton térségében a legszebb, legépebben fennmaradt földvár. A korai vaskorban (Kr. e. 8-5. század) építették, belül település volt, amelynek utolsó lakói a kelták voltak. A tó felől nincsenek sáncai, itt meredek part és erdő védte. A többi oldalról, a lankás lejtők felé földsánc védi a karéjt, amely három részre tagolódik.

A Barátlakások elnevezése még: Oroszkő (eredetileg „Vruzku” (1267-es oklevél, utalás arra, hogy Oroszföldről érkeztek az első szerzetesek) és Petra (a barlangmonostor görög neve az egyházi terminológiában; a kifejezés a Tihanyi alapítólevélben szerepel). A barlangmonostor védőszentje Szent Miklós püspök volt, aki mint patrónus leggyakrabban a vízközeli települések esetében fordul elő (pl.: Fertőszentmiklós, Gyergyószentmiklós, Liptószentmiklós). A Tihanyi-félszigeten így nyugati (bencés) és keleti, bizánci rítusú szerzetesek éltek együtt: találkozóhely volt Kelet és Nyugat nagyhatalmai (Keletrómai Birodalom; Német-Római Császárság), felekezetei és hagyományai (görög és latin nyelvű kultúra) között. A barlangmonostor a XIV. század közepe táján néptelenedett el.

Ma három barlang látható és látogatható. Korábban több „cella” is látható volt, de az évszázadok folyamán a többségük beomlott, örökre eltűnt. Ha a kikötőből megyünk fel a Barátlakásokhoz, az első helyiségben egy megemelt „szentélyt” és egy kőoltárt találunk, továbbá sírhely maradványát.

….

Szent Miklós püspök emlékezete a Tihanyi Bencés Apátság XVIII. század közepén készült címerében maradt fenn. Lécs Ágoston apát úr (1740-1760) a monostor második megalapítójának tartotta magát, hiszen a török kor pusztulása után ő építtette fel az apátságot úgy, ahogy ma is láthatjuk.

Festményén bal kezében egy tervrajzon a megálmodott új tihanyi apátsági templomot tartja, alatta az I. András-féle alapítólevélből szerepel a legfontosabb mondat: „supra firmam petram”, tehát „szilárd kősziklára” kívánja ő is építeni Isten házát. Nemcsak ebben a tekintetben hasonlított I. András királyra, hanem abban is, hogy a bizánci egyház egyik legnépszerűbb szentjének, Szent Miklós püspöknek (vagyis a „Mikulásnak”) az emlékezetét is fenn akarta tartani, ha már nem is élnek keleti szerzetesek a félszigeten.

Az apátság több helyen is látható címerében Szent Miklós püspök, a hajósok védőszentje horgonyt nyújt a viharban segítséget kérő tengerészeknek. Így kérhették pártfogását hosszú évszázadokon keresztül a Balaton feletti sziklafalban lévő monostor szerzetesei és Tihany község lakói, akiknek fő foglalkozásuk az olykor igen veszélyessé váló Balatonban való halászat volt. A tihanyi apátság XVIII. században sokat használt Szent Miklós ereklyetartója is elénk idézi a szláv szerzetesek jelenlétét.

 

Mit jelent a „bizánci szertartás”?
Az ún. nyugat-keleti nagy egyházszakadás (1054) előtt a keresztény egyházban több rítus, vagyis szertartási nyelv és szertartási gyakorlat létezett. Ilyen pl. a latin nyelvű római szertartás, amely Nyugat-Európában volt gyakorlatban. Kelet-Európában, a Keletrómai Birodalom, később a Balkán-félsziget és az első orosz államok területén a görög és ószláv nyelvű bizánci szertartásrendet alkalmazták az istentiszteletek alkalmával. A keresztény hit tartalma tehát azonos volt, igen kis eltérésekkel, azonban a szertartásokat a helyi nyelv és szokások szerint végezték.

Ma Magyarországon a római katolikus egyházon belül nagyrészt a római rítust alkalmazzák, már magyar nyelven, de Kelet-Magyarországon élnek görög szertartású római katolikusok, akik a bizánci liturgiát végzik – szintén magyar nyelven. Ilyen volt az egykor a tihanyi Barátlakásokban élt szerzetesek istentisztelete is, de ószláv nyelven végezték.

A nagy egyházszakadás után formálisan is kettévált a keresztény egyház: a római katolikus egyházra, amelynek élén a római pápa áll; illetve az ortodox egyházra, amelyek nemzeti egyházakból áll, élükön általában a főváros fő-püspökével (pl. az orosz ortodox egyház, élén a moszkvai patriarcha; a görög ortodox egyház, élén az athéni érsek; a román ortodox egyház, élén a bukaresti érsek.)

Sok tájékoztató kiadványban tévesen szerepel, hogy „bazilita” szerzetesek éltek a Barátlakásokban. A Nagy Szent Bazil Rend a római katolikus egyház egyik szerzetesrendje, amely a XVII. században alakult ki. A szerzetesrend tagjai római katolikusok, de a bizánci szertartás szerint tartják a liturgiákat.

Érdekelnek a balatoni történelmi cikkek? Itt találod őket!

Tovább olvasnál a Tihanyi Apátságról? Katt ide!

Ismrted a Tihanyi várat – az erőd, amit soha nem tudtak bevenni?

Szerző: Barkó Gábor Ágoston O. S. B.
igazgató – Tihanyi Bencés Apátsági Múzeum
Nyitókép: tihanyiapatsag.hu

Megosztom

Hozzászólások

Ezek is érdekelhetnek

A LikeBalaton kiadója a Mediaworks Hungary Zrt. © Minden jog fenntartva