Zalakarostól néhány percnyi autózásra található a Zalamerenyei Pálos malom, de érdemes a balatoni pihenésünk programjai közé is beiktatnunk a meglátogatását. Itt ugyanis megfordul az idő kereke. Keszthelytől és Balatonberényből nagyjából húsz perc alatt érünk ide, de kerékpárral és gyalog is sokan érkeznek, hiszen e Zalakarosi kilátótól az erdőn keresztül is eljuthatunk a Gátvíz-patak partján álló vízimalomhoz.
Szabadics Attila és Szabadicsné Madaras Katalin 2015-ben újította fel ezt az ipartörténeti különlegességet.
Fotó: Szakony Attila, Zalai Hírlap
– A férjem a pálinkafőzéséhez keresett ideális helyszínt, és azonnal beleszeretett ebbe a három hektáros területbe, ahol akkor egy rozoga, düledező épület állt. Amikor először megláttam a malmot, fel sem tudtam menni az első szintre, a tetőn keresztül a csillagos eget lehetett látni – meséli Katalin.
– 2014-ben kezdtük el a malom épület felújítását, 2015. augusztusára készültünk el. A malom a zalamerenyeieké volt, a megnyitón sokan még meséltek arról, amikor még működött. Ahogy a férjem fogalmazott, egy működőképes ipartörténeti műemlékben várjuk a vendégeket.
Fotó: Mihály Szilvia
Szinte minden látogatónknak van malomhoz fűződő élménye, nagyon sok magyar településnek voltak működő malmai. A gyerekek már az óvodában mondókákat tanulnak, a mi malmunkban is van a három tarka macska.
Fotó: Mihály Szilvia
– A malom a pálos rendé volt, első említése az 1400-as évekből való – tudjuk meg Attilától. – A pálosok bevételi forrása az alamizsna volt. De kolostort fenntartani, bővíteni külső jövedelemforrás is kellett. Ezt úgy oldották meg, hogy a kolostorok mellett voltak halastavak, malmok. Ez a malom az Örvényeshegyi kolostornak szolgáltatta a lisztet.
A rendet 1786-ban II. József feloszlatta, s a malom tulajdonjoga a veszprémi érsekséghez került. A káptalan 1888-ban adta el Szili István nemesvidi lakosnak, majd 1903-ban Zsohár Gyula tulajdonába került. Az államosítás során elvették tőle, a malom 1960-ban őrölt utoljára, 7 évvel később pedig a vízjogi engedélyét is visszavonták.
A Sásréti birtok a Gátvíz-patak partján fekszik, Attila megmutatja a címerüket is. A Sásrét, a vízimalom és a pálinkáspoharak egyértelműek, a címeren található madár a pálosok jelképe. A holló kenyérrel a szájában a pálos rend címerállata.
Fotó: Mihály Szilvia
A címeren található mondat történetét is megtudtuk.
– A szlovák Elefántban volt egy nagy pálos kolostor, de 1569-ben a környező plébánosok megtiltották a híveknek, hogy alamizsnát adjanak a szerzeteseknek. Ezért ők az esztergomi egyházi bírósághoz fordultak, hiszen dolgos rendként szükségük volt az alamizsnára. Az egyházi kánon alapján a plébánosok lettek elmarasztalva, és a hívek továbbra is támogathatták őket. Ott született meg ez a mondat: A lelkiek a földiek nélkül nem tarthatóak fenn.
Enni, inni kell, hogy imádjuk az Istent. Mi lisztet állítunk elő, pálinkát főzünk, ezért gondoltuk aktuálisnak ránk is vonatkoztatva ezt a mondatot.
Fotó: Mihály Szilvia
– Több száz év tapasztalatát raktuk újra, 3 csapágy van az egész rendszerben, a lent látható szerszámokkal, gyalukkal, vésővel, fűrésszel, kalapáccsal, szeggel mindent meg lehet javítani. A molnárinas szabadidejében fából fogaskereket faragott és karbantartotta a malom eszközeit.
A felső szint a kultúra szintje, színházi előadások, koncertek bemutatására találtuk ki, volt már itt többek között Hobo és Koltai Róbert is . 90-100 fő fér el itt, a nyári időszakban a szabadtéri színpadon is tartunk előadásokat.
Nem mondom azt, hogy a molnárok feladat gyerekjáték volt, de ma ők nyitották meg a zsilipet:
Ez a patak akkor is bő vizű, amikor a környéket nagy aszály sújtja, korábban négy működő vízimalom is volt a néhány kilométeres szakaszán. Szabadics Attila azt mondja, hogy pár éve, amikor a déli parton száz métereket tudtunk gyalogolni az alacsony vízszint miatt a Balatonba, itt a dombon ugyanolyan bő vízhozama volt a pataknak.
Mutatom, hogy forgatja víz a malomkereket:
Látod, hogy mozognak a víz erejétől a benti fogaskerekek?
Bent a malomban megnézhetjük az első töretet:
Nézd, mennyivel finomabb ez a liszt, amit már egyszer átszitáltak:
Itt mutatjuk közelről:
A malmot az 1903-as állapot szerint újították fel, a két felülcsapott vízikerék, a hengerszék, a malomkőjárat főbb elemei ma is működnek. Hihetetlen érzés hallani és látni, ahogy a víz ereje meghajtja a több tucat ékszíjat és fogaskereket, ahogy súrlódik a malomkő, zakatol a hengerszék. Az országban már nagyon kevés, csak természetes energiával működő malom található. A hengerszék, ami a gabona roppantását végzi, 1905-ös Ganz gyártmány.
Malomköveket nem csak munkára fogtak be a felújítás során, de láthatunk egyet a térkövek közé beépítve és egyet az asztallapba helyezve is.
Fotó: Mihály Szilvia
Attila pálinkáiról se feledkezzünk meg, ezek is a malomban készülnek!
Fotó: Mihály Szilvia
– A Corvinus egyetem elvégzése után magánfőzőként, hobbiból készítem a pálinkát. A Pálinka Nemzeti Tanács hivatalos bírálója vagyok, sokat járok pálinka versenyekre. Több mint 50 féle pálinkám van, ebből 11 különböző alma, 6 féle szilva.
– Mennyire kell ízértőnek lennünk, hogy különbséget tudjunk tenni az almapálinkák között?
– Ugyanannyira, mint amikor egy jonatán vagy straking almába harapunk bele – nevet Attila. – Azoknak is egész más íze van. A pálinkájuknak ugyanígy, különböző íze van, nem kell hozzá földöntúli ízérzékkel rendelkezni, hogy megkülönböztessük őket. Nekem az almapálinka a pálinka, ez egy végtelenül tiszta, nem harsányan intenzív, elegáns, kellően fűszeres ital, de nem tölti el az ízlelőérzékünket.
Fotó: Mihály Szilvia
Nekem az a legnagyobb öröm, amikor valaki belekóstol a pálinkába és azt mondja, hú, ennek alma illata van. Sajnos még nem tartunk ott, hogy mindenki számára evidens legyen, hogy a pálinka, az folyékony gyümölcs.
Mutatjuk a malomban készített képeinket:
Készítette: Mihály Szilvia
