Kellemes fuvolamuzsikával nyitotta meg első kiállítását Bernát Sári a Tihanyi Apátság galériájában, ahol Lázár testvér, az apátság képviseletében méltatta a fiatal művészt. Megnyitójában kiemelte Sári sokoldalú tehetségét.
— Életre kelt az elvonultság, az elcsendesültség, a befogadás az alkotásokon, a fertőzésveszély elől Tihanyba menekülten eltöltött öt hónap termése a 28 tájkép. Lehet-e ígéretesebb kezdet? — tette fel a kérdést az apátság képviselője.
Lázár testvér szerint merész színhasználat és sugárzó életöröm jellemzi a képeket, amelyekkel Sári magasságokba és mélységekbe vezető útra tette be a lábát. Kiemelte, a nemes lelket a nagy kihívások tudják lelkesíteni. A valóság, azaz a világ és önmagunk megismerése a szeretethez vezető első lépcsőfok. Hamvas Bélát idézve a testvér úgy mondta, az ember számára a humánus lét fenntartására a művészet kínálkozik, amely a legigazabb teremtő munka.
— A művészet az élet élvezetének felső foka, megszállottság és küldetés, a megtisztító katarzis forrása, amely felébreszti a tudatot, és amely képes áttörni a tudatlanság szürke fátylán, fogalmazott a testvér. Utalt második János pápa művészetet érintő gondolataira is, az egyházfő szerint a művészet szakrális magasságba emeli az alkotói munkát, szolgálja a szépséget, a közjót, és közvetíti Isten üzenetét.
A 16 éves Bernát Sára első kiállítását Lázár testvér nyitotta meg a Tihanyi Apátság Rege Galériájában Fotó: Kovács Erika
— A művészi alkotásban bizonyul leginkább Isten képmásának az ember, aki alkotó módon uralja a körülötte lévő világot. A Teremtő szeretettel közeledik a művész felé, ad neki szikrát isteni bölcsességéből, és arra hívja, legyen részese teremtő erejének — hangsúlyozta Lázár testvér, aki köszönettel szólt arról, hogy az ifjú művész szép példájával, alkotásaival erősíti a jövő nemzedék tehetségébe vetett reményt.
Bernát Sári felidézte, kilencedikes gimnazista volt, és az élete a saját megszokott medrében folyt: iskola, ebéd, zeneiskola, és edzés várta. Vacsora után tanulás, kis fuvola-gyakorlás volt a program, villanyoltás után olvasott, így volt kerek számára a világ. Egy nap azonban minden megváltozott. Heves tiltakozása ellenére, barátait, megszokott életét hátrahagyva a karanténban leköltöztek Szegedről Tihanyba. Sári szomorúan csomagolta be holmiját a szobájába, és napokig csak ült mozdulatlanul, nézett maga elé.
Aztán édesanyja javasolta, nézzen ki az ablakon, ott a Balaton, a konyhából pedig lehet látni a Tihanyi Apátságot! Sári pedig egy napon elkezdett kinézni az ablakon, belátta az egész Balatont, ami lenyűgözte. Hol fújt a szél és rengeteg vitorlás szelte a vizet, hol csendesnek és nyugodtnak látta a vizet. A reggeli napfelkelte, aztán éjjel a holdfényben kirajzolódó körvonalak páratlan látványt nyújtottak.
Sári arról is beszélt, hogy szüleivel sokat túráztak a Balaton-felvidéken, ami újabb csodákat rejtett.
— Aztán egy nyári napon kimentem a partra a festőállvánnyal, ecsetekkel. Próbáltam lefesteni, amit látok. Az első kép nem sikerült. Elakadtam és nem tudtam, hogyan folytassam, ezért Ökrös Fannitól, egy kedves ismerősömtől kértem online segítséget, aki csodát tett velem, hitt bennem, biztatott. Megmutatta a színkeverés csínyját-bínját, elindított a tájképfestés útján, fogalmazott a fiatal lány. Ezután Sári lázas munkába kezdett, minden lefestett, ahol jártak: a Tihanyi Apátságot, a levendula mezőket, a Kékszalag Vitorlás versenyt, a Balaton-felvidéket, a füredi Vaszary Galériát. Sokszor éjjel is festett, annyira elmerült az alkotásban. Észre sem vette, hogy eltelt öt hónap és közben elkészült a 28, balatoni hangulatú kép.
Forrás: Veol.hu
