Az eredeti ötlet Japánból ered, ahol az egyre kisebb lakások miatt, amelyekben nem szerencsés háziállatot tartani, egy úriember kitalálta, hogy macskás vendéglátóhelyet nyit. Hiszen miért ne adathatna meg az állat-közeliség lehetősége olyanoknak is, akik nem tudnak otthonukban állatot tartani. Ott utcáról mentett macskákkal csinálták, és ha a vendégek közül valakinek változott az élethelyzete, akkor örökbe fogadhatta valamelyik cicát.
A veszprémi kertvárosban lévő Kultúrmacska Kávézó koncepciója egészen más. Nem macska-mentőhely, hanem inkább embereknek felajánlott terápiás hely. Itt speciális fajtatiszta macskák vannak: két maine coon, ami az amerikai Maine állam nemzeti macskájának számít. Ezek közül a Voldemort névre hallgató fekete macska 14 kilót nyom, és még növésben van. Társa, a vörös Obelix sem marad el sokkal mögötte. A két brit rövidszőrű cicából a lány, Lana egy kicsit élénkebb, míg a márványmintás Jack szeret összegömbölyödve jókat szunyókálni. A skót lógófülű macska, Johnny, állítólag a nők bálványa. Őt sem sikerült mozgásban lencsevégre kapni, kedvenc helyén pihente ki a nap fáradalmait. Nem úgy mint Alma, a bengáli fajta cica, aki megjelenésében valóban hasonlít névrokonára, noha méretben persze kisebb.
(Fotó: Szücs Ildikó)
Ide jönni olyan, mintha egy macskakiállításra mennénk, viszont nincs drága belépő, és sokkal kiegyensúlyozottabbak az állatok, hiszen a saját környezetükben vannak. Ettől a találkozás is sokkal közvetlenebb lesz velük.
Egy elit cicákkal teli kávézó egyrészt azért jó, mert ők mindig érdekesnek tűnnek, és egy vidéki kávézónál a figyelem folyamatos fenntartása nem hátrány. Másrészt pedig azért, mert ezekkel a fajtákkal lehet higiéniailag összeegyeztetni egy kávézót. A cicák be vannak tanítva, hogy ha étel vagy ital van az asztalon, akkor nem ugorhatnak fel, nem ott van a helyük. Normális, kulturált környezetben élnek itt, és a kávézóban nincs áporodott állatszag. A cipőt vagy le kell venni, vagy műanyag védőt húzni rá, ami elsősorban az állatokat védi. Hiszen én jövök kintről, a cicák itt laknak, nem mennek utcára, ők biztosan nem terjesztenek semmiféle bacit, de én behozhatok valamit. Ezért javasolják a kézmosást is.
A kávézó a cicák otthona (Fotó: Szücs Ildikó)
A hely egyik profilja a tudatos macskatartás szorgalmazása. Nem mindegy, hogy hogyan választ valaki macskát. Mondjuk megtetszik képen, és bevállalja a jó drága foglalót, lesz ami lesz alapon. Vagy lejön ide, ahol megismerheti a cicákat, barátkozhat velük, figyelheti őket, és kérdéseire profiktól kap választ. Így felkészülhet, hogy melyik fajta illik bele az életvitelébe, és felelősségteljes döntést hozhat.
A kávézót két Tamás üzemelteti, Horváth Tamás és Nagy Tamás, akik nem csak szeretik a macskákat, de értenek is hozzájuk.
— A kávézó elsődleges küldetése és célja, hogy az emberek kikapcsolódni járjanak ide — mondta Nagy Tamás. — Hogy mentálisan feltöltődjenek. Az állatok közelsége jótékony hatással van az emberekre. Nem véletlenül használják őket terápiás célzattal is. A simogatás által leveszi rólunk a feszültséget, a hétköznapi ügyes-bajos dolgokról elvonja a figyelmet, és kicsit felszabadultabban megyünk tovább az életben. Ezért is sugározza az egész hely az otthonosságot.
