Szaniszló Hajnalka | 2020.10.27. 07:00
Vastag Csaba és a Balaton: kapálás, csajok, gyerekkor - exkluzív fotókkal!
Vastag Csaba rengeteget dolgozott a földeken gyerekkorában a Balatonnál, de csajozott is jócskán. Mesélt arról, milyen volt a tónál felnőni és imádnivaló gyerekkori fotókat is mutatott. Kamaszként táncolt, erről is vannak exkluzív fotóink és sztorijaink!

– Melyik volt számodra a legnehezebb átalakulás a Sztárban Sztárban? Milyen a stúdióban, ahol amúgy is 600 fok van, pl egy Armstrong maszkban végigtolni az estét?
– Armstrongot volt a legnehezebb megformálni. Nem csak azért, mert a ruhám olyan volt, mintha egy kazánházban lennék, hanem azért is, mert azt a dalt még csütörtökön sem tudtam elénekelni. Pénteken kezdett alakulni, és vasárnapra nagyjából összeállt. Nagyon különleges hangképzéssel kellett dolgozni és kétesélyes volt, hogy sikerül-e. A maszkban, ami nagyjából másfél kiló, egészen másképp kell énekelni és másképp is jönnek ki a hangok azon a vastag szilikonrétegen keresztül.

Vastag Csaba a Louis Armstrong bőrében
Fotó: TV2

 

– Lady Gagaként tetszettél a legjobban, azon szétröhögtem magam, és zseniális is volt egyben.
– Persze, a Lady Gaga is nehéz volt, azért, mert ott női szerepbe kellett bújni. Életemben először volt rajtam női ruha, és pláne magassarkú! (nevet) Abban a platformcsizmában pedig nem csak lépkedni, hanem még táncolni is kellett, ezért az is nagy kihívás volt. Ráadásul a cipő két számmal kisebb volt, mint a lábam!

– A Demjén dal esetében kinek jutott eszedbe ezt a brutál szerelést rád adni?
– Örültem, amikor megkaptam Demjén Ferenc dalát, mert úgy voltam vele, hogy végre egy fellépő, aki farmerben és pólóban lép fel, egyszerű dolgom lesz. Kiderült azonban, hogy a műsor készítői találtak egy olyan korszakot Demjén pályáján, amikor valóban ilyen cuccokban lépett fel. Ez a Bergendy-időszak volt. Akkoriban mindenki igyekezett felhívni magára a figyelmet, aki a színpadon állt. Lényegében mindent felvettek, ami furcsán nézett ki, annak érdekében, hogy különlegesebbnek tűnjenek a közönség szemében. Totál kiakadtam, amikor megtudtam, hogy így kell fellépnem! (nevet)

Vastag Csaba, mint Demjén Ferenc, a Sztárban Sztár című műsorban
Fotó: TV2

 

– Azért ezt a szettet nem lehet akármilyen alkatú férfira ráadni. Furcsán nézne ki, ha valaki úgy venné fel, hogy kilátszik a pocakja. Te mennyit edzel annak érdekében, hogy fitt maradj és így nézz ki, ahogyan?
– Mostanában nagyon keveset. Amíg jobb idő volt, addig rendszeresen futottam, de most, hogy ilyen esősre fordult az időjárás, ez ritkábban lehetséges. Nagyon kell vigyáznom, nehogy megfázzak, mert akkor lőttek a hétvégéi éneklésnek a műsorban.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Edzeni kell … Edzeni Yo 🤷🏼‍♂️😅 Kell erő a hétvégéhez 🤓🍻😂 @sztarbansztartv2 @tv2official

Vastag Csaba (@csabavastag) által megosztott bejegyzés,

– A Balatonnál nőttél fel, most felnőtt fejjel milyen érzés visszagondolni erre? Neked természetes volt a tó közelsége. Sokan azt is említik, akik a tónál nőttek fel, hogy sokszor volt unalmas, mert szezonon kívül nem pezseg az élet, viszont felnőttként rájöttek, hogy mekkora ajándék, hogy ott töltötték a gyerekkorukat.
– Amikor elköltöztem Budapestre, számomra is akkor vált világossá, hogy nagyon sokan csak nyaralni vagy még azért sem járnak a Balatonhoz. Sőt, sok ismerősöm akkor elmondta, hogy ritkán vagy még soha nem voltak a tónál. Valóban újraértékeli az ember ezt a kegyet, hogy ott nőttünk fel. Ez egy idő után kicsit át is fordult a bőség zavarába: minden nap elmehettünk a tó szinte bármely pontjára, s egy idő után már nem mentünk minden nap, mert annyira természetes volt.

