Mindez a veszprémi Várbörtönben vár a látogatókra. Ugyanis ide most már önszántukból jönnek az emberek.
A Laczkó Dezső Múzeum ugyanis olyan vezetett sétákat szervez, melyeken bemutatják a fogda történetét és a hajdan itt raboskodók mindennapjait. S bár az intézmény alaposan felkészíti a látogatókat jó előre, mi vár rájuk a vezetett séta során, azért az élmény nyomasztó. De egyben érdekes is, hiszen számos „börtöntitokra” fény derül.
– Eredetileg nyolc Várbörtön-sétát hirdettünk meg, de akkora az érdeklődés, hogy az utolsó, május 28-i alkalomig már több alkalmat is be kellett terveznünk. Egy alkalommal maximum 25 fő vehet részt az eseményen. A Várbörtön egy unikális érték, s jelen formájában most látható így, utoljára – mondta el Veiland László Attila, a Laczkó Dezső múzeum marketingvezetője.
Hogy mi lesz a Várbörtön sorsa, arról majd később szólunk, most induljunk el sétánkra. A létszám fontos: a séta előtt pontos létszámellenőrzést tartott a Várbörtön túra vezetője, Kiss Dávid – ezt egyébként később, a túra végeztével megismételte.
Fotó: Mészáros Annarózsa
Emeletekkel lejjebb, évtizedekkel korábban
A mínusz harmadik emeletre, tehát a föld alá készülünk. A vár alatt már az 1600-as években volt egy cella. A város turisztikai oldalának leírása szerint ezt később, az 1750-es évek közepén három fő elhelyezésére alkalmas tömlöccé bővítették, majd később vált börtönné. Az épület falai egy-másfél méter szélesek, így a pinceklíma egész évben 15-18 fokos, bár a XIX. végétől már működött fűtés.
Torokszorító érzés fogja el az embert a vastag falak között, a hideg, szűk folyosón sétálva
Fotó: Mészáros Annarózsa
A levegő párás, penészes, ezért maszk használata javasolt a látogatás során. A rideg falak között sétálva ugyan nyomasztó érzések taglózzák le az embert, de ezek mellett is érdekfeszítő mindaz, amit Kiss Dávid, Várbörtön túra vezetője mesél.
– A Várbörtön 1858-tól 2003-ig folyamatosan működött. Magyarország utolsó Várbörtöneként zárta kapuit – kezdte a sétát és a börtön történetének bemutatását a túravezető. Felidézte az első éveket, évtizedeket: akkoriban még s betyárvilág is létezett.
– Kik voltak a betyárok? – tette fel a kérdést a kis csoportnak, majd a záporozó válaszok után folytatta az előadást.
Szétreped a betyárromantika
– Sokszor hajlamosak vagyunk a betyárokat pozitív, romantikus hősökként tekinteni. Egyfajta Robin Hood-ként említjük őket, akik elveszik a gazdagok pénzét, s odaadják a szegényeknek. Ez nem így van. A betyárok nem voltak többek, mint véres kezű rablógyilkosok. Természetesen a gazdagoktól loptak, de nem adták oda a szegényeknek. A korra jellemzően nem volt sok pénz és arany sem volt zsákszámra a gazdagok embereknél. Olyan dolgokat loptak a betyárok, mint például egy szépen hímzett mellény, egy női keszkenő, selyem, vászon, csizma, fegyver. Aztán ezeket később értékesíteni tudták. A büntetés-végrehajtás akkoriban még nem volt kiforrott, 2-3 évre ítélték a betyárokat. A büntetéstől függően fél évente 20-30 botütésre is ítélték őket – idézte fel Kiss Dávid.
Híres betyárok igazi arcát is megismerhetjük
Fotó: Mészáros Annarózsa
A sebek azonban nehezen hegedtek, főleg a börtön hideg, nyirkos, párás klímájában, így gyakorlatilag még hegekre jöttek az újabb és újabb vesszőzések. Ilyen kínzások is jellemzőek voltak a XIX. századi börtönökben. Ezt a világot mutatja be a várbörtön Bakonyi betyárok a pandúrok kezén című tárlata is. A híres, hírhedt betyár, Sobri Jóska is szóba került.
– Ő az a típusú ember volt, aki minél többet ivott, annál agresszívebb lett, s lovalta bele magát a haramiáskodásba – ismertük meg a híres betyár kevésbé ismert oldalát.
Az ő kedves cimborája volt Milfajt Ferkó, akit egy rablás után csakhamar elfogtak a pandúrok, s a veszprémi rögtönítélő bíróság – a Talponálló Bíróság -„3 órák elfolyása alatt az élők seregéből kitöröltetni rendelte”, azaz akasztófa általi kivégzésre ítélte. Érdekesség, hogy kapott egy kis kegyelmet, így megírhatta búcsúversét Ez egyébként olvasható is a várbörtönben.