Pihenőhely és mászóka a macskáknak (Fotó: Szücs Ildikó)
A kávézóban van gyerekkorhatár a macskák miatt, ami 8 év. Nagy Tamás mesélte, hogy eleinte lejjebb volt a korhatár, de minden egyes nappal egyre stresszesebbek voltak a cicák. Egy kicsi gyerek még sokkal lelkesebben, és kevesebb kontrollal fedezi fel a világot. Kergetné a macskákat, utánuk mászna a mászókán, megfogná, huzigálná, ami a szülőnek is csak addig vicces, amíg a 14 kilós Maine Coon macska vissza nem csap. Ezért hoztak egy olyan szabályt, hogy minimum 8 évesnek kell lennie az ide látogató gyerekeknek. Ugyanakkor természetesen ez gyerek és szülő függő, ha valaki megkérdezi, hogy bejöhet-e a fiatalabb csemetével, és betartja a ház szabályait, akkor nem fogják becsukni az ajtót előtte.
Nagy Tamás szerint a lényeg, hogy ez a hely a béke szigete legyen, mert ez a cicáknak is fontos.
— A stressz nekik is rámegy a gyomrukra, a hangulatukra, ami nem jó senkinek. De volt már olyan, hogy a 4-5 éves kisgyerek gyönyörűen együttműködött a macskákkal, és nem bántotta. Van olyan vendég, aki beugrik egy kávéra, aztán két óra múlva még mindig itt van, mert evett, ivott, és megnyugodott. Feltöltődve megy haza, vagy tovább a dolgára.
— A mai világban kávézók terén érdemes kitűnni valami különlegessel — mondta Nagy Tamás. — Nem véletlen, hogy kertvárosi környezetben van, mégis elég közel a belvároshoz. A város közepén lehet, hogy még nagyobb lenne a forgalom, de a kertvárosban például ingyenes a parkolás, és így az egész család lejöhet ide. Apuka nem az óráját fogja nézni, hogy meddig érvényes a parkolása, ezért sokkal lazábban, nyugodtabban tudnak kikapcsolódni mindannyian.
Ha viszont kutyával szeretnénk beülni egy kávéra a Balaton körül, ezeken a helyeken megtehetjük.
Alma, a bengáli macska (Fotó: Szücs Ildikó)
— Nagyon sok visszatérő vendégünk van — mesélte az állatbarát vendéglátós —, és más városokból is eljönnek hozzánk, mert hallottak rólunk. A városban sok vendéglátóhely nyáron például kiürül, nálunk viszont a nyár a lepörgősebb. Kedvelt zarándokhely vagyunk például, sokan, akik a Balaton környékén zarándokolnak, biztosan csinálnak egy megállót nálunk, mert hírből ismerik a helyet és kíváncsiak rá.
Voldemort elég komoly macska (Fotó: Szücs Ildikó)
Ha még mindig kérdés, hogy miért is jó egy ilyen macskás hely, akkor érdemes egyszerűen ellátogatni ide. A megfigyelések ugyanis azt mutatják, hogy akik közömbösek a macskák iránt, vagy éppen nem tartják cicabarátnak magukat, még azok is egyre nyitottabban figyelik az itteni állatokat. Hiszen Jack és társai nem hétköznapi macskák, a különlegesség pedig mindig figyelemfelkeltő. A macskáknak amúgy is van egy olyan kisugárzása, amivel hihetetlen nyugalmat és lazaságot árasztanak magukból, és nagyon jól megtanítják nekünk, hogyan ne stresszeljük magunkat az élet dolgain.
Nem kötelező simogatni és babusgatni őket, főleg azért sem, mert ők engednek be minket az otthonukba, és nem dörgölőznek oda mindenkihez. Ez nem is baj, viszont még így is nagyon jótékony hatású terápián vehetünk részt a közelükben, szinte észrevétlenül. És ha elég időt üldögélünk egyre kipihentebben, akkor némely cica kiválaszt minket, és elképesztően puha gombolyagként odakucorodik az ölünkbe.
Nyitókép: Lana, az egyik brit rövidszőrű cica napozik (Fotó: Szücs Ildikó)