Fotó: Vastag Csaba családi archív

 

Korábban azt nyilatkoztad nekünk, hogy volt szőlőtök, és ott dolgoztál, már gyerekként is besegítettél. Még mindig megvan ez a szőlő, de gondolom, már kevesebb időd van ott lenni.
– Balatonalmádiban van telkünk, ahol szőlőt és mindenféle egyéb növényeket termesztünk. Szeretjük tudni, hogy mit eszünk. Az egészséges életmód, a természet szeretete és a földművelés is nagyon fontos a családom számára. Gyerekkoromban minden napot azzal kezdtem, hogy mentem ki a földekre, és az első nyári napon szénné égtem, majd ez volt egészen szeptemberig. Korán keltem, csapágyasra kapáltam magam, szőlőt metszettem. Akkor nyilván nem örültem annyira ennek a munkának, mert ez idő alatt a haverjaim a városban bandáztak, hülyéskedtek… Most apukámék dolgoznak ott, az utóbbi időben nem nagyon van rá időm.

Fotó: Vastag Csaba családi archív

 

– Ma már másképp látod ezt az egészet?
– Igen, mert ez a munka sokmindenre megtanított. Úgy érzem, hogy nem tudnának eladni engem sehol a világban: minden fát, füvet, virágot, az összes növényt meg tudom különböztetni egymástól, a legtöbbnek tudom a nevét is. Azt gondolom, hogy ez egy nagyon hasznos tudás, tekintve, hogy a világ arrafelé tart, hogy magadnak kell majd megtermelned a javadat. Ez a törekvés számomra nagyon szimpatikus, ráadásul mi épp ezt csináltuk otthon: csak a magunk által megtermelt dolgokat ettük, soha nem vettünk készételeket, szóval nálunk tényleg minden bio és GMO mentes. (nevet) Ma is van egy kis zöldséges kertem és magamnak termelem a zöldségeket: paprika, paradicsom, fűszerek.. minden saját.

Fotó: Vastag Csaba családi archív

 

– Főzni is szeretsz?
– Ez az egész családomra jellemző. Ha van egy kis időnk, főzünk. Gyakran volt nálunk vendégség, vagy mi mentünk át valakihez. Mindig nagy főzések, nagy kajálások, nagy beszélgetések voltak gyerekkoromban, és ezt máig tartom is. Szeretek főzni és szeretem tudni, hogy mit eszem. Nem tartósítószerekkel és vegyszerekkel teletömött élelmiszert, csak egészséges dolgokat.

– Mesélj a saját balatoni borotokról is.
– Nagyon finom és ajándéknak is kiváló a borunk! Ahogyan szívesen adunk ajándékba más saját terményt is: befőttet, paradicsomot vagy lecsót. Ezek sokkal személyesebb ajándékok, jobb érzés adni és kapni is.

Fotó: Vastag Csaba családi archív

 

– Mi az, ami esetleg hiányzik a gyerekkorodból, a balatoni nyarakból? A kapaláson kívül…
– A kapálásnak és földmunkának van egy olyan pszichológiai vetülete, hogy ha a földön dolgozol, annak azonnal látod az eredményét. A mai világban nagyon kevés olyan munka létezik, aminek azonnal feedback-je van. Nagyon hasznos, szóval bárkinek tudom javasolni, hogy akár csak az erkélyen is, de ültessen pár növényt és gondozza. Azonnal látszik az eredménye, kézzelfogható dolog.

– Gondolod, hogy manapság nem állnak két lábbal a földön az emberek?

– Napjainkban sokan a nagy eszméket, a földtől elrugaszkodott dolgokat hajtják, s ezek lassabban hoznak eredményt. Nagymamámtól megtanultam, hogy a földmunka azonnali eredményt produkál, ugyanakkor türelemre és szorgalomra, a szisztematikus munkára nevel, amit a későbbiekben be tudsz építeni az életedbe: az edzés, a zenei pálya is ilyen. Nem tudod kispórolni az időt, s ehhez nagyon jó alapot adott a földmunkában megszerzett tapasztalat és türelem.