Savanyú Jóska neve is bizonyára ismerős sokaknak, de élete vége már nem annyira közismert. Börtönbüntetésének letöltése után önkezével vetett véget életének.
Fotó: Mészáros Annarózsa
Bár kedvező körülményekről írnak, azért nem szanatórium a börtön
A betyárok kora után is rabok sokasága tengette életét a Várbörtönben. Szűk folyosók, kicsiny cellák, pár négyzetméteres udvar volt az életterük. Még az egy órás börtönséta is nyomasztó élmény, szinte elképzelhetetlen, hogy évekig ilyen körülmények között éltek a rabok.
„A felépült székházban található börtön borzasztó körülményeire a megyei főorvos már 1777-ben figyelmeztette az illetékeseket. A rabok közül három év alatt 27 férfi és 5 nő halt meg, akik közül 21 még el sem volt ítélve”– olvasható a múzeum honlapján.
– A börtönt 58 fő befogadására tervezték, ám folyamatosan 150-200 fogvatartott volt itt. A legtöbb 250 fő volt. Volt olyan zárka, amelyben tíz főt helyeztek el, ők akkor még szalmazsákokon aludtak. Az ötvenes években már emeletes vaságyak voltak itt, akkor hat főt tudtak elszállásolni – hangzottak el a sétán az elképzelhetetlen számok.
Kiss Dávid idézte fel a börtön történetét, s mutatta be, milyen volt az élet a falak között
Fotó: Mészáros Annarózsa
A szükségletek elvégzése, a tisztálkodás szabályai, a napi mozgás és az étkezés, egyáltalán a mindennapi élet, pontosabban annak korlátai is szóba kerültek a börtönsétán. Megdőlt sok olyan elképzelés, amelyeket – főként amerikai filmekből – gondolunk a börtönéletről, de ez korántsem jelenti azt, hogy kényelmes és nyugalmas lett volna az élet. Az tény, hogy működött a börtönhierarchia, s voltak sajátos szabályok, így a vezérek és „csicskák” között bizony, sok volt a konfliktus. S abba is belegondoltak a séta résztvevői, hogy nem csak a fogvatartottak, hanem a nevelőtisztek számára is sokszor kínszenvedés volt itt az élet.
Éveken át pár négyzetméteren – ekkora cellákban éltek a rabok
Fotó: Mészáros Annarózsa
A Veszprémi Törvényszék kiadásában, megjelent, s honlapján is megtalálható Rejtett kincsek – a veszprémi várbörtön története című kiadványban egy 1903-as, a Népakarat című lapban megjelent írás így mutatja be a Várbörtönt és a rabok életét:
„A fogház több emeletes, de ezidő szerint csupán a legfelső emeleten vannak rabok, miután a királyi ügyészség alkalmatlannak találta az aljban lévő cellákat. Alkalmatlannak, célszerűtlennek, s egészségtelennek, ami a börtönőrök őrszolgálatát is megnehezítette.
A zárkák tiszták, szellősek, a munkaterem ugyanígy, s melyek kifogástalanul vannak berendezve. A köpládák legutóbb kicseréltettek a tuberkulózis továbbterjedésének megakadályozásának céljából higiénikus lemezköpcsészékkel.
A rabokkal immár mást nem dolgoztat a királyi ügyészség, mint szalmafonó munkákat, illetve lábtörlőket, ezen kívül favágást. Más ipari munka ki van zárva.
A börtönőrök 12-en vannak, akik a szolgálati szabály szerint 5 napot kötelesek szolgálni megszakítás nélkül éjjel-nappal, amit még az nehezít meg különösen, hogy 2-2 óránként van a felváltás, s így, az a szegény börtönőr 5 napon keresztül éjjel-nappal zaklatva van, sőt ez idő alatt egy percre se hagyhatja el a fogházat engedelem nélkül. Szóval a börtönőrök szabad államban fizetett rabok.
A rabok élelmezése jónak nevezhető, napjában egyszer jár nekik koszt, mégpedig minden nap fél 12-kor. Reggel 8 órakor a rab kap 56 dkg kenyeret, mely olyan anyagból készült, mint a katonaságé, tehát azt megeheti bárki. A leves egy nap burgonya, másik nap rizsa, harmadik nap bab, negyedik nap köleskása. A főzelék káposzta, burgonya, kása, gombóc és így tovább. Minden vasárnap és csütörtökön a főzelékhez 16 dkg marhahús jár, szóval a rabkoszt olyan, hogy sok szegény családnál nem fő különb.
