Orvosi ismeretei folytán első kutatási területe a népi gyógyászat volt. Ehhez kapcsolódóan foglalkozott a falusi ember és a természet kapcsolatával, hiedelem – és mondavilággal. Másik nagy témája a népi építészet és lakás, bútorzat. Egyformán jók a lakóház és melléképület leírásai, kedvelt és örökké visszatérő gyűjtőterülete volt a szőlők, présházak és pincék világa.

Nincs olyan régi épület a Balaton mellékén, amelyiket ne írt volna le. Írt még a közlekedésről, szállításról, az ősfoglalkozásokról, mint halászat és vadászat, eltűnt mesterségekről, mint a falusi foghúzó, a bakter, tobakos, stb. Bármit is írt, annak középpontjában, a világban, a falu társadalmában a helyét kereső ember állt. Tájmonográfiái, melyekben hosszú gyűjtőútjain szerzett tapasztalatait összegezte, e műfaj mintái. (Szentgál I-II., A Bakony néprajza, Balatonmellék)

A tudományos cikkek mellett jelentős az a munka, amelyet, mint művészeti író, honismeretei és idegenforgalmi kiadványok szerzője végzett. Ezekből érződik, hogy számára a kultúra sorsa mindennél előbbre való volt, semmit nem hagyott szó nélkül, ami ez ellen hatott. A veszprémi Nyári Szabadegyetem egyik kedvelt előadója volt, sőt nála érdekesebben magyarázó idegenvezetőt is alig lehetett találni az egész Balaton mentén.

L. Karsai Henriett
kurátor, néprajzos muzeológus LDM