Fotó: Vastag Csaba családi archív

– Voltak nagy nyári szerelmeid?
– Gyerekként mindenki abba szerelmes, aki a közelében van. Nálunk egy lány volt az utcában, szóval mindenki ebbe az egy lányba volt szerelmes, nem nagyon volt más lehetőségünk. Amikor kezdett kinyílni a világ, nyári táborok, zánkai gyerektáborok.. ott aztán rácsodálkoztam a világra, és elveszve a bőség zavarában, hirtelen kicsit mindenkibe szerelmes lettem. (nevet)

– Mesélj el egy izgalmas történetet, kérlek.
A nagy Balaton-parti sétálások, szerelmek nálam is megvoltak. Ennek az a nehézsége nyilván, hogy jön egy kislány, akibe nagyon szerelmes leszek, de ő a nyár végén hazamegy, én pedig jól ott maradok/maradtam egyedül… Egy szombathelyi lánnyal volt egy ilyen sztorim, nagyon nagy szerelemnek éltem meg, s amikor vége lett a nyárnak, akkor még papíron írtunk levelet egymásnak ősszel. Tudod, amikor még befújtuk parfümmel, s megégettük a papír szélét…

Az utolsó napon nagy sírás-rívás volt közöttünk. 14 éves voltam, mindketten sírtunk, amikor el kellett válnunk egymástól.

Fotó: Vastag Csaba családi archív

– Hogyan képzelted el gyerekkorodban azt, amikor majd nagy leszel? Filozofáltatok erről a Balatonnál bandázva?
– Sokszor beszélgettünk arról a legjobb barátommal a Balaton partján, hogy milyen viccesek a parton veszekedő párok. Ugyanakkor arra jutottunk, hogy milyen jó lenne, ha mi is veszekedhetnénk végre, mert akkor az azt jelentené, hogy már nekünk is van barátnőnk.

– Mesélj a kedvenc veszprémi helyedről, ahol nincsenek sokan, ahol le lehet ülni gondolkodni, elbújni a világ elől és csak befelé figyelni. Esetleg a Balatonnál egy eldugott stég tölti be ezt a szerepet?
Volt ott egy parkoló – mi OTP parkolónak hívtuk – és volt egy olyan része, ahol fel lehetett menni a tetejére. Ott nagyon sokat ücsörögtünk. A várat is nagyon szeretem. A Kossuth utca is egy ilyen hely, mert ott mindig nagyon sokan voltak, lehetett a haverokkal “kópéskodni” úgy, hogy a szüleimmel ne találkozzam.

Fotó: Vastag Csaba családi archív

 

– Melyik dalodat kapcsolnád a Balatonhoz?
– Az Őrizd az álmod mindenképpen ilyen, illetve van egy régebbi, elfelejtett dalunk, ami nem túl ismert, de épp arról szól, hogy felnőtt fejjel visszagondolsz arra, hogy gyerekkorodban hogyan képzelted el a jövőt. Ez a Szállj című nóta.

– Mi jut eszedbe, ha azt a szót hallod, hogy Balaton? Érzések, impressziók…érdekelnek.

– Szabadság, barátság, felhőtlenség.. csupa jó dolog jut eszembe és a k. kapálás! (nevet)

– Mikor mész haza legközelebb és mit szeretnél, hogy főzzön anyukád? A juhtúrós sztrapacska harcsapaprikással nagy kedvenced.
– Anyukám ritkán készít ilyet egyébként. Apukám készíti a legjobb halászlevet a világon! Olyannyira, hogy év közben nem is kérem, hogy készítsen, mert nem szeretném, hogy elkopjon az élmény, ezért csak karácsonykor kérem, hogy készítsen. Karácsonykor első és második fogásként, de még desszertként is halászlevet eszem!

Fotó: Vastag Csaba családi archív

 

Nyitókép: Vastag Csaba családi archív

Megosztom

Hozzászólások

Ezek is érdekelhetnek

A LikeBalaton kiadója a Mediaworks Hungary Zrt. © Minden jog fenntartva