A rabok ruházata tiszta, mert minden héten változtatva lesz az. Az ágy áll egy szalmazsákból, egy szalmavánkosból, télen két, nyáron egy pokrócból és lepedőből. Minden nap reggel 7 és délután 1 óra után szellőzni, sétálni mehetnek a rabok fél órára, melyet a fogház udvarán végeznek, és a séta végeztével ki-ki megy a dolga után. A lezárás este 6-kor történik. Fél 7-kor ágykészítés, 7-kor lefekvés. Felkelés fél 6-kor, nyitás pedig 6 órakor pontosan.”
( Forrás: A Veszprémi Törvényszék fogházáról – Népakarat, 4. évf. 55. szám,1903.)
Itt raboskodott Mindszenty
Aztán a séta során elérkeztünk a börtönkápolnához. Itt, ebben a börtönben raboskodott a nyilasok fogságában 1944. november 27-től december 22-ig Mindszenty József bíboros, hercegprímás, majd innen Sopronkőhidára szállították.
Neki is emléket állítanak a Várbörtönben. Róla így ír a múzeum az emléktárlat ismertetőjében: „a röpke egy hónap alatt, amit Mindszenty püspök a várbörtönben töltött, 9 papot és egy diakónust szentelt a mínusz harmadikon. A kápolna és a miséző hely bemutatásával azoknak a papoknak állítunk emléket, akik a háborús körülmények közepette is vállalták a szolgálatot.”
Hazánk utolsó hercegprímása, a magyar katolikus egyház egyik legnagyobb alakja is itt raboskodott üldöztetése idején. Mindszenty Józsefnek is emléket állítanak a Várbörtönben
Fotó: Mészáros Annarózsa
– Annyira szerették Mindszenty-t ebben a városban, hogy Érsek úrnak szólították, holott a börtönben nem számítottak a rangok. Megadtak neki mindent, amit meg lehetett, nagyon jól bántak vele. A 26 nap alatt, míg itt fogva tartották, senkit nem találtak, aki elítélte volna őt. Még abban a korrupt rendszerben sem, ami akkoriban működött – mesélte Kiss Dávid.
Hősök és büszke nők
De lépjünk tovább néhány évtizedet az időben. A Várbörtön két másik kiállítást is rejt. Az egyik az ’56 után a bitófák árnyékában című tárlat, mely 1967-ig idézi fel a múltat, s bemutatja a forradalom utáni megtorlás időszakát, főként személyes élettörténeteken keresztül. A másik kiállítás, mely a Büszke nők Veszprémben címet viseli, az 1956-os veszprémi nőtüntetés eseményeinek állít emléket.
Fotó: Mészáros Annarózsa
Beszélő, szökések, börtöntitkok
A szűk folyosón végig sétálva, a dohos, kicsi cellák mellett elhaladva még hallhatunk olyan történeteket is, hogyan sikerült néhány rabnak megszöknie egyszer, hogyan beszélgettek a mínusz harmadik emeleten lévő rabok a utcán sétáló családtagjaikkal, s a parancsnoki szobába belépve a börtönparancsnok helyébe is bele tudjuk képzelni magunkat.
Érdekes és izgalmas a Várbörtön túra, de azért az ember már az egy órás séta után is vágyik ki a rácsok mögül a szabadba
Fotó: Mészáros Annarózsa
Ha a börtönbe vágysz…
Minderre még május végéig van lehetőség, hiszen addig indítják a vezetett sétákat, utána Várbörtön bezár, s elkezdődik a nagyszabású felújítás.
– A Laczkó Dezső Múzeum kulturális sétaútvonalának Várbéli utolsó állomása a Tűztorony, a Hősök Kapuja és a múzeum mellett található Várbörtön. A Veszprém-Balaton 2023 Európa Kulturális Fővárosa program keretében a Várbörtön is megújul és egy látványos, interaktív kiállításnak ad majd otthont. Most a Törvényszéken keresztül lehet csak bemenni, de a megújulás után, amikor jelentősen megnő a turistaforgalom, akkor egy új bejáratot nyitunk, a város egykori kereskedelmi főútvonala, az ikonikus Jókai utca felől. Ebben az utcában található egy másik nevezetesség, a Ruttner-ház, mely Veszprém hajdani híres kereskedőfamíliája tulajdonában volt. A szintén megújuló, új funkciójában diákszállónak is helyt adó Ruttner-házból alulról, az új lifttel lehet majd a Várbörtönbe feljutni. Ez 2023-ra készül majd el– mondta el Veiland László Attila, a Laczkó Dezső múzeum marketingvezetője.
