Porga Gyula polgármester megnyitóbeszédében kiemelte, Brányi Mária alpolgármesternek jár a köszönet, hiszen az ő kitartásának, leleményességének eredménye, hogy ezeket a fantasztikus szobrokat átadhatják a városnak.
– Ha a veszprémi közterület-megújítási programunkról szoktunk beszélgetni, akkor van egy nagyon fontos szempont, ami nem más, mint az, hogy használhatóak legyenek ezek a közterek – mondta. – Ám nem elég, hogy funkcionálisak legyenek ezek a terek, hanem szépeknek is kell lenniük, hiszen nem pár évre hozzuk létre ezeket a tereket, hanem reményeink szerint ugyanúgy, ahogy az elődeink, hosszú távra.
Úgy vélte, ha valami szépet akarunk, akkor a művészethez, illetve a művészekhez kell fordulnunk. Kiderült, amikor Nagy Sándor szobrászművész hagyatékának egy szeletét sikerült megvásárolnia az önkormányzatnak, akkor egy fontos kritérium volt, hogy ezek az alkotások gazdagítsák a közösséget.
– Az is az egyik különlegessége a mostani átadásnak, hogy Nagy Sándor idén lett volna százéves, így ez is egy méltó főhajtás a művészete előtt – hangsúlyozta, és köszönetet mondott a Petőfi Színháznak, mivel az intézmény közreműködése nélkül nem sikerült volna megszereznie a városnak a szobrokat.
Wehner Tibor művészettörténész, a szabadtéri kiállítás kurátora is megosztotta gondolatait a kiállításról. Elsőként arról beszélt, hogy a teljes magyar köztéri emlékanyagban különleges és páratlan műegyüttessel gazdagodik Veszprém Nagy Sándor szobrászművész portrégalériájának befogadása, elhelyezése által.
– A XX. századi portrék címmel megvalósított, negyven alkotásból álló szoborkollekció izgalmas, magához vonzó esztétikai értékei, különössége révén sugárzó monumentális köztéri jelenségként illeszkedik az állandó nyilvánosság terében a városközpont parkjának vöröskő támfalába – mondta. – Egy korszak névtelen hőseinek ihletett emlékeként áll előttünk. Az alkotó a XX. századi magyar szobrászat hatalmas életművet építő műveivel a figurális, klasszikai tradíciót őrző, a klasszikus eszmények szellemét éltető, de dimenziók között mégis sajátságos, egyéni arculatú szobrászati világot teremtő Nagy Sándor. Fantasztikus gazdagságú, hatalmas műegyüttest felölelő, több mint hat évtizedes munkásságot átfogó életművet épített fel a szobrászművész.
Hozzátette, az 1923-ban született, 94 esztendős korában, 2017-ben elhunyt alkotó nem akármilyen szobrászsorsot tudhatott magának. Az embert és a művészt próbáló évtizedek során Nagy Sándor a klasszikus szobrászati hagyományokhoz kapcsolódva, elsősorban követ faragva vált a XX. századi magyar szobrászat egyik legeredetibb szemléletű alkotójává. Hallatlanul korszerű, hiteles, sokatmondó anyagszerűségekben tündöklő művekkel gazdagította a magyar művészetet.
– Egy közösségi térben elhelyezett műalkotás sohasem önmagában érvényesül, hanem mindig az adott, a kiválasztott befogadó közeggel, a környezettel együtt, a körülvevő természetes és mesterséges környezeti elemekkel létrejövő kapcsolatban jelenik meg és fejti ki hatását. Ez a kapcsolat itt, Veszprémben az épített támfallal mint háttérrel és a park természetes élővilágával, a fákkal, bokrokkal, sétautakkal és szabad térségekkel különösen szerencsés konstelláció – hangsúlyozta Wehner Tibor.
– Egy álom vált valóra, amikor néhány évvel ezelőtt először kerültem kapcsolatba Nagy Sándor portréival. Hittem benne, hogy egyszer Veszprémben tudhatjuk majd ezeket a torzókat, portrékat – ezt már Brányi Mária alpolgármester mondta. – Ez azért sikerülhetett, mert mindenki, aki kapcsolatba került ezzel az üggyel, segített a maga módján, ötleteivel és erejével. Bízom benne, hogy mindenkit megszólít, aki erre jár, és mindenki az egyes arcok mögé egy külön történetet tud gondolni, teljessé téve a portrék gondolati körét, mert valamennyi arc megindító, személyes, egyedi és különleges.
Az eseményen Oberfrank Pál Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész, a Petőfi Színház igazgatójának szavalatait is hallhatták a vendégek.
Forrás: veol.hu
