A kiállítások megnyitóját megelőzően délután a Dubniczay-palotában egykori céhmesterek és alapítótagok emlékeztek vissza az elmúlt évtizedekre. A nosztalgikus beszélgetésen elhangzott, azért fogtak össze anno a művészek egy középkori szerkezetben, alapítottak céhet, hogy a Veszprém környékén élő vidéki művészek érdekeit jobban tudják érvényesíteni.
A Veszprémi Művész Céh 1989-ben Raffay Béla szobrászművész salföldi házában alakult meg: az országban az első, a rendszerváltás idején önerőből létrejött, független szerveződés, művészeti társaság. A megye első és legnagyobb civil szervezete volt és az még ma is, 2019-ben. Az alapítók – Bokros Júlia, Bokros László, Csüllög Júlia, Felhősi István, Hegyeshalmi László, Horváth Lajos, Tisza Kalmár György, Korényi Dalma, Král Éva, Olasz Miklós, Raffay Béla, Somogyi Győző, Vásárhelyi János – célja és eltökélt szándéka volt, hogy a Veszprém megyei művészeket egy egyesület keretében összefogja, és a művészeti köteléken túl baráti társaságként is működtesse. Somogyi Győző festőművész által megfogalmazott alapelvek szerint műfajtól, végzettségtől és elismertségtől függetlenül bekerülhettek a megyében élő művészek a céhbe, így tehát inkább a szakmai és baráti társaság elérése állt a középpontban.
A harminc éves jubileum alkalmával megrendezett kiállítás hasonló a tavaszi tárlathoz, hiszen három helyszínen mutatják be az alkotók munkásságát, a Csikász Galériában, a Várgalériában és a Magtárban több mint száz alkotást tekinthetnek meg az érdeklődők. A kiállítás kurátorai Kulcsár Ágnes és Dohnál Szonja.
Fotó: Pesthy Márton/Napló
Hegyeshalmi László, a Művészetek Háza igazgatója a kiállításmegnyitón elmondta, az, hogy a Művészetek Háza önálló intézményként létezhet, az nagyban köszönhető a cégtagoknak, és a Veszprém megyében élő művészeknek. – Valamikor 1995. tavaszán az akkori önkormányzat megszűntette a Művészetek Háza önállóságát, és összevonta a Városi Művelődési Központtal. Akkor egy nagyon jelentős tiltakozás indult el, és ehhez a Veszprémben és azon kívül élő művészek is csatlakoztak. Ennek okán az önkormányzat felülbírálta döntését, és 1996. április 1-jével a Művészetek Háza ismét önálló intézmény lehetett.
Porga Gyula, Veszprém polgármestere szerint különleges és jelentős esemény, hogy ez a civil szervezet a harmincadik évfordulóját ünnepelheti. – Ha visszaemlékszünk a harminc évvel ezelőtti történésekre, akkor azt mondhatjuk, hogy az életünk egyik legizgalmasabb időszaka volt, hiszen a rendszerváltás izgalma járta át a mindennapokat. A Művész Céh alapítása óta, az elmúlt harminc évben felül tudott emelkedni az egyesületeket átjáró vitákon, konfliktusokon. Ez a harminc esztendő jó példaként szolgálhat, és azt üzeni nekünk, hogy a közösség, a valamihez való tartozás az sokkal fontosabb az egyéni érdekeknél – tette hozzá a polgármester.
Fotó: Pesthy Márton/Napló
Feledy Balázs művészeti író megnyitóbeszédében a céh történetének áttekintése után a kiállított alkotásokat mutatta be. – Az alkotóművészet legnagyobb ellensége számomra a rutin. Azt tapasztalom, hogy egy ponton túl az alkotóművészet is előadóművészetté válik, vagyis ismétlik azt apró változtatásokkal, amit korábban már megtettek. A belső művészi önvizsgálat, az önreflexió hiányát tapasztalhatjuk sok esetben, és jó ezen a kiállítások azt látni, hogy a továbblépés és az új alkotására való igény munkál a társaságban.
A magas szakmai tudás, a mesterség és egymás tisztelete, valamint a vidéki életforma rangjának fontossága a mai napig fontos értékek a céh életében. A jubileumi kiállítás jó alkalom arra, hogy választ kapjunk azokra a kérdésekre, melyeket Kulcsár Ágnes festőművész, jelenlegi céhmester fogalmazott meg: a hagyományok mellett meg tud-e időről időre újulni, korszerű bemutatkozási formákkal, új tehetségekkel, friss szemléletű alkotásokkal gazdagodni a Veszprémi Művész Céh.
Forrás: veol.hu
