A Pannonfíling Mozgóképes Találkozó szól minden lelkes amatőr vagy profi, független vagy függő filmkészítőnek. A téma évek óta változatlan: minden, ami pannon. A Pannonfíling Mozgóképes Találkozó, filmfesztivál, szemle (vagy ahogy tetszik) megrendezésének ideája 2005 nyarán pattant ki néhány filmőrült fejéből – nemcsak a rövidfilmek iránti szeretetüket kifejezendő, hanem a dunántúli (és ezáltal természetesen a veszprémi) kulturális élet felpezsdítése érdekében.
A programról még több információ megtalálható itt.
Interjú Németh Csaba szervezővel a fotó után.
Fazekas Gyöngyi, Magyari Zsolt – A narancs útlevél
További részletek az eseményről:
Az előzsűrizés során ötvennél is több nevezés közül választották ki a versenyprogram 29 rövidfilmjét, amelyek november 9-én délelőtt 10 órától egészen estig láthatók a veszprémi Expresszó Klubban. Idén is változatos alkotások várják a közönséget a Pannonfílingen, legyen az akár krimi, szatirikus kisjátékfilm, disztópikus sci-fi, vagy dokumentum- és riportfilm. A találkozó másik erőssége a vetítéseket meg-megszakító beszélgetések, amikor a szakmai zsűri a nézőkkel és a filmek alkotóival közösen megvitathatja a látottakat. Így a filmesek közvetlen visszacsatolást kapnak munkájukról, és a közönség is bepillanthat a filmkészítés kulisszái mögé.
Bujdosó Flóra – Ígérem
– Hogyan jött a rendezvény gondolata és miben más, mint a többi filmszemle hazánkban?
– A fesztivál ötlete 2005 nyarán pattant ki néhány veszprémi filmőrült fejéből. A cél az volt, hogy felpezsdítsük a dunántúli, és úgy általában a vidéki filmes életet, hogy olyan alkotókkal találkozhassunk, akik ki tudják fejezni mindazt, amit megélünk és megérzünk: a filmszalagra álmodott pannon életérzést. Ez olyannyira sikerült, hogy évente az ország szinte minden pontjáról és – nagy örömünkre – a határon túlról is érkeznek nevezések. A Pannonfíling egyedisége és nagy pozitívuma – és ez a visszajelzés érkezik a filmesektől is -, hogy külön hangsúlyt helyezünk a látottakról való beszélgetésre. A szakmai zsűri, az alkotók és a nézők közös eszmecserét, izgalmas vitákat folytathatnak a rövidfilmekről, így a fesztivál hangulata is inkább egy laza filmklubra hasonlít, mintsem egy véresen komoly versenyre.
– Mi alapján választottátok ki a zsűri tagjait?
– A háromfős szakmai zsűri egyik tagja minden esetben az előző évi győztes kisfilm egyik alkotója. Ez mondhatni szabály nálunk. Rajta kívül egy kortárs, aktívan alkotó rendezőt, forgatókönyvírót hívtunk, jellemzően olyat, akinek a filmjei nekünk, szervezőknek is bejönnek. A harmadik zsűritagnak pedig igyekszünk olyan veszprémi, dunántúli személyt hívni, aki egy kicsit kívülálló szemmel is tud tekinteni a filmekre. Idén Can Togay (filmrendező, forgatókönyvíró, színész), Palóczi Zita (forgatókönyvíró), és Vranik Roland (filmrendező, forgatókönyvíró) véleményezi a filmeket.
– A sajtóanyagból idézek: „azaz a filmeken átjön a pannon életérzés, a „pannon-fíling” Van olyan film, amelyet jó példaként tudsz említeni erre?
– Az idei versenyprogramban is több olyan film van, amelyek aktuális témákra, társadalmi helyzetekre reagálnak, ilyen például Karácsony Péter: Gyros című filmje, vagy Gyimesi Anna: A közellátás vizsgálata című alkotása. Több film is akad, amelyek az anyaság, a gyerekvállalás kérdését járja körbe, például Hugyik Klaudia: Csak egy van, és Fazekas Gyöngyi-Magyari Zsolt: A narancs útlevél című filmjei. Érdemes megemlíteni a Kádár, szódával című dokumentumfilmet is, amely a Klauzál téren található Kádár étkezdéről szól, így valóban jó nagy adagot kapunk a nosztalgikus pannon-fílingből.
– Van olyan alkotás, amelyben valamilyen formában szerepel a Balaton? Van olyan, ami a tó körül forgott?
– Idén balatoni témájú film nem került a versenyprogramba, de például 2007-ben a fesztivál győztese volt Balogh János és Csóka Miklós „Aranypart” című rövidfilmje, ami még ma is nagyon aktuális, és nekem azóta is az egyik kedvencem.
– 2005-ben indultatok, azóta mennyiben sikerült elérni az akkor kitűzött célokat?
– Egész pontosan úgy szólt, az egyik célkitűzésünk, hogy „elhódítani egy keveset a főváros kulturális hegemóniájából”, és ez úgy gondolom, sikerült is. Természetesen a Pannonfílingen kívül is akad több, kíváló, vidéki rövidfilmes fesztivál, de úgy gondolom, hogy a sok beszélgetéssel, az alkotókat érő közvetlen visszacsatolással, és a barátságos hangulattal még országos szinten is egyediek tudunk maradni.
– „Megragadni a magunk és a hely szellemét, asszociálni, értelmezni, kifejezni mindazt, amit megélünk és megérzünk ebben a miliőben – ez a Pannonfíling célja” – írjátok a bemutatkozóban. Ennek része a balatoni életérzés is valamilyen formában?
– Mindenképpen, lásd a már említett Aranypart című alkotást. Sajnos ritkán érkezik Balatonnál játszódó film és szeretnénk is ezen javítani, így már mi is gondoltunk rá, hogy a közeljövőben a különdíjunk témája épp a Balaton legyen – zárta az interjút a szervező.
Molvay Norbert: Jövő szerdán című, a versenyprogramban is szereplő filmjének trailere:
A 15. Pannonfíling Mozgóképes Találkozó zsűrije a három legjobb rövidfilm odaítéléséről dönt, és a közönség is szavazhat a kedvencére, emellett egy különdíjat is kiosztanak a fesztiválon. Az utóbbi években hol a legviccesebb, a legromantikusabb, a legfélelmetesebb alkotást, vagy a legjobb portréfilmet jutalmazták külön. A 2019-es különdíj a PannonFuture névre hallgat, amelyet azok a filmek nyerhetik el, amelyek valamilyen módon a jövőről szólnak: lehet a közeli, vagy a távoli jövő a középpontban, boncolgathat társadalmi kérdéseket, vagy egyéni sorsokat, lehet sci-fi, kisjátékfilm, dokumentumfilm, vagy akár ‘coming of age’-film is.
A Pannonfíling Mozgóképes Találkozó ingyenesen látogatható, a rendezvényt a VeszprémFest Veszprémi Kultúráért Alapítvány és Veszprém Megyei Jogú Város Önkormányzata támogatja.
Gyimesi Anna – A közellátás vizsgálata
A tavalyi eseményről itt írtunk.
Nyitókép: Horváth Virág/Veol.hu
Készítette: Szaniszló Hajnalka
