Így fogalmaz Titkunk a vizünk – Zalakaros fürdőjének fél évszázada című könyvében dr. Halász Imre professor emeritus, az MTA Köztestületének tagja.
A könyv – melynek megjelenését a Hungarikum pályázat keretében az Agrárminisztérium támogatta – megírása óta az a bizonyos új gyógyhelyi központ megépült és rövid idő alatt népszerű lett. A fejlődés tehát töretlen.
– A fürdő születéséig mindössze néhány híradás szólt Magyarországon az ezerfős lélekszámot soha el nem érő kistelepülésről, amely jelentéktelen szerepet töltött be nagyobb szomszédjai gyűrűjében – fogalmaz az előszóban Novák Ferenc polgármester.
– Az egyik legkisebb település voltunk, a lakosság lélekszáma 1970-re 695 fővel elérte a mélypontját. Ha valami rendkívüli nem történt volna, az átlagos zalai aprófalvak sorsára juthattunk volna.
De megtörtént a rendkívüli: a kőolajkutatás melléktermékeként felfedezett vízre alapozva 1965-ben felavatták az első fürdőmedencét.
És hogy ez mit jelentett? Lehetőséget, fejlődést, amely a mai napig tart, és bízunk benne, hogy sokáig folytatódik.
Egy kis történelem
Dr. Halász Imre a kötetben felidézi: a település első írásos említése Korus alakban 1254-ből származik és egy birtokpert követő határleírásban tűnik fel, mely során elhatárolták területét Merena (a mai Zalamerenye) faluétól.
Karos a középkorban királyi birtok volt, jelentős hely a Zala folyó menti kereskedelmi útvonalon. A török hódoltság idején nehéz időszakot élt át, elnéptelenedett, később újratelepült.
Lakossága a 20. században földművelésből élt, a paraszti világ mindennapjait, szokásainak továbbélését már a két világháború közt felfedezték, többek között Kodály Zoltán, aki 1925-ben négy népdalt is lekottázott itt.
Valóban a társadalmi és gazdasági áttörést hozta meg tehát a fürdő a városnak.
Azóta 30 milliónál több vendég fordult meg Zalakaroson,
melynek lakosságszáma ma már meghaladja a 2600 főt.
Ezzel együtt Magyarország legkisebb városa nem veszítette el családias, falusias jellegét, amit jól példáz a zalakarosiakat csipkelődő vicc: „Hová, hová szomszédasszony?” „Megyek a belvárosba kapálni, mert ott a szőlőm…”
Forrás: zaol.